A lézertávmérő feltalálása előtt hogy lőttek nagy távokra a harckocsizók ?

Most a kedvedért utánanéztem a britek használták elöször 1969ben a Chieftaineken.

Azelött pedig a tüzérség hez hasonlóan ment ez is a nehéz páncélosoknál.

Több módszer is volt rá.

A "legprimitívebb" megoldás az volt, hogy a lövész irányzékában volt erre kialakítva egy jelzésrenszer, amivel ki lehetett számolni a célponttól való távolságot.

Lásd itt: [link]

Ennél egy fokkal fejlettebb megoldás volt az optikai távmérő, ami két optika segítségével tette lehetővé, hogy a lövész kiszámolja a célponttól való távolságot. Ez úgy működött, hogy a lövész a távmérőbe nézve két optika képet kapta, amit manuálisan eggyé tudott alakítani, így megkapta a célponttól való távolságot.

Lásd itt:

[link]

Az első lézeres távmérőt az amerikaiak találták fel, 1961-ben.

Optikailag lehet távolságot mérni.

[link]

A "Cső" két végén egy egy mozgatható optika van, addig kell állitani amig a két kép egymásra kerül. a háromszög megadja a távolságot. Nyilván nem olyan gyors és nem olyan pontos mint a lézeres megfelelője de erre biztos nem riaszt be semmi :)

Panther Tornya a kis félgömben van az optika egyik fele

[link]

Aztán van a hagyományos módszer ami jóval pontatlanabb.

Draguov puska talán jól szemlélteti:

[link]

Az ember kb 1.8m magas ez alapján be lehet lőni a kb távolságot.

Ha tudod hogy a Tigris milyen magas milyen hosszú stb és a céltávcsőben van egy beosztás akkor a fenti módszer működik nyilván ez köszönő viszonyban nincs a lézeres módszerrel.

Ha igaz akkor 1969 be a Chiftain tankba került be először lézeres távolságmérő.

Ahogy a #6-os is írja un. optikai távolságmérésre hagyatkoztak.

A legegyszerűbb verziója egy az optikára "rajzolt" skála. Itt azt kellett nézni, hogy az adott becsült nagyságú tereptárgy hány osztás magasságú és abból számolta vissza kb. milyen messze lehet (iszonyatosan pontatlan).

Az eggyel kifinomultabb (de még mindig elég pontatlan a lézeres távmérőhöz képest) a trigonometrián alapszik. Két eltérő képet kellett szinkronba hozni és ha átfedték egymást akkor a bezárt szög, a két lencse ismert távolsága alapján - mint egy egyenlő szárú háromszög - kiszámítható a háromszög magassága. Ha beírod a gugliba tüzérségi távmérő akkor látsz ilyen optikai távmérőket, egy hosszú rúd végén 1-1 lencse, vagy "szarvszerű" képződmény a tetején a lencsékkel. Ezt építették be fixen a harckocsiba amin át az irányzó a távolságot próbálta kiszámítani (a távmérőn volt eleve egy skála, ami visszaszámolta a körülbelüli értéket).

Utána jött az, hogy ha aláhordott a lövés akkor növelték a löveg irányszögét, ha túllőtt a célon akkor csökkentették a bólintását.

Egyébként csendesen megjegyezném, hogy a kérdés azon részére, hogy a lézertávmérő feltalálása előtt hogyan lőttek a harckocsizók, a válasz igazából holt egyszerű: nagyrészt sehogy :D

[link]

Nagyrészt hidegháborús történelmi adatok vannak itt, érdemes legörgetni a harcjárművek pontosságához. Az M48 Patton álló célpontra 2000 méter távolságból optikai vagy lézeres távmérő nélkül 4%-os pontossággal tudott lőni, és az M48 irányzéka jelentősen pontosabb és jobb volt, mint bármi, amit a 2. világháború idejében gyártottak.

Szintén itt található az az adat, miszerint 1500 méteren az 13 lövés kellett ahhoz, 50%-os pontosságot érjen el egy szövetséges harckocsizó álló célpontok ellen.

A szovjet 100mm-es D10 löveg 1500 méteren elvileg 33%-os pontossággal rendelkezett, 2000m-en viszont már csak 8%-al. HEAT robbanófej esetén ezekben az esetekben csak 25%-os, illetve 2%-os pontosságot tudtak elérni.

A jelentős előrelépés az APDS illetve APFSDS muníciók jelentették, amik a laposabb röppályájuk miatt sokkal nagyobb távolságokig maradtak pontosak, a 115mm-es löveg a T-62-n 2000 méteren már 27%-os pontossággal rendelkezett, távmérő nélkül.