A XX. század birodalmai miért csak ilyen rövid ideig tudtak fennálni?

Nacionalizmus. Emiatt bukott meg az Oszmán Birodalom is, a balkánon fellázadtak a jugók meg az oláhok.

A SZU belebukott a fegyverkezési versenybe

Németország meg a többfrontos háborúba, meg hogy nem volt normális szövetségesuk

A XX. században ezek mellett a nagy európai gyarmatbirodalmak is széthullottak, mert a két világháború megrengette őket és nem tudták már a hatalmukat más népek felett fenntartani.

A náci Németország a háborúba bukott bele, mert több frontot is megnyitott és nem tudta felvenni a versenyt a szövetségesek katonai, ipari potenciáljával. Emellett nyilván Hitler fanatizmusa is közrejátszott, hogy ennyire megsemmisítő vereséget szenvedett, mert a világ szemében annyira gyűlölt figura lett, hogy rengeteg brutális erőszakot legitimnek tekintettek a hatalma ellen.

A Szovjetunió pedig gazdaságilag nem bírta a versenyt az USA-val, a nyugati fogyasztói kultúra teljesen leuralta a világot a század második felében és mivel az életszínvonal egyre távolabb került a világ élvonalától ezért a rendszer ideológiai alátámasztottsása folyamatosan gyengült és végül megbukott. Ettől függetlenül nem jött el a jólét és vannak természeti erőforrások meg nukleáris fegyverarzenál, de a gazdasági fejlettség messze nem tart ott, ahol a nyugati országoké.

A III. Birodalom nekiment mindenikek, akit a térképen talált. A korábbi hódítások pacifikálása előtt támadott ismét. Ehhez nem volt meg sem a gazdasági, sem az élőereje, ez olyan abszurdumokhoz vezetett, hogy az üzemanyaghiány miatt a sugárhajtóműveket lovasszekéren szállították.

A Szovjetunió egy érdekesebb kérdés. Ott Sztálin halála után kevésbé "karizmatikus" vezetők kerültek hatalomra, illetve a KGB aránytalan súlyra tett szert. Brezsnyev halála után Andoropov és Csernyenko nem voltak olyan állapotban és annyi ideig hatalmon, hogy a pozíciójukat megszilárdítsák. Ezen idő alatt a különböző köztársaságok vezetői megerősödtek. Gorbacsov Gasznoszty politikája ezt a folyamatot erősítette. A KGB, mint titkosszolgálat túlhatalma miatt a túlzott titkolózás a gazdaság teljes területét átjárta, a döntéshozók gyakran a szükséges adatokhoz sem jutottak hozzá. Minden olyan műszaki megoldást, amit a hadiiparban (is) használtak hadititoknak nyilvánítottak, még bőven azután is, hogy az adott megoldás már nyugaton elterjedt, illetve akkor is, ha a felhasználási jogot onnan vették. Ez a műszaki fejlődést nagyon visszavetette, illetve a tapasztalatcserét a minimális szintre csökkentette.

Végül Gorbacsov nem tehetett mást, mint vagy eszetlen terrort vezet be, vagy tudomásul veszi a birodalom szétesést.

Ehhez hozzájárult a fegyverkezési verseny, de valószínűleg a belső feszültségek adták meg a végső lökést.

A III. Birodalom esetén nem látom az esélyét a fennmaradásnak. Talán, ha sikerült volna az Angolokkal kiegyezni (Ez talán közvetve az USA felé is egy kedvezőbb kapcsolatot jelent), de ennek nem látom a motivációit Brit oldalról.

A Szovjetunióba talán lett volna potenciál, ha az eszetlen titkolózást sikerül rendezni (mondjuk 1953 után) és a rengeteg tagköztársaság közös érdekeit figyelembe venni a kormányzás során, kihasználni a hatalmas terület és népesség előnyeit. Ebben az esetben a gazdasági ésszerűség tartotta volna egyben a birodalmat. Az nagy taktikai hiba volt, hogy Brezsnyev után két a sír szélén álló vezetőt választottak, "addig, amíg megállapodnak, hogy ki legyen az új vezető". Ezt a problémát egy "lefejezhető államaparátussal" meg lehetett volna oldani, de a kelet országokban nem ez volt az elfogadott.

Arról nem is beszélve, hogy a kollektív vezetésnek nevezett egy személyes vezetési struktúrát át lehetett volna alakítani valami rugalmasabbra, de ennek arrafelé nem volt meg a hagyománya. (Putyin most is egyszemélyi vezető)

Mit értesz Szocializmus alatt, kérdező ?

Papíron persze az volt, a külső látszatát fenntartották, szimbólumok, egy-két társadalmi változtat[gat]ások, kommunista állampárt, magukat kommunistáknak nevező emberek vezetésével, de gyakorlatban pont az ellenkezőjét érték el (proletáruralom helyett egy szűk elit uralma, már akkor is gengszterváltás / módszerváltás volt).

Király / Cár helyett Pártfőtitkár lett, főnemesek helyett volt kommunista kormány, köznemesek helyett a rendszer talpnyalói, jobbágyok helyett pedig proletárok.

A pártfőtitkár és közeli haverjai, a belső párttagok ugyanolyan Mercedes-Benz-el vagy BMW-vel jártak, mint a nyugati gazdagok, normális kertes házakban, netán villákban laktak, nagy evészeteket, ivászatokat, vadászatokat rendeztek, közben meg a népnek meg kellett elégednie a Wartburggal és Trabanttal, korszakhoz képest egy nagyon alja technika volt, továbbá vidéki kockákkal, betonkaptárakkal. Jegyrendszerre is kényszerültek, addig a vezetésnek nem voltak ilyen gondjai, sőt egymás között Luxusnyugdíjakat osztogattak.

Lenin, Sztálin és társai a nagy többség demagógok voltak, semmivel sem különbek az előző Cároknál, ezért lehet mondani, hogy már ők is megvalósították a módszer / gengszterváltást, nem csak az 1991-es Államcsőd után kellett alkalmazkodniuk.

A cégért átfestették, de a kocsma ugyanaz maradt - ez Oroszország és a közelkülföldje politikai helyzete.