1942 januárjában a magyar politikai elit mekkora része hitt még a németek katonai győzelmében?

Te is leírtad, hogy nem volt egységes a németek melletti kiállás, és utólag könnyű okosabbnak lenni, de akkoriban nagyon szűk volt a politikai mozgástér.

Nem volt még olyan messze 1919, a Tanácsköztársaság "tapasztalatai" után a Szovjetunióval komolyabban együttműködni akaró politikai párt nem volt a parlamentben, az angolok, franciák szóba sem álltak a magyar politikai vezetőkkel, és a Trianon utáni revíziós politika egyenesen a német szövetséghez vezetett.

A visszacsatolt területek is egyértelműen a németek döntése volt, és valóban nem lebecsülendő azoknak a politikusoknak, pártoknak a szerepe, akik németbarát politikában addig elmentek, hogy a németeknek bármit hajlandóak voltak megadni, de voltak német ellenesek is, csakhogy ők gúzsba voltak kötve, bármilyen puhatolózás az angoloknál, visszapattant onnan.

A magyar hadvezetés, vezérkar is tisztában volt azzal, hogy a magyar haderő lényegében alkalmatlan a Szovjetunió elleni harcokra, elavult technikával rendelkeztek, próbáltak is a magyar érdekeknek megfelelően tárgyalni, ami nem volt egyszerű, mert a német oldalról a kérés követeléssé, fenyegetőzéssé is fajult, de végül megegyeztek abban, hogy a magyar csapatok feladata a német utánpótlásvonalak biztosítása lesz, nem a frontokon kell a vörös hadsereggel harcba szállni.

Tudjuk, hogy nem így történt, de az akkori helyzetben nem volt jobb megoldás, ha nemet mond a magyar vezetés a németeknek, nem csupán megszállás, hanem a vissza kapott területek elvesztése is következmény lett volna, ami köré pedig szinte egységesen épült az összes magyarországi párt politizálása, trianon után 20 évvel, teljesen más volt még a világ.

A valós vélemény az amiről nem készült akkoriban megbízható statisztika - pláne nem a politikusok körében akiknek akkor sem lehet hinni amikor kérdeznek 😂 Néhány korabeli feljegyzés, visszaemlékezés van. Utóbbiak hibája, hogy a háború után készültek és utólag mindenki igyekezett saját magát náciellenes nagy-nagy békepártinak beállítani (aki nem az bitófán végezte). Ettől még voltak háborúellenesebb, józanabb hangok.

Sac/kb. azt mondanám '42 elején kb. a politikusok fele hitte azt hogy ebből még "lehet valami" és kevés volt a teljesen realitsta. Ettől még kényszerpálya volt, a hithű komcsik, vagy angolszász beállítottságú politikusok kivételévével senki nem adott hangot az ellenérzéseinek. Nem is nagyon volt rá terep. Ha nem küldtük volna ki a 2. magyar hds-t, akkor a megszállás nem '44-ben, hanem '42-ben következett volna be.

Ha nem teljesítettük volna a német követeléseket, úgy végeztük volna, mint Csehszlovákia vagy Lengyelország. Az akkori politikai elit az elvesztett területeket akarta visszaszerezni, nem még a maradékot is elveszíteni. Így nem igazán volt más választásunk, mint engedni a németek akaratának.

Biztosan jobb helyzetben lettünk volna a béketárgyalások idején ha nem így teszünk, de egyrészt akkor még távolból sem látszott semmilyen béke, másrészt utólag könnyű okosnak lenni, hiszen tudjuk, hogy milyen békével zárták le a háborút. De mi van, ha nem így tesznek, hanem eltörlik Magyarországot így is-úgy is? Akkor meg tökmindegy, jobban járunk, ha akkor megpróbáljuk visszaállítani a határokat, amikor még van rá lehetőség. Nem volt célszerű egy lehetséges béke egy lehetséges forgatókönyve érdekében elmulasztani az ilyen lehetőségeket.

Kedves kérdező!

1942. januárjában a magyar vezetés nagy többsége hitt a német győzelemben.

A moszkvai csata átmeneti szovjet siker volt, egészen 1942. novemberéig a németek még sorozatban aratták a győzelmeket a szovjetek fölött. Az 1942-es nyári német offenzíva során a szovjet Vörös Hadsereg katasztrofális vereségeket szenvedett.

Katonai értelemben a keleti fronton csak az 1942-1943 fordulóján meghívott sztálingrádi csatával állt be fordulat.

Sztálingrád előtt még a szovjet vezetés is tartott egy német győzelemtől a keleti fronton.

Van, aki hitt, van, aki nem.

Egyébként 42-ben sokan hittek a német győzelemben, nem csak a magyarok. Pl. Teleki már a háború kitörésekor megmondta, hogy ezt a németek nem nyerhetik meg.