A szocializmusban és a rendszerváltás körül milyen büntetés járt határsértésért?

A 80-es évek végén, jóval könnyebben lehetett már külföldre utazgatni.

Nyilván becsukták pár napra,de komolyabb büntetést nem kaptak.

Ez egyoldalú volt, mert a jobb világba akartak az emberkék átmenni a rosszabb világból.

Mint ahogy tény és való, hogy a Vasfüggöny osztrák oldalát abszolút nem őrizték, mert nem volt miért. Ezért volt gyakori, hogy az osztrák paraszt szántotta a földjét a kerítés tövében és egyszercsak a levegőben találta magát, mert hát ha azon az adott részen nekik lejtett a terep, akkor megesett, hogy az esőzések egy-egy aknát átmostak az osztrák területre. Ez okozott csonkolásos baleseteket, incidenseket. (azért is kellet aztán a jeladós rendszerre áttérni és az aknákat felszedegetni.)

5

Az egyikbe, vagy a másikba?

Gálvölgyi '85 szilvesztere: "Nyissál, lássam az egész teret, még nyissál, lássam egész Budapestet... jó, még nyissál, Kecskemét, jól van... Szeged... akarom látni Prágát, gyerekek!... Berlin... a másikat is..."

A kérdés 45 évet ölel át. Ennek megfelelően a büntetés sokféle volt.

1945 után nagyjából 2-3 évig a határ formális volt. Közlekedtek rajta. Utána néhány évig kerítés épült és határsáv volt (ez akkor egy 20-30 méter széles felszántott területet jelentett). A helyiek kevéssé törődtek vele, a "rajtakapás" (ha sikerült, mert a helyiek a terepet is ismerték) jó nagy lecseszést jelentett. 1957 után (főleg az 56-os kimenekülések miatt) dupla kerítés, aknazár és 20-30 km-es sávban ellenőrzés volt. Az átjárás műszakilag szinte lehetetlen volt, sok robbanásos sérülés, halál is történt. A sávban igazoltattak, helyiek mehettek (a határ melletti területeket is művelték), az idegennek meg kellett indokolnia, hová és miért megy. Ha hihető volt, továbbengedték, gyanakvóbb rendőrök a megjelölt helyszínig kísérték. Illetéktelen belépés visszatoloncolással járt. A visszaesőket büntették néhány napos (priusszal bírósági ítélet szerinti) ideig.

Az aknazárat a nyolcvanas évek elejétől fokozatosan megszüntették a határsáav intézményével együtt. A túl közel merészkedőket (1-2 km, helytől függően) bevitték, a viselkedéstől függött, hogy némi szibvatás vagy pár nap után mehetett.

1988-tól meg lehetett közelíteni a határt bármennyire. Volt olyan kilátó, amely a határra épült, fele magyar, fele osztrák. Ide is be lehetett menni, csak nagyon figyeltek a határőrök. 1989-től szabadon lehetett útlevelet kapni, Ausztriába már nem kellett vízum a magyaroknak, lehetett kimenni bármikor bárhányszor.

7

A határsáv az bizony nem azt a 20-30 métert jelentette, hanem 20 vagy mittudoménmennyi kilométert. Akik azon a területen laktak, vagy állandó lakcímük volt, vagy határsávengedéllyel lehetett az idegennek oda belépni. ÉS a rendőr igazoltatott, ha nem volt határsávengedélyed, minimum visszazavartak az ország belsejébe.

Ezért írtam, hogy a szabad világban (pl. az osztrák oldalon) nem volt határsáv, mozoghattál-nézelődhettél-tettél-vettél a kerítés mellett is... persze mindenki tudta, amit tudott.