Második világháborús frontvonalakra csak olyan katonákat küldtek akiket mentálisan is stabilnak tartottak, vagy simán kikerült golyófogó is?

Tömeg hadseregek léteztek akinek keze-lába megvolt azt alkalmasnak találták.

Mentális stabilitással nem törődtek.

"de azzal már az első nagyháború óta tisztában voltak hogy hajlamosak összeroppanni emberek,"

De amíg nem roppantak össze addig betöltött egy pozíciót. Ha összeroppant, meghalt. Vagy az ellenség lőtte le, mert nem tartotta az elemi szabályokat, vagy a sajátjai mert elhagyta a helyét.

Ahogy fent írják, a tömeghadseregnél nem nagyon van ilyen szűrés. Főleg háborús időszakban amikor egyszerűen kell az "emberanyag". Besorozták, kiképezték, ha nem volt valami égbekiáltó testi fogyatékossága akkor ment a frontra (vagy ahova beosztották). A pilótáknál, illetve a kvalifikáltabb tudást igénylő feladatköröknél volt max. magasabb alkalmassági követelmény, mindenki más puska a kézbe és mehetett lövésznek.

A pszichológiai alkalmasságival nem törődtek túl sokat. Aki nem állta a sarat, összeomlott azt nem kezelték inkább a hadbíróság várt rá ha nem ment előre, vagy nem hajtotta végre a feladatát. Az I. Vh. idején rendszeres volt hogy a PSDT-ben szenvedőket parancsmegtagadásért kivégezték ha nem volt hajlandó megint kimenni az első vonalba.

Azért ez picit leegyszerűsítés, hogy mindenkit a frontra küldtek. Az első világháborúban pl. a sorkatonák 70%-a járta meg a frontot, a maradék különböző támogató-ellátó feladatokat kapott. A második világháborúban a frontot megjárt katonák száma tovább csökkent, 1945-re pl. az amerikai hadsereg csupán 40%-a volt frontszolgálatra beosztva. A mai modern, professzionális hadseregekben ez arány általában 10-30% között mozog, a sorozott hadseregekben pedig 30-40% között. Ahogy Napoleon is megtanulta, egy hadsereg a gyomrán menetel: megfelelő ellátás nélkül hiába van egy több millió főből álló, Specnaz-szintű kiképzéssel rendelkező sereged, ha nincs élelmiszer, üzemanyag, lőszer, alkatrész, stb., akkor sokra nem mész.

Természetesen ettől függetlenül a hadseregek vezetői, kiképzőtisztjei nagyon nem válogattak: oda mentél, ahová éppen szükség volt élőerőre. Ha hiány volt a gyalogságnál, akkor gyalogos lettél, ha tüzérekre volt szükség, akkor cipelhetted az 50 kilós lövedékeket, ha nem volt elég titkár, akkor meg kellett tanulnod gépelni. Ha volt két lábad, két kezed, és legalább kétszámjegyű IQ-d, a hadsereg talált neked feladatot.