Tehát a szablya nem csak lovassági fegyver?

Nem ajánlom, hogy ilyen körökben tanulj a korról, mert ezek nagy része inkább bohóckodás. Nem több LARP - nál. Az meg a másik hogy nagyon sok a misztifikáció közöttük. Ha valóban érdekel a fegyverek története, akkor tudományos lapokból és harcművészektől érdemes tanulni.

A szablya egy rettentően sokszínű fegyver, amit egész Eurázsiában használtak a Korai Középkortól a 20. század elejéig. Emiatt egyértelműen rengeteg változata van. Van gyalogsági és lovassági változat is.

A hunoktól tudtom szerint semmilyen kard nem maradt fent, úgyhogy már itt kezdődnek a problémák a hasonló videókkal. Szóval én a magyarokkal kezdeném. A honfoglalók szablyái egyértelműen nem gyalogsági fegyverek voltak. Erre annak a két ténynek a kombinációja mutat, hogy egyrészt a kézvédelmük nem túl hatásos, leginkább puha fémből készült és kicsi, inkább azt akadályozza meg, hogy a harcos keze felcsússzon a pengére, mintsem azt, hogy megvédje az ellenség pengéjétől a kezet. A másik dolog, hogy a magyarok nem nagyon használtak pajzsokat akkoriban, tehát nem is pótolható ez a hiányosság. Ez arra enged következtetni, hogy a honfoglalók kardjai főként lovassági fegyverek voltak, amikkel nem vívtak, hanem az ellenség mellett elhaladva egy - egy vágást, vagy szúrást osztottak ki. A görbe penge azt segítette elő, hogy a célpont mellett ellovagló harcos kardja ne ragadjon bele az ellenség testébe. A görbe penge könnyebben szabadul ki a csontból, mint egy egyenes. Továbbá a görbe pengével könnyebb "szelni" , ami sokkal előnyösebb technika lóháton, mert alapból nem mély sebet ejt, hanem hosszút, így kevesebb eséllyel ragad. A szelést úgy képzeld el, mint amikor kenyeret vágsz. Nem a penge lendületét használod, hanem a pengét csúsztatod a felületen, ezzel vágsz. De természetesen hagyományos vágásra is alkalmas marad az ilyen fegyver.

A szablya története Magyarországon közel ötszáz év kihagyás után folytatódik. A 15. században kerül vissza, szerb közvetítéssel az ottománoktól. Elöször ezt a fajta szablyát a Fekete sereg könnyűlovas egységei használják, a korai huszárok. Hasonló szerepet tölt be, mint ősei, de itt már megjelenik a hosszú keresztvas a jobb kézvédelem érdekében. Ez a fajta szablya meglehetősen pengenehéz, ami a vágás lendületéhez adott, ezzel mövelve a vágóképességét. Ez viszont azt is jelentette, hogy nem olyan fürge, mint egy korabeli egyenes kard, tehát vívásra kevésbé alkalmas. Elsősorban lovassági fegyver. Viszont a gyalogság is szívesen használta, pajzs kíséretében, ellensúlyozva a hátrányait. Ezzel együtt megjelenik a hátél is, a penge belső oldalának felső egyharmadán:

[link]

Később ez a fajta fegyver alakul át a hagyományos huszár szablyává, ami már egy jóval kiegyensúlyozottabb fegyver. Ez a kard már teljesen megfelel vívásra, közelebb van a súlypontja a markolathoz, hosszabb és megjelenik a kengyeles kézvédő is. Ez a típus egy kompromisszum a gyalogsági és lovassági használat között, mindenes fegyver. Ezt bizonyítván egyes típusokon gyűrűt id adnak a markolatra, a hüvelykujj számára:

[link]

[link]

Ekkortájt kezd el a szablya elterjedni Nyugaton is, mint lovasággi fegyver és később gyalogsági is. A 19. századra a szablya a domináns fegyver egész Európában.

A 19. század szablyái ketté válnak (najó, tovább is, de ez már így is hosszú). Lesznek specializált lovassági és gyalogsági szablyák. A lovassági szablyák hosszabbak, nehezebbek és a súlypontjuk kiljebb van:

[link]

A gyalogsági változatok rövidebbek és általában fejlettebb a kézvédelmük. Ezek a fegyverek vívásra lettek kitalálva, könnyűek és villámgyorsak:

[link]

[link]

Nagyon dióhélyban ez lenne a szablya története Európában. Ha bármi más érdekel, szívesen válaszolok.

Egy vívó és fegyverb*zi.