A 16. században kezdődő keresztény hitszakadás és vallásháborúk nélkül az európai hatalmak jóval sikeresebben és eredményesebben vehették volna fel a harcot a Kelet felől előretörő Oszmán birodalommal, annak rendkívül szervezett haderejével szemben?

Nem.

Ugyanis a vallási, katolikus-protestáns európai ellentétekben nagyobb szerepet játszottak a hatalmi szempontok a hitnél.

A fő nyugat-európai hatalmi ellentét amúgyis a katolikus Habsburgok és a szintén katolikus Franciaország között állt fenn, mellesleg mindkettőnek voltak protestáns szövetségesei is.

Elég arra gondolni, hogy az eredetileg valóban vallásháborúnak indult harminc éves háború (1618-1648) végén cssk a katolikus Franciaország katolikus Habsburgok elleni fegyveres beavatkozása mentette meg a vesztésre álló protestánsokat.

Egyébként a Habsburg Monarchia, mint európai nagyhatalom a Magyar Királyság 1541-es három részre szakadása után sikeresen megállította a török közép-európai előretörését.

Hiszen a Habsburg-török front Magyarország területén jó 150 évre megmerevedett, a török áttörés a Habsburgok magyarországi végvárrendszerén nem sikerült.

Azt mondhatjuk, hogy a Habsburg Monarchia 1541 és 1683 között elég erősnek bizonyult a török elleni sikeres védekezéshez, de az oszmánok Magyarországról való kiűzése már meghaladta a katonai lehetőségeit.

Már a nagy bécsi hadikonferencia megállapította a 16. század végén, hogy a török Magyarországról történő kiűzése csak széles, európai keresztény összefogással lehetséges.

Nagy Szulejmán szultán szövetségre lépett I. Ferenc francia uralkodóval a spanyol és osztrák Habsburgok ellen. Így a katolikus Franciaország az Oszmán Birodalom legfontosabb európai partnere, gyakran szövetségese lett a katolikus Habsburgok ellen.

Például a protestáns (evangélikus) Szász Választófejedelemség általában erősen támogatta a katolikus Habsburgokat az oszmánok ellen, több más, német protestáns államhoz hasonlóan.

1648, a harminc éves háború vége után, rövidesen a protestáns Anglia és Hollandia lettek katolikus Habsburgok fő szövetségesei a katolikus Franciaország ellen.

Annyit hozzátennék, hogy a kereszténység hatalmi harcai, vallási széthúzása valóban segítette az Oszmán birodalom felemelkedését, de korábban, még Bizánc bukása idején, amikor az oszmán nyomás ellenében felmerült a római és a görögkatolikus egyház egyesítése. Hosszú ideig folytak a tárgyalások a dogmák összeegyeztetése iránt de csak huzavona történt, miközben a törökök folyamatosan harapdálták le a Konstantinápolyi területeket és mikor már maga a város is végveszélybe került, akkor sikerült végre egyesíteni a két egyházat, de ekkor is főleg annak következtében, hogy Ferrarában, ahol a vég nélküli tárgyalások folytak, súlyos pestisjárvány dühöngött, amely végre ösztönző erőt adott a gyors megegyezésre. Róma persze nem engedett, ám maga a görögkatolikus nép nem fogadta el a hittételek változásait, így később a pátriarka is visszavonta beleegyezését, ezért aztán a Pápa nem is segített különösebben az ortodox vallást követő Konstantinápolynak, csupán Velence és Genova küldött némi segítséget, ők is főleg a kereskedelmi érdekeik védelmében, ezzel Konstantinápoly sorsa beteljesedett és ez alapozta meg az oszmánok nyugati hódításait.

Megjegyzem maga a keletrómai birodalom is a latinoknak köszönheti a meggyengülését, a 4. keresztesháború alkalmával a szokás szerint Konstantinápoly alatt gyülekező keresztesek nem vonultak a szentföldre, hanem magát a várost foglalták el és megalapították a latin császárságot, amely ugyan egy idő múlva megbukott és folytatódhatott a korábbi ortodox Bizánc uralma, ám korábbi fényét, presztizsét, erejét már nem nyerte vissza, így az oszmánok hódításának áldozatul esett és ezáltal meglódulhatott a törökök nyugati irányú terjeszkedése.

# 3

Van egy komoly tévedés a kommentedben.

Összetévesztetted a görögkatolikus és a görögkeketi, azaz ortodox kereszténységet.

A Bizánci Birodalom nem görögkatolikus, hanem görögkeleti, azaz ortodox keresztény volt.

A görögkatolikus egyház csak 1595-ben, a breszti unióval jött létre, amikor az ortodoxok egy része, saját rítusát megtartva újra egyesült a katolikus egyházzal, elismerve a pápát egyházfőjének.

A görögkatolikusok a katolikus egyház görög rítusú része, a pápa egyházfősége alatt. A katolikusok több, mint 95 %-a latin rítusú, azaz római katolikus

# 5

Amúgy maximálisan egyetértek a kommented többi részével.

Vallásháború, hitvita... ezek csak cassus bellik, de nem valós okok voltak egyetlen háborúban sem. A háborúk gazdasági erőforrások feletti "civakodás" miatt törnek mindig ki, a vallási különbségek már csak indokot adnak. A vallási ellentéteket elég gyorsan félre tudják tenni ha közös érdek mentén szövetséget kell kötni valahol (ahogy Velencét sem érdekelte hogy a törökökkel lepaktáljanak).

Önmagában az igaz, hogy ha nem a szomszédaikkal való háborúzással vannak elfoglalva az Európai hatalmak hanem ha imák, meg pápai bullák helyett valós segítséget küldenek a magyaroknak akkor megállítjuk a törököket.

# 8

Az európai hatalmak elég komoly segítséget adtak a török ellen.

Mátyás király híres évi 1 millió arany forintos bevételéből bizony 200 000 forint a pápa, 100 000 forint pedig egyéb európai államok segélye volt.

Mohácsnál is csak a pápa azonnali gyorssegélye miatt tudott viszonylag komoly hadsereget kiállítani II. Lajos.

1541 és 1683 között a Habsburgok Királyi Magyarországának adóbevételei békébencsak 30 %-ban, háború esetén már csupán 10 %-ban fedezték a török elleni védelem költségeit.

A védelmi költségek békében hiányzó 70 %-át, a háborúban hiányzó 90 %-át pedig négy forrás biztosította:

1.) A Habsburg örökös tartományok (Ausztria és Csehország) adói.

2.) A Német-római Császárság rendjeinek birodalmi töröksegélye (Reichstürkenhilfe).

3.) A pápa segélyei.

4.) A spanyol király segélyei.

A török európai előrenyomulását 1541, Magyarország három részre szakadása után egy nagyhatalom, a Habsburg Monarchia (melynek része volt a Királyi Magyarország) állította meg.

# 8

Velence elég ritkán paktált le a törökkel. Csak akkor, ha más reális lehetősége nem maradt.

Számos nagy, összesen hét velencei-török háború zajlott.

Elég csak a Ciprusért a 16. századbanvívott 4. velencei-oszmán háborúra (1570-1573) gondolni.

Vagy a legnagyobbra, Krétáért 1645 és 1669 között, 24 éven át vívott 5. velencei-oszmán háborúra emlékezni.

Az 1645-1669 közötti 5. velencei-oszmán háború döntően hozzájárult az Oszmán Birodalom hanyatlásához.