Régebben kötelező volt katonának elmenni aki nem ment el azzal mit csináltak?

[link]

A Kádár-korszakban sem lőtték le, aki megtagadta a katonai szolgálatot, már a bevonulás előtt, de jobb esetben humanitárius munkára kötelezték, rosszabb esetben börtönbe került.

Az eskütétel után számított katonaszökevénynek, ha nem tért vissza a megadott időre a laktanyába.

Cigányok olyan bolond módon úszták meg a sorkatonaságot, hogy az idő tájt született a gyerek, mikor neki kellett volna bevonulni, dörzsölt kukik voltak akkor is. Ezt többektől hallottam, akikkel kapcsolatban álltam melóból kifolyólag.

Volt akit a tanulás, végzettsége, munkája mentett meg ez alól, és utána jöttek az alkalmatlanok, ilyen-olyan címszó alatt.

A gyerek születése nem mentesített a katonaság alól, kapott a honvéd 3 nap szabadságot, a sorkatonaságot nem úszta meg.

Az válóban létezett (nem tudom pontosan mikor vezették be), hogy 3 gyerek esetén mentesült az illető a sorkatonai szolgálat alól, de a 3 gyereknek egy anyától kellett születni, aki ráadásul a felesége is.

Akkoriban 18-20 éveseknek már mentek a behívók, még a cigányoknál sem jelentett tömeges kibúvót, bár azon lehetne vitázni, hogy mi volt jobb: ha ott volt a laktanyában, vagy ha felmentést kapott.

Egyetemistáknál, főiskolásoknál volt olyan, hogy a tanulmányok megkezdése előtt letudta a szolgálatot, az "előfelvételis" úgy megúszhatott néhány hónapot, vagy csak a diploma után vonult be.

Utóbbi esetben már többnyire nem honvédként kezdett, végzett orvosok pl (tartalékos)hadnagyként, de olyan is megtörtént, hogy betegség, baleset miatt 24-26 évesen hívták be az illetőt... mekkora élmény lehetett a 19 éves őrvezető utasításaira ugrálni (ez nem általános jelenség volt, de nem is volt rendkívül ritka, pl otthagyta a főiskolát, s néhány év múlva meglepődött a behívón)