Az infrás légvédelmi rakéták miért veszélyesebbek a repülőkre / helikopterekre, mint a radarosak ?

Igen is és nem is.

A kis hatósugarú infravörös önirányítűsú légvédelmi rakéták két ok miatt veszélyesek:

-csak közelről indíthatók, így az indítás után kevés az idő a hatékony ellentevékenységre

-nincs előjele az indításnak

A félaktív és aktív radaros önirányítású légvédelmi eszközök nagyon nagy részénél az indítás előtt van egy aktív kereső radar ami a besugárzásjelzőn azonnal megjelenik és arról is kap infót a pilóta ha átvált kereső üzemmódról megjelölő/rávezető üzemmódra illetve az aktív radaros önirányítású rakétákról is van legalább irányinformáció.

Az infravórós önirányítású rakéták képesek bármit leszedni, aminek a hőképe megfelelő mértékben elüt a háttértől, tökmindegy hogy za orosz,amerikai vagy európai repülőeszköz: ha van forró pontja amire a keresőfej rá tud állni és leközdési határokon belül van akkor azt leszedi( a modernebb keresőket már a csalik sem viszik félre ).

Sok repülőn van olyan rakétaindításra figyelmeztető rendszer ami a rakétahajtómű beindulására riaszt ( hasonlóan működik,mint a rakéta keresőfeje ), viszont a Stingerek indíthatók árnyékos, fás területről is akár és így kisebb az esélye, hogy a rendszer észleli az indítást.

Ezzel szemben a "radaros" rakéták általában nagyobbak, az indítókomplexum is nagyobb ( meg persze a hatótáv is ) viszont a keresőradart messzebbről ki is lehet szúrni.

A légiharcrakéták esete is hasonló: a Sidewindert jóval kisebb távolságról indítják, mint mondjuk egy Amraamot vagy anno a Phoenixet. Az infrás Sidewindert max 1-3km-ről, míg a Phoenixxel nagy magasságban közeledő célra tüzelhettél akár 100km-ről is. Minél nagyobb a távolság a indító és a célgép között annál jobbak az esélyek.

Az amerikaiaknál már 30 éve téma a gépek infravörös keresztmetszetének/felderíthetőségének csökkentése, igazán hatékonyan eddig talán csak az F117-nél és a B2-nél oldották meg, de az F22 is elég jól sikerült. A Szu-57 végéből meg kiáll két nagy, forró acéltest :)