Dózsa György haláláról mi az igazság? Mondta a parasztoknak vagy sem?

Hogy mit mondott csak az tudja aki ott volt - több száz évvel ezelőtt. Ebből jegyeztek le ezt-azt a krónikások, többnyire olyanok akik nem voltak ott csak szóbeszédből hallottak ezt azt, azt is évszázadokkal később.

Szóval kb. senki sem tudja már mit mondott. Minden krónikás azt írta le amit megrendelő szemszögéből előnyösebbnek gondolt. Egy biztos, elkapták és ha még élt akkor a kor akkori hagyományainak megfelelően valamilyen nem túl szép halálnemmel kivégezték. A többit már a krónikások színezték hozzá hogy mily' borzalmas rút kínhalál véget ér aki lázadni mer a földesurak ellen.

Dózsa György nem paraszt volt, hanem egy székely nemes, aki felhergelte, fellázította a parasztokat.

A tüzes trón pedig csak Petőfi agyszüleménye.

Tegyük fel, hogy valaki úgy átsül, hogy enni lehetne belőle... ahhoz elég sok időnek el kellene telnie, addigra az illető már régen elhunyna. Most ez gusztustalan, csak próbálom valahogy logikusan elképzelni a történetet.

Lehet, hogy a kivégzés csak egy szűk tömeg előtt zajlott, aztán a történetírók azt írtak le, amit akartak, nem volt még okostelefon meg élő Faszbúkos bejelentkezés.

Kedves Kérdező!

Dózsa György háborújáról és haláláról a 16. századi források tudósítanak. II. Ulászlónak Miksa császárhoz írt levelében nem ír arról, hogy Dózsa mit beszélt az ő testéből falatokat harapó hajdúkhoz. Ugyancsak hallgat Dózsa szavairól az a korabeli, szemtanúra hivatkozó német (nürnbergi) híradás, amiben pedig részletes leírás található a kivégzésről.

Szerémi György királyi történetíró viszont ír erről. Bár ő is csak a korabeli szájhagyományból meríti a következőket: "Mezítelenre vetkőztették őt (Dózsát), s az említett gulyásokkal felfalatták. És így egy óra alatt felfalták. Mindent békésen elviselt. - Ezt szomjúhoztam mindig a pogányoktól, a szent kereszt mellett, és íme most testvéreimtől szenvedtem el." (Szerémi György: Magyarország romlásáról. 80. o.)

Istvánffy Miklós történetíró, ki néhány évtizeddel az események után élt, és írta művét, s aki még látta gyermekkorában Dózsa egyik hajdúját, ki falatozott a vezér húsából, szintén említi Dózsa szavait, de ő is csak a szájhagyományból merít: "György sem nem sírt, sem nem jajgatott, sem nem félt, csak ezeket gyalázta, mert ő nevelte őket. Kutyakölyköknek nevezte, azután elhallgatott." (Barta Gábor: 1514. 82. o.)

Összességében elmondható, hogy nem tudhatjuk pontosan mit mondott Dózsa a testéből falatokat harapó hajdúknak. Valószínűleg szapulta őket.