Tényleg visszafoglalhatja Ukrajna a Krím félszigetet vagy esély nincs erre?

Oroszország megszállta a Krím-félszigetet 2014-ben és kijelentette, hogy az onnantól kezdve az ország elidegeníthetetlen része és örökre az is marad. Tehát az a terület az orosz kormány szerint hivatalosan is Oroszország része, nem olyan mint a Donbász vagy az Ukrajna déli részén megszállt területek. Ha Ukrajna megpróbálná visszafoglalni katonailag a félszigetet azt az orosz vezetés Oroszország elleni támadásnak venné és valószínűleg hadat üzenne Ukrajnának. Mivel onnantól kezdve hivatalosan is háborúban lenne az ország, Moszkva bevezethetné a hadiállapotot, elrendelhetné a mobilizálást és az ország gazdaságát is haditermelésre állítanák át. Az biztos, hogy az orosz vezetés nem adná fel a Krímet, nem számítana mennyi ember veszne oda, akkor is megvédené. Márpedig az oroszoknak sokkal nagyobb emberanyaga és erőforrása van, mint az ukránoknak. A nyugati országok pedig nem fogják kiüríteni teljesen a saját fegyvertartalékaikat Ukrajna miatt. Nekik kell gondolniuk a későbbiekre is. Onnantól kezdve valószínűleg az orosz haderő is sokkal durvábban lépne fel az ukránokkal szemben. Megkezdődhetne akár a városok terrorbombázása is, a hátországban a teljes civil infrastruktúra (erőművek, utak, hidak, stb.) szisztematikus megsemmisítése. És persze a legdrasztikusabb esetben akár a nukleáris fegyverek is bevetésre kerülhetnek. Vagy a vegyifegyverek.

Ráadásul ahhoz előbb Ukrajnának vissza kéne foglalni Herszont, átkelni a Dnyeperen és kiűzni az oroszokat Herszon régió maradékából is. Egyelőre nem úgy néz ki, hogy túlságosan jól menne ez nekik. Már lassan vagy 10 offenzíva indult el az elmúlt 3 hónapban Herszonban, a frontvonal mégis szinte változatlan. Hamarosan kiderül, hogy az ukrán hadseregnek tényleg sikerült valamilyen eredményt elérnie a lőszerraktárak elleni támadásokkal a régióban, vagy az oroszok azok ellenére is el tudják látni a csapataikat.

#10-nek, és kérdezőnek:

Itt nem a pontos számok a lényeg.

Az USA és Németország is elkezdte nehéz-fegyverzettel támogatni Ukrajnát.

Csak "úgy", poénból, igaz? Nincs vele semmilyen szándékuk. Csak megsegítették csóri Ukránokat. De ha vesztenének, akkor vesztenek, igaz?

Na neeeeee!

#17

Elég sok tévedés és hiba van abban, amit írtál. A nyugati országok valószínűleg képesek lennének pénzügyileg finanszírozni egy évekig elhúzódó konfliktust is akár, nem is ezzel adódna a probléma. A probléma ott van, hogy a nyugati fegyvertartalékok nagyon gyorsan kiapadnának és nem tudják gyorsan pótolni őket.

Jelenleg az Amerikai Egyesült Államok büszkélkedhet a legerősebb gazdasággal az egész világon, a GDP-je körülbelül 22.996 milliárd dollár volt 2021. december 31-én. Ebből 0.9% a mezőgazdaság, 18.9% az ipar és 80.2% a szolgáltatások részedesedése. Ami nekünk nagyon fontos most ebből az az ipar, hiszen az a gazdaságnak az a szektora, amelyik például a haditermelést is végzi. Tehát a GDP-nek mindössze 18.9%-a származik az Egyesült Államok ipari termeléséből, a többit a másik két szektor hozza össze.

A világ második legnagyobb gazdasága a Kínai Népköztársaság, melynek GDP-je körülbelül 17.458 milliárd dollár volt 2021-ben. Nézzük meg itt mekkora a részesedése az egyes szektoroknak a GDP-ből. Mezőgazdaság: 7.9%, ipar: 40.5%, szolgáltatások: 51.6%. Amint látható a kínai gazdaság jóval kisebb, mint az amerikai ennek ellenére körülbelül a dupláját teszi ki az ipari termelése, mint az amerikai gazdaságnak százalékban a saját GDP-jéhez mérten. Nézzük meg ezt konkrét számokra átváltva. Ebben az esetben az amerikai ipar 4346,244 milliárd dollárt termelt 2021-ben, míg a kínai 7070.49 milliárd dollárt. Hiába nagyobb az amrikai gazdaság, mégis közel 3 ezer milliárd dollárral kevesebbet termel az amerikai ipar, mint a kínai. Ezzel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy hiába nagy egy adott ország gazdasága, ha annak jókora részét nem az ipar teszi ki. Mert az Egyesült Államoknak baromi erős a pénzügyi szektora, óriási értéket ad hozzá a gazdasági erejéhez, szükség esetén mégsem lehet felhasználni arra, hogy hadiipari termelést végezzen, jobb esetben rá lehet kényszeríteni hogy finanszírozzon belőle valamennyit.

Az óriási különbség a napjainkban látható Egyesült Államok és az 1941-ben létező Egyesült Államok között az, hogy a második világháború idején az USA volt a világ legnagyobb ipari termeléssel rendelkező országa, míg a globalizációnak köszönhetően ez többé már nem így van. A cégek többsége kiviszi a termelést a fejlett országokból a fejlődő országokba, mert ott kedvezőbb az adózás és olcsóbb a munkaerő. A második világhábrú időszakában viszont még odahaza végezték a nagy cégek a termelést, nem vitték ki külföldre az üzemeket. Ez tette lehetővé az USA számára, hogy olyan iszonyatos tempóban mobilizálhassa Pearl Harbor után a gazdaságát. Egyszerűbb már meglévő gyárakat átalakítani, az alapból jól képzett munkásokat gyorsan betanítani az új feladtokra, mint felépíteni az egészet a semmiből. Főleg, hogy abban az időben ez viszonylag egyszerűen ment, nem volt még ilyen fejlett a haditechnika. A korábban autókat és háztartási cikkeket gyártó üzemeket gyorsan át lehetett alakítai, hogy onnantól kezdve hadfelszerelést gyártsanak, terepjárókat, teherautókat, tankokat, stb. Most már nem ez a helyzet.

A mostani nyugati fegyverrendszerek többsége bonyolult és fejlett technológiával készül. Nem lehet olyan gyorsan átalakítani az addig Ford autókat gyártó üzemet, hogy hirtelen Tomahawk-rakétákat gyártson vagy igazából bármelyik bonyolultabb fegyvert vagy lőszert. Nagyon szigrúak az előírások arra, hogy milyenek legyenek az elkészült termékek és ha csak a legkisebb eltérés bekövetkezik, akkor az potenciális csődöt mondhat a harctéren, rosszabb esetben balesetet okozván a saját csapataik között. Ráadásul most már a különböző termékeket gyártó üzemek gyártósorai között akkora lehet a különbség, hogy még a tapasztalt munkások átképzése is időbe telhet. Márpedig ezeket számításba véve ezek a folyamatok minimum hónapokat, rosszabb esetben egy teljes évet is igénybe vesznek mielőtt ténylegesen beindul a termelés az ipar mobilizálása következtében. A modern háborúk többsége pedig nem tart ennyi ideig és ha igen, akkor is a konfliktus legkritikusabb időszakat az első hetek, hónapok. És abban az időszakban az USA és a szövetségesei csak a saját hadiiparukra támaszkodhatnak.

Nézzük is meg az amerikai hadiipar teljesítményét, de előtte tekintsünk vissza a hidegháborúra! Mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok brutális mennyisegű lőszert, járművet és felszerelést halmozott fel, hogy szükség esetén akár évekig is tudjanak háborúzni anélkül, hogy bármiben is szűkében lennének. A szovjetek ezt még inkább túlzásba vitték, mint az amerikaiak, de most nem ez a lényeg. A hidegháború után megszűnt a Szovjetunió által jelentett fenyegetés Washington számára. A gazdasági elitre hallgatva az USA politikai vezetése úgy döntött, hogy az úgynevezett "ipari" háborúk kora véget ért. AZt gondolták, hogy már nem lesz döntő egy háborúban az egyes országok ipari termelése, hiszen egyetlen háború se fog addig tartani, hogy kifogyasza a meglévő tartalékokat. Kitalálták, hogy ők modern, jó minősségű precizíós fegyvereket fognak gyártani kissebb mennyiségben, mert az költséghatékonyabb. Elképzelésük szerint a harctéren ők egy lövélessel ugyanannyit fognak elérni, mint az elenfél 10-el. Ennek következtében a hadiipari termelés mennyisége elkezdett csökkeni, hiszen nem volt szükség már akkora mennyiségben fegyverekre se a hozzájuk tartozó lőszerekre.

2020-ban az Egyesült Államok 36%-al csökkentette a tüzérségi lőszerek vásáralását és mindössze 475 millió dollár értékben vásárolt olyat. Ebből mindössze 174 millió dollárt költött az Ukrajnában is szolgálatot teljesítő 155mm-es lövegekhez tartozó lőszerekre. AZ évente 75.357 tüzérségi lövedéket jelent. Ennyit termel a teljes amerikai hadiipar ilyen lőszerből évente. És mivel tüzérségi lövedékeket csak állami szereplők vásárolnak, ezért nem pótolta senki a hidegháború utáni vásárlóerő kiesést senki. A korábban tüzérségi lőszereket gyártó üzemek egy részét bezárták, a többit átalakították, hogy mást termeljen és megtartottak egy akkora kapacitással rendelkező termelést, ami éppen elegendő volt az aktuálsi és folymatosan csökkenő mérétkű megrendelések kielégítésére. Hogy érzékeltessem ez mennyire elgendő, az ukrajnai háborúban az orosz hadsereg extrémebb napjain 50 ezer tüzérségi lövedéket is elpumpál, vagyis mindössze másfél napig tartana ki egy ilyen esetben az amerikai hadsereg éves lőszervásárlása. Persze ha csak átlagos napokat néznénk, akkor tovább, mert az oroszok nagyjából 5-10 ezer lövedéket használnak naponta. Plusz még vásárol a Pentagon hozzávetőleg 3000 precíziós lőszereket is a tüzérségnek évente, de éles helyzetben valószínúleg az is gyorsan elfogyna. Persze erre vannak tartalékok. Mivel a hidegháboró már régen véget ért és a lőszerek élettartama 30 év környékén van, így a régebbi lőszereket már nem nem használják. 28 millió tüzérségi lövedék jelenleg az USA tartaléka: 24 milió a hadseregnek, 4 millió a tengerészgyalogságnak.

És ez csak a tüzérségi lőszerek, semmi komoly. Cirkálórakétákból az USa évente vásárol 110 PRISM-et, 500 JASSM-ot és 60 Tomahawkot. Az oroszok 5 hónap alatt egy viszonylag lagymatag légikampánnyal elhasználtak 3000 rakétát. És például Európában ennél ezerszer siralmasabb a helyzet. A brit hadsereg Irak inváziója idején és lőszerellátási gondokkal küzdött, már a kézifegyverek esetében is. 2020-ban intenzív hadgyakorlatok során pedig 8 nap alatt olyan szinten felélte a brit haderő a nemzeti tartalékokat, hogy le kellett fújni a gyakorlatot. A németeknél már évek óta előfordul, hogy nem lőhetnek nemzetiközi hadgyakorlatokon, mert kifogyna a Bundeswehr tartaléka és esetleg nem jutna a konfliktuszónákban szolgáló csapatoknak vagy az otthoniaknak kéne üres tárral járkálniuk. Pedig ez még csak sima lőszer a kézifegyverekhez, semmi komoly. Nem egy F-35.ös, vagy HIMARS vagy egy Abrahams.

És pótolni se egyszerű a tartalékokat sok esetben. Az USA is szerződést kötött a Stinger rakéták korábbi gyártójával, mert a termelés már korábban befejződött, ugyanis nem volt vásárló. Az USA azonban két hónap alatt felélte a tartalékait Ukrajnában. A gyártó közölte, hogy eltart egy darabig, amíg újraindítja a termelést, ráadásul a fegyver egyik alkatrészét már évek óta senki se gyártja erre is megoldást kell találniuk. A cég végül 2023-ra ígérte, hogy elkezdi leszállítani a kész darabokat. Pedig ez egy se egy komoly fegyverrendszer egy repülőhöz vagy akár csak egy teherautóhoz képest.

A HIMARS-okról pedig csak annyit, hogy nem fog belőlük holnapra legyáratni 1000-et az USA. 12 év alatt készült el 540 darab és itt se hiszem, hogy a gyártó egyik napról a másikra megtriplázza majd a termelést.

Ráadásul a nyugati országok biztosan nem fogják teljesen kimeríteni a tartalékaikat. Nekik nem csak Ukrajnára kell figyelniük. Ott van Kína, Irán és egy rakat másik probléma is. Ha kifogynak a készletek és ők ott állnak meggyengülte, akkor ezek az országok egyből kihasználnák a lehetőséget.