A németek sokkal kevésbé bírták a hadifogságot, mint a szovjetek?

A kényeskedők, gyengék hamarabb elpusztultak, de alapvetően megvannak a minimális feltételei a túlélésnek. Élelem, hideg télben a menedék, tűzifa - ezek hiányában az erősebbek, szívósabbak is odavesztek.

A hadifoglyokkal a keleti fronton sehol sem bántak jól, nem volt célja az ellenségnek, hogy túléljék a háborút, aztán a német hadifoglyok közül még a háború után is sok százezren odavesztek. De a Szovjetunióban akkoriban a saját polgáraik is nélkülöztek.

Ha azt nézzük, hogy a német foglyokat elhajtották Szibériába, akkor igen, ott sokkal zordabbak voltak a körülmények és ha egyforma ellátást kaptak volna, akkor is nyilván ott jobban haltak az emberek.

A háború elején a németek közel kétmillió szovjet hadifogolyra tettek szert a katlancsaták alkalmával. Minszkben, Szmolenszknél sok százezren estek csapdába, Kijevnél hatszázhatvanezren, a teljes dél-nyugati front, így a németek szinte semmilyen ellátást nem voltak képesek ennyi embernek biztosítani, egyszerűen azért, mert váratlanul érte őket. A saját hadseregüknek szánt utánpótlást eszükben sem volt lefaragni és időbe telt, mire a foglyok hátországba szállítását megszervezték, ekkor rengeteg orosz elhullott, de később fordult a kocka, 43 tól már inkább a németek adták meg magukat és visszakapták kamatostól azt a bánásmódot, amit előtte ők alkalmaztak a hadifoglyokkal.

A keleti fronton hadifoglyok túlélési esélyei mindkét oldalon 5% alatt mozgott a háborús években. Sztálingrádnál 90 ezer német esett hadifogságba - 6 ezer sem ment haza. Az orosz hadifoglyokat meg halálra dolgoztatták a lágerekben (illetve a rossz körülmények miatt a tífusz és egyéb betegségek végeztek velük), aki meg túlélte azt utána Sztálin küldte gulágra "árulásért". A háború végén fogságba esettek között nagyobb volt a túlélési arány, de még ott is igen magas volt a halálozás.

Az elégtelen táplálék, borzalmas körülmények között mindegy hogy ki melyik nemzet fia, nincs releváns eltérés az emberi tűrőképességben a szerint hogy német vagy orosz. Az alapján sincs hogy korábban ki milyen körülmények között szocializálódott. Talán egyedül a pszichés túlélőképességben lehet némi differencia (jobban bírja a nélkülözést aki hozzászokott) de ez sem jelenthető egyetemleges szabályként ki. Az ember nagyon gyorsan tud alkalmazkodni pszichésen is főleg ha "közegben" van (a többi nélkülöző között).

#4

A háború után a német hadifoglyok kétharmada hazatért.. Nem értem, hogy honnan jött ez az 5 százalék alatti szám.

A németek a fajelmélet, és a Wehrmacht szűkös élelmiszerkészletei miatt éheztettek ki több millió szovjet hadifoglyot 1941-42 folyamán. 1942 nyarán a németek jelentős engedményeket adtak a hadifoglyoknak, illetve a komiszárparancsot is eltörölték. A szovjeteknél a háború első felében azért volt a hadifogolyoknak magas a halandósága, mert nagy gondok voltak az ellátással, saját csapataikat is nehezen látták el. 1944-ben alapvető fordulat állt be a szovjetek szemléletében. A háborús veszteségek, a férfi lakosság gazdaságból való kiesése miatt, a szovjeteknek szüksége volt a német hadifoglyok tömegeire, az országuk újjáépítésere, emiatt egyre kevesebbet mészároltak le, még a gyűlölt SS katonák közül is sokan életben maradtak.

Fontos még megemlíteni, hogy a hadifoglyokat GUPVI lágerekbe zárták, nem a GULÁG-ra. A GUPVI táborok némileg jobb ellátást biztosítottak, mint a GULÁG, ennek pedig az volt a nemes egyszerű oka, mert a szovjetek jobban utálták a politikai elítélteket, mint a német katonákat.

Legyünk objektívek, ha erről beszélgetünk.