Az emberek miért félnek jobban a háborútól mint a munkanélküliségtől?

Mindenkinek a saját baja a legnagyobb. Egy háborúban nyilván, ha épp eltalálják az embert, vagy megerőszakolják, meggyilkolják, hetekig éhezik, stb., akkor nagyon rosszul jár, szenved.

De egy hajléktalan is nagyon szenved. Megfagyhat az utcán, őt is megerőszakolhatják, megölhetik, éhezik, a betegségeit se tudja megfelelően kezeltetni.

Nem lehet általánosságban kijelenteni, hogy"az emberek" melyiktől félnek jobban. A munkanélküliség azoknak veszélyes, akik tartalékok, vagyon, család, társ, barátok nélkül, betegen kerülnek bele. Nem csodálom, hogy ők úgy félnek tőle, mint más a háborútól, mert ha nincs esélyük gyorsan más munkát találni, akkor lassan, de biztosan vagy elvesztenek mindent és hajléktalanná válnak, vagy rossz útra térnek (sokan elkezdenek bűnözni, a nők egy része prosti lesz). Békeidőben a lehető legrosszabb sors a hajléktalanság szerintem.

Egy háborúban sincs konstans bombázás, front, stb. Nyilván veszélyesebb az élet, mint békében, de vannak olyan országrészek, ahol kevésbé érintettek. Országon belül se ritka, hogy elmenekülnek. Ha meg valakinek pont a lakását lerakétázták, ilyen-olyan segélyekből gyorsabban lesz lakása, vagy újjáépítik, mint egy békeidőben hajléktalanná váltnak. Utóbbiak nagy része sose kerül ki a helyzetéből és maximum egy hajléktalanszállóra juthat be, ahonnan nappal ki is teszik.

Nagyon mélyen együttérzek a háborúban szenvedő, meghaló, stb. emberekkel, mielőtt bárki félreértené az írásomat. Csak egy hajléktalan helyzete szerintem egyáltalán nem jobb és megértem azt is, aki ettől jobban fél, mint egy háborútól.