Világháborúban az mitől függött hogy valakin sisak volt, vagy ez a simléderes szövetsapi?

A katonák nem vehetnek fel olyan ruhát, amilyet akarnak, mert szeretik a tisztek, ha egységes a kinézetük.

Amúgy is a feladathoz kell öltözniük, van sportruha, van kimenő, meg gyakorló, vegyvédelmi, téli, nyári öltözék hozzávaló fejfedővel, azt veszik fel, amit parancsolnak nekik.

Általában a harci feladatokhoz kell a rohamsisak, én utáltam, mert dögnehéz, iszonyúan fáj tőle az ember nyaka, meg kell szokni, meg kell a nyaki izmoknak erősödni.

Őrségben mindig levettem, ha nem látták kicsit pihentetni a nyakam, szinte kibírhatatlan eleinte.

A menetgyakorlat sem piskóta, amikor felvettünk minden cuccot, alig bírtunk megmoccanni. Emeleten volt a körletünk, leültünk az ágyakra, mert nem volt még kivonulási parancs, aztán amikor megjött, alig tudtunk felállni. a vállakat húzta a hátizsák, a fegyver, a tártáska, meg a többi cucc, a fejet a sisak, ráadásul az eső is eleredt, húsz kilométert lecaplatni, nem volt gyerekjáték.

Nem csak én voltam vele úgy, hanem mindenki.

Rakj egyet a fejedre, negyedóráig, fél óráig oké, aztán kezdődik a nyűglődés, kivétel nélkül mindenkinél, aki nincs hozzászokva és egyre jobban, ahogy fáradnak az izmok.

Én viszonylag ritkán hordtam, olyan beosztásom volt, így hozzá sem tudtam edződni, nálam végig megmaradt ez.