Hogyan alakult a Zaunkönig T5 elektroakkusztikus német torpedó sorsa a második világháborúban?

Ahogy az #1-es is leírta, elég könnyen zavarható (nem volt benne képalkotó csak simán ment az előre beállított zajfrekvenciára). S még ha lett is volna benne külön zajszűrő és képalkotó vezérlés (bár az elektrotechnika akkori színvonala ezt nem tette lehetővé) akkor se lettek volna annyival előrébb. A torpedók pontossága lehet megnő, de a hatótávolsága, a hordozó platformok (tengeralattjárók) attól még nem változnak. A háború későbbi szakaszában az Atlanti csatát nem önmagában azzal nyerték meg hogy szalonoztak a kilőtt torpedók között, hanem masszív légi felderítéssel (már jóval a konvojok előtt felderítették ÉS támadták a levegőből a tengeralattjárókat - főleg hogy az Enigma feltörésével tudták is egy idő múlva merre keressék őket), a kísérőhajók számának növelésével és a tengeralattjáró bázisok, gyártóüzemek folyamatos légi támadásával. Azaz már az előtt csökkentették / távol tartották a tengeralattjárókat hogy azok tüzelési pozícióba tudtak volna helyezkedni.

Ahogy mások is leírták,elég hamar megtalálták a védekezés módját pl egy egyszerű csalit húztak a hajó után ami zajt bocsátott ki,a torpedó pedig azt kapta el.Hátránya volt,hogy ha nem megfelelő távolságról indították akkor ugye a legközelebbi zajra ment,ez lehetet ugye a kilövést végző tengeralattjáró is.Volt rá precedens,hogy egy u-boot-ot a saját visszafordult torpedója sülyesztett el.