Melyik volt minden idők leghatékonyabb hadserege?

A Központi hatalmak mindíg jelentős túlerő ellen küzdöttek,tehát a nyolcasnak azért van igazsága.

Sokkalta nagyobb létszámú haderőt tartott rettegésben a német hadsereg,mind az első,mind a második világháborúban.

A legtipikusabb példa az Első Világháborúban a Kelet Afrikai Német Expediciós hadsereg tevékenysége,(Vorbeck vezetésével),illetve 30 év múlva

Észak Afrikában az Afrika Corps (Rommel vezetésével)

Mindkét esetben egy nagyon erősen felfegyverzett,erős de létszámban sokkalta kisebb hadsereg próbált eredményeket elérni az angolszáz haderők ellenében.

Vorbeck esete egészen példátlan volt az első VH idejéből,ami igazából sosem került megemlítésre vagy netán még elismerésre,mert az angoloknak annyira kínos volt az egész végkifejlet.

Ahogy akkoriban Vorbeck elmondta:

"Egy olyan hadsereg adta itt fel a területeket,aki sohasem szenvedett vereséget(német),egy olyannak,aki sohasem győzött.(angol)"

Elképesztő ilyet még mondani is.

Nagyon nehéz ebből választani,hiszen különböző korok kíváló hadseregei közül kellene egyet kiemelni.

Én talán a legjobb hármat próbálom megemlíteni.

Római Birodalom ,Napoleon,és a Wehrmacht közül nem tudnék választani.Az egyiknél a több évszázadot felölelő birodalmat összetartó tevékenységet,a másiknál a forradalmi,teljesen újszerű hadviselést,a harmadiknál a hihetetlen szervezettséget, hatékonyságot emelném ki.

# 11

Több állításodat is vitatnám.

PÉLDÁUL EZT: "Sokkalta nagyobb létszámú haderőt tartott rettegésben a német hadsereg,mind az első,mind a második világháborúban."

Lengyelország: 1939. szeptember elsején 2 000 000 német katona rohanta le Lengyelországot, de lengyel hadsereg csak 1 000 000 fős volt, azaz a németek 2 : 1 arányú, jelentős túlerőben voltak.

Franciaország: 1940. május-júniusában a franciaországi hadjárat idején a rendelkezésre álló összes élőerő a szövetségesek részéről 5 000 000 francia, 500 000 brit, 1 000 000 belga és holland katona, összesen 6 500 000 fő volt, velük szemben 5 480 000 német és 1 500 000 olasz, azaz 6 980 000 fő állt. Vagyis a német-olasz erők létszámra szűk félmillióval nagyobbak voltak, mint a szövetségesek.

# 11

EZT ÍRTAD: "A legtipikusabb példa az Első Világháborúban a Kelet Afrikai Német Expediciós hadsereg tevékenysége,(Vorbeck vezetésével),illetve 30 év múlva

Észak Afrikában az Afrika Corps (Rommel vezetésével)

Mindkét esetben egy nagyon erősen felfegyverzett,erős de létszámban sokkalta kisebb hadsereg próbált eredményeket elérni az angolszáz haderők ellenében.

Vorbeck esete egészen példátlan volt az első VH idejéből,ami igazából sosem került megemlítésre vagy netán még elismerésre,mert az angoloknak annyira kínos volt az egész végkifejlet.

Ahogy akkoriban Vorbeck elmondta:

"Egy olyan hadsereg adta itt fel a területeket,aki sohasem szenvedett vereséget(német),egy olyannak,aki sohasem győzött.(angol)"

Elképesztő ilyet még mondani is."

Paul Emil von Lettow-Vorbeck és Erwin Rommel is különlegesen tehetséges tábornokok voltak. A katonai teljesítményük kiváló.

Azonban az I. világháborús kelet-afrikai német haderő és a II. világháborús afrikai német-olasz haderő nem ugyanazt a nagyságrendet képviseli.

Lettow-Vorbeck teljes hadereje 22 000 fő volt, nagy többségük aszkári, azaz gyarmati bennszülött, néger katona.

A II. világháborúban ellenben Afrikában a tengely oldalán 250 000 német, 512 000 olasz és 300 000 olasz gyarmati bennszülött néger és arab katona harcolt, azaz összesen 1 062 000 fő.

Az I. világháborúban 1916 nyarára Német Kelet-Afrika stratégiai pontjait, nagyobb városait, kikötőit, vasútvonalait elfoglalták a brit-belga-portugál szövetséges csapatok. Lettow-Vorbeck ezt követően már csak az időt tudta húzni. LÁSD TÉRKÉP: [link]

Az sem igaz, hogy Lettow-Vorbeck csapatai ne szenvedtek volna vereségeket, hiszen a kelet-afrikai hadjárat több jelentős csatáját is elveszítették, ezért 1916 nyarára a szövetségesek elfoglalták Német Kelet-Afrika stratégiai pontjait.

# 11

EZT AZ ÁLLÍTÁSODAT CÁFOLNÁM: "Vorbeck esete egészen példátlan volt az első VH idejéből,ami igazából sosem került megemlítésre vagy netán még elismerésre,mert az angoloknak annyira kínos volt az egész végkifejlet."

A britek éppen ellenkezőleg, többször is nyilvánosan és látványosan elismerték Paul Emil von Lettow-Vorbeck katonai teljesítményét.

Hiszen már 1920-ban kiadták Nagy-Britanniában Lettow-Vorbeck angolra fordított háborús emlékiratát: My Reminiscences of East Africa címen, a Hurst & Blackett, Paternoster House jelentette meg, jelentős példányszámban.

1929-ben pedig brit tisztek, I. világháborús kelet-afrikai ellenfelei, köztük Jan Smuts, a brit hadsereg marsallja meghívására Nagy-Britanniába látogatott, ahol háborús hősnek kijáró katonai pompával fogadták. A két egykori ellenfél, Smuts és Lettow-Vorbeck között mély barátság született, Smuts 1950-ben bekövetkezett haláláig szoros kapcsolatot tartottak.

1953-ban a Tanganyika brit koronagyarmatra, a korábbi Német Kelet-Afrikába látogató Lettow-Vorbecket a brit gyarmati hatóságok szintén teljes katonai pompával fogadták.

Ne eröklödj: Paul von Lettow Vorbeck esete példátlan volt,13 ezer fős hadseregével lekötött 250 ezer brit erőt,úgy hogy nem is szenvedett soha vereséget.

Ilyen máig nincs a hadtörténelemben,de nem tanították soha nyugaton a "bozóthadviselést",mert nagy blama volt az antantnak.

A fenti eset is azt bizonyítja,hogy a központi hatalmak bizony állandó

"emberhátányban futballoztak" a világháborúk során.Az "Afrikai" eset egészen elképesztő arányú túlerőt mutat az antant javára,(közel 20-szoros)ami azért nem mindíg volt ilyen arányú,de mindíg jelentős volt.Tulajdonképpen mindíg az emberanyag volt a központi hatalmak fő problémája,ez vitathatalanul igaz.

A lengyelországi,és a francia fenti példák nyilván számszakilag igazak,de meddig is tartottak ezek a német "számbeni túlerők"?Kérem szépen, a háború elejéig!Ameddig Németország bírta emberanyaggal,és el nem kezdte elveszíteni a csapatai derékhadát,aztán megint minden kezdődött előlről,az állandó emberhátány.Ez minden hadsereget kimerített volna,nem csak a németet!A központi hatalmak nem másért vesztettek háburúkat,mint az állandó emberhátrányban harcolás miatt.!!Technikailag teljesen állták a sarat a nyugattal,de a fél világ ellen már azért egy elit SS alakulatnak is nehéz harcolni.(Lásd Monte Cassino egészen elképesztő védelme!!)holott ezek harci értéke messze felűlmúlta mondjuk egy sebtében európába hozott újzélandi "angol színekben" harcoló gyengén kiképzett alakulatét.

Ilyenek pedig tömegével voltak.(kanadai,ujzélandi,ausztál,indiai,lengyel,szingaléz,beduin)meg a jó ég tudja honnan hordák ide Európába az angolok a haderejüket,hogy valahogy leverjék a 3. Birodalmat.

Mindenféle nációt idehordtak ez az igazság,úgyhogy persze a "sok lúd disznót győz" elv alapján tudták csak mindkét háborúban leverni a Központi hatalmakat,köztük minket is,ezt azért ne felejtsük el.

A korábbi hozzászólásban azért volt igazság,bár az arányokon lehet vitatkozni,de a minimum az 1:2-höz arány mindíg megvolt,amit a német hadvezetés technikailag,minőségileg sokkalta jobb modernebb fegyverzetével sem tudott már ellensúlyozni.

# 16

EZT ÍROD: "Ne eröklödj: Paul von Lettow Vorbeck esete példátlan volt,13 ezer fős hadseregével lekötött 250 ezer brit erőt,úgy hogy nem is szenvedett soha vereséget."

Dehogynem szenvedtek vereségeket a németek az I. világháborús kelet-afrikai hadjáratban, maga Paul von Lettow Vorbeck is több csatát veszített:

1915. június 21-23. bukobai csata - brit győzelem

1915. július 11. az SMS Königsberg német könnyűcirkáló elsüllyesztése a britek által

1916. március 11-12. Latema Newki-i csata, brit győzelem

1916. április-szeptember, Tabora offenzíva, brit-belga győzelem

1916. március 18. Kahe-i csata, brit győzelem

1916. augusztus 24. Mlali-i csata, brit győzelem

1916. október 14.-1917. Kibata ostroma, brit győzelem

1917. augusztus 28. - 1917. október 9. Mahenge offenzíva, brit-belga győzelem

Egy olyan hadsereg tette le a fegyvert 1918,ban/amikor már szóltak,hogy véget ért a háború Európában/,amely soha nem veszített csatát Kelet-Afrikai harctéren/német/,egy olyan előtt aki soha nem nyert!/az angol/-ez a valóság.

Ekkor már csak 2-300 embere maradt Vorbeck-nek.

Vorbeck nem a tengeri csatáitól volt nevezetes/SMS Kőnigsberg elsüllyesztése a britek által./,azt inkább Karl Dönitz végezte az U Bootjaival.