A modern orosz vadászgépek mennyire versenyképesek az amerikai gépekkel?

A modern 4. generációs repülőgépek harcértékét nem a sárkány adja hanem az avionika! Mindenekelőtt elektronika, radar, fegyverzet. Ilyen szempontból nézve attól függ mikori típus, illetve mikor került korszerűsítésre utoljára. Nagyon nem egyforma harcértékkel bír egy korábbi Falcon és egy F-16X.

A 4. generációs gépek tekintetében - véleményem szerint - kb. pariban vannak a korszerűbb orosz és amerikai típusok (pl. Szu-35 vs. F-16X).

Az 5. generációs gépek vonatkozásában az USAF mellé tenném le a voksot. Attól hogy egy gép röpképes még nem jelenti azt, hogy hadra fogható. A Raptor első felszállását követően még sok tízezer órányi repülés, fejlesztés, 10-15 év és dollármilliók kellettek a rendszerbe integráláshoz. S még így is folyamatosan kerülnek elő újabb és újabb hibák, gyerekbetegségek. Az oroszok egyszerűen időben még nem tartanak itt, ~15 év csúszásban vannak. Ezért gondolom a Raptort magasabb harcértékűnek.

Egyébként modern amerikai vs. modern orosz gép még nem került egymással szembe élesben (tudtommal, de javítsatok ki ha tévednék). Az orosz gépek éles bevetést csak földi célpontok, illetve elavult ex-szovjet ukrán, grúz gépek ellen teljesítettek.

Amerikai gépek dettó, Szíriában, Líbiában, Irakban főleg földi célpontokat támadtak illetve 20-30 éve nem korszerűsített ex-SZU típusok ellen.

Modern gépek közötti legutolsó harcérintkezés Szíriában volt amikor a magassági fölényben lévő, földi irányítás (és radar) által támogatott F-16 utána engedett a távozó Fencernek egy rakétát. Szóval az sem klasszikus légiharc volt.

A Koszovói háború 23 éve volt, ott is első vonalbeli NATO gépek álltak szemben 15-20 éve nem korszerűsített orosz gépekkel, s még annál is elavultabb szerb fejlesztésű ócskavasakkal (Galeb). Mindezt teljes légifölény, légtérellenőrző gépek támogatása mellett, miközben a szerb pilóták minimális támogatást kaptak a földi irányítástól és gyakorlatilag eleve magassági hátrányból indultak.

Az eddigi leginkább típusparitásos összecsapások Vietnamban, Koreában voltak, 1:4-15 légi győzelmi arányokkal. A fő döntő elem ott viszont nem a típusok voltak hanem a hajózó személyzet kiképzése, képzettsége. Arra nagyon kevés hiteles adat van hogy amikor orosz "önkéntes" repülte a gépet akkor milyen volt a lelövési arány. Mivel a ruszkik a mai napig nem ismerik el hivatalosan hogy pilótákat dobtak volna át a gépekhez (így nincs összehasonlítható hivatalos adat).

Manapság már nem sebesség és manőverező képesség szükséges a győzelemhez, hanem a fegyverzet, pontosabban annak a minősége, fejlettsége. E tekintetben az oroszok eléggé le vannak maradva a NATO szinttől.

[link]

Lássuk miből élünk: R27 gyakorlatilag a '80-as évek technikája, félaktív önirányítású, túlhaladta az idő.

R73 jó a manőverező képessége, de a hagyományos infra feje (80-as évek) finoman szólva nem mai. Az újabb nyugati kis hatótávú rakéták már képalkotóak, sokkal pontosabbak.

RVV-AE 90-es években jelent meg, orosz AMRAAM, de alig-alig találkozni vele a gépekre felszerelve, szinte biztos hogy erősen korlátozott számban áll rendelkezésre. További kérdés, hogy elektronikailag mit tud. AMRAAM-nál már a 3. generációnál jár a NATO. A darabszám több tízezernél jár, az üzemeltetési tapasztalat millió óránál.

Irbis-E radar. Fázisvezérelt már, tehát nem ide-oda imbolygó az antenna, mint a régi N001. Kb. 30 légicélt képes követni, 4-et támadni. Ennyit azért egy öböl háborús block 40-es F-16 is tudott.

Összehasonlításként az F-35 AN/APG81 képességei: 100+ légi cél követése és az adatok továbbítása a többi vadászgépnek (lényegében minden gép egy-egy mini AWACS), térképezés, földi célpontok felderítése, követése (mozgót is!)

A szoftver képes automatikusan felismeri járműveket a radarjel alapján.

Rádioelektronikai zavarás, más rendszerekkel együtműködés

pl. egy patriot ütegnek képes cél adatokat sugározni, így a légvédelem anélkül támadhatja az ellenséges repülőt, hogy bekapcsolná a saját radarját vagy a földi tüzérségnek továbbít céladatokat, természetesen valós időben.

Nem vagyok elfogult, de azért na. Mintha egy új mercit hasonlítanánk egy lada nivához.

Su-57-ről nagyon nincs mit írni. Gyakorlatilag félkész a típus, tehát hadászatilag (még) jelentéktelen. Azt viszont tisztán látni, hogy most jó darabig nem fognak hozzáférni az elmúlt 20 év modern elektronikai rendszereihez, saját maguk pedig csak a 80-90-es évek technikáját tudják önerőből előállítani.

#13

A gépek szabadon tunningolhatóak, az Indiai és Malájziai Szu-30-as Flanker-ekben Izraeli és Francia műszerezettség van.

#15

A Szu-27 / 30-as családot az F-15-ös Eagle-vel kell hasonlítani. És azoknál is az F-15A/C pilótafülkéjéhoz sokáig nem nyúltak.

#15

[link]

Az elvileg vadász feladatú F-15C Eagle miért ilyen pilótafülkével bír ? Mennyi adatot lehet ezen megjeleníteni ?

Ellenben az F-15E Strike Eagle az, amit elvárásnak tekint az ember.

[link]

És az az érdekes, hogy az alap, együléses Eagle is tud elvileg PGM-eket dobálni.