Elégedett vagy az oroszok Ukrajnában nyújtott katonai teljesítményével?

#20: Ez a bábozás nagyon divatos lett mostanában, csakhogy semmi alapja nincs. Csak azért, mert neked nem tetszik a kormányok viselkedése, illetve következetlennek tűnik, még nem lesznek bábok, ne legyél már ilyen fogékony az összeesküvés-elméletekre. Másrészt kétlem, hogy ha Oroszország azt mondaná, hogy befejezi a háborút, cserében a szankciók feloldásáért, akkor az EU nem menne bele.

Az, hogy megkaptak színorosz területeket valóban igazságtalan volt, de ez még nem jogosítja fel őket, hogy most megtámadják. A világon nagyon sok országnak vannak ilyen sérelmei, de ha mindenki belépne ebbe az igazságosztó szerepbe, akkor az egész világon háborúk dúlnának. Tudni kell ezeket elengedni, különben soha nem lesz béke.

Ja és mielőtt megvádolnál, hogy Amerika-párti vagyok, az ő háborúskodásaikkal sem értek ugyanúgy egyet.

22. Ne a cia baromságait toljad amit jewyorkból ugatnak, az amcsik 5mrd dollárt költöttek ukrajna megpuccsolására és telefonon kitárgyalták ki legyen kormányon: https://www.youtube.com/watch?v=L2XNN0Yt6D8

Semmi összeesküvés nincs, az amcsi imperialista, fegyvermániás barmok a pénzüktől megrészegedve jó dolgukban nem tudják mivel szórakozzanak.

"És azok a 20 éves orosz katonák miért mentek oda?"

Mert oda vezényelték őket pávuskám. Látszik, hogy a szolgálati időd se töltötted ki.

Szerintem az ukránokat és az ukrán szimpatizánsokat leszámítva senki nem elégedett az orosz hadsereg teljesítményével. Ez a háború rámutatott, hogy az orosz harcmodor és doktrína teljesen elavult, a mai korban egyszerűen használhatatlan.

Hozzátenném, hogy ez nem azért van, mert az oroszok hülyék, hanem azért, mert egy másfajta háborúra van kitalálva.

Minden nagyhatalom katonai erői, azok gondolkodásmódja a legutolsó komoly konfliktus intellektuális rabja. A szovjet, és a későbbi orosz hadsereget a harmadik világháború megvívására készítették fel, a második világháború tanulságait levonva.

Na de mi volt a második világháború legnagyobb tanulsága a szovjetek számára? Az, hogy soha a büdös életben nem szabad egy elhúzódó háborút vívni, mert annak olyan anyagi és emberéletbeli költségei vannak, amiket mégegyszer a Szovjetunió nem tudott volna megengedni magának (lásd a SZU második világháborús áldozatainak a számait).

Oké, tehát akkor a harmadik világháború megvívására olyan hadsereg kell, amely képes az első inváziót rövid időn belül megállítani, majd ellentámadást kezdeményezni, ami egészen addig meg nem áll, amíg a szovjet/orosz csapatok az Atlanti-óceán partján nyaralnak. Azt nagyjából a második világháborút tanulmányozva tudták, hogy milyen arányokra van szükség a NATO-csapatok megállítására, és azt is, hogy mekkora területet kell elfoglalniuk az ellentámadás során, és ezen két adat alapján nagyjából ki is lehet számolni, hogy mekkora hadseregre van szükség.

A válasz az, hogy egy kibeb@szott, besza-behu giganagy nagyságú hadseregre.

Na egy ekkora hadsereget nem lehet csak úgy kiképezni, és eltartani a békeidőkben, tisztán professzionális alapon, erre a világon egyik ország sem képes (meg az USA sem). Szóval a szovjetek inkább úgy döntöttek, hogy fogják a viszonylag nagy lakosságuk, minden 18-24 éves férfit besoroznak egy-két évre, ahol megtanulják az alapokat, majd mehetnek vissza a gyárakba meg a földekre dolgozni. Szépen legyártják a harmadik világháborúhoz szükséges hadianyagot, aztán ha kitör a balhé, behívják a már "kiképzett" katonáikat, akik megkapják a már legyártott fegyvereket, és meg sem állnak az Atlanti-óceánig.

Ez nem egy annyira rossz terv, hozzátenném. De ezek a katonák nem fogják egymást ismerni, és a legtöbbjükből a konfliktus kirobbanására már valószínűleg ki fog kopni a kiképzés nagyrésze. Nem baj, a szovjetek úgy dolgozták ki a taktikai szinten megvalósítandó harcászati doktrínájukat, hogy az holt egyszerű formációkra és parancsokra alapuljon, és a fegyvereket illetve fegyverrendszereket is ezen elvek mentén egyszerűen használhatónak tervezték, hogy működőképesek legyenek az egyszerű taktikai doktrínával. Ezáltal a katonáknak csak nagyon minimális tudással kell rendelkezniük, és a feljebblévő parancsnokoknak nem kell amiatt aggódniuk, hogy a katonák képesek-e végrehajtani az egyszerű utasításokat.

Egy ilyen felépítésű hadseregben egyedül a tábornokok kezében van bármiféle valós döntéshozó hatalom. A ranglétrán lejjebb lévő tiszteknek annyit kell tudniuk, hogy az egyszerű parancsokat és előre kidolgozott terveket hogyan kell végrehajtani (például hogyan kell egy menetoszlopból átlépni egy támadó formációba, mikor kell elhagyni a járműveket, hogyan kell egy adott célpontot szakszerűen megtámadni, stb.). Az kisebb egységek parancsnokai (például szakaszparancsnokok, századparancsnokok) feladata nem a taktikai döntések meghozatala, hanem az, hogy biztosítsák azt, hogy a bakáik (és saját maguk) valóban végrehajtják a parancsokat a doktrínának megfelelő módon.

És itt is muszáj megjegyezni, hogy ez nem feltétlen egy rossz módszer, főleg akkor nem, ha a legközelebbi hadtápközpont közvetlenül a frontvonal mögött van. A szovjetek úgy tervezték a hadműveleteiket, hogy az egyik egység elvégzi az áttörést, megy előre 2-3 napig, megáll, egy másik egység folytatja az áttörést, az is megy 2-3 napig, az is megáll, és ezen pár hetes folyamat végén egész Európa az övék. Egy ilyen rendszerben nincs szükség egy bonyolult logisztikai hálózat kiépítésére, hiszen minden egység csak addig harcol, amíg ki nem fogy a lőszerből, üzemanyagból, vagy embererőből. És persze egy ilyen rendszer meglehetősen rugalmatlan, de ha az a terv, hogy egész Európát két hét alatt elfoglalod, ez mégis kit érdekel?

Ezzel szemben a nyugati hadseregek nagyrésze mindig is úgy rendezkedett be, hogy az országhatárain kívül harcoljon. Erre kifejezetten jó példa az USA, ahol a hadtáp szó szerint az óceán túloldaláról kell, hogy érkezzen. Az USA nem tudna egy ilyen szovjet típusú giganagy hadsereget kitermelni, fenntartani meg mégképp nem, mert több nap, hét, vagy akár egy hónap is eltelhet, mire az ellátmány és az utánpótlás eljut az USA-ból Közép-Európába, köszönhetően a nagy távolságoknak és a limitált hajózási kapacitásnak.

Ez azt jelenti, hogy az USA hadseregének magas hatásfokon és rugalmasan kell működnie. Súlycsoportján felül kell ütnie, hiszen nem tudja a veszteségeit rövid időn belül pótolni, mint ahogy a szovjetek tudnák.

Egy ilyen hadseregnek magasan képzett katonákra van szüksége, és a döntéshozói hatalmat is alacsonyabb szintre kell levinnie. Egy ilyen hadsereg egységnyi katonája természetesen sokkal többe kerül, mint pénzben, mint időben, de ha kitör a balhé, sokkal nagyobb harcértékkel is rendelkeznek, tovább bírják a frontszolgálatot, és valamennyire képesek önregenerálni is.

Ukrajnában az oroszoknak egyszerűen nincsenek meg az erőforrásai arra, hogy a teljes fronton szovjet stílusban harcoljon, és a katonák képzettségi szintje illetve a döntéshozók inkompetenciája miatt még arra sem voltak képesek, ezt a fajta szovjet doktrínát egy kisebb fronton, például Kelet-Ukrajnában (ami egyébként szvsz simán működőképes megoldás lehetett volna, ha a háború első napjától kezdve így harcolnak). Ehelyett az oroszok a nyugati harcmodorral próbálkoznak, úgy, hogy erre nincsenek kiképezve sem a katonáik, sem a döntéshozóik, és az egész hadseregben gyakorlatilag pár egységet leszámítva szinte nincsenek is harcedzett katonáik.

Vegyünk egy példát: megvannak még nektek azok a több kilométeres ellátmánykonvojok? A nyugati hadseregekben az ilyen ellátmánykonvojok teljesen alap dolognak számítanak, ezek irtózatosan magas hatásfokon működnek, a sofőrök, a hadtáptisztek, a szerelők, a kipakolók mind-mind magasan képzett katonák, és a járművek illetve maga a szállítási módszerek is agyon vannak optimalizálva, hiszen folyamatos ellátmány és utánpótlás nélkül a nyugati hadseregek képtelenek harcolni. Egy szovjet típusú harcmodornál erre nincsen szükség, hiszen ahogy feljebb is említettem, minden egység úgy van felszerelve, hogy 2-3 napot tölt a fronton, nyomul előre ezerrel, majd egy másik egység veszi át ezt a feladatot, amíg az a frontvonal mögött megkapja az utánpótlást. Miért költenének egy csomó pénzt és időt arra, hogy több százezer, neadjisten millió katonát kiképezzenek arra, hogy hogyan lehet a leghatékonyabban ellátni a frontvonalon harcoló egységeket, ha a szovjet harcmodorban erre egyszerűen nincsen szükség?

Hogy egy hasonlattal éljek, az orosz hadsereg jelenleg egy öregfiúk-focicsapat, ami régen világverő volt, de mára már elöregedtek, ráadásul hirtelen egy jégkorongmeccset kell megvívniuk. Ezzel szemben az ukránok az elmúlt 8 évet arra szánták, hogy a saját játékosaikat megtanítsák hokizni, és erre az NHL legnívósabb edzőit kérték meg.