Miért nem végezték ki hirohito japán uralkodót a II. Világháború után?

Nem érte volna meg az amerikaiaknak. A japánok a császárt istenként tisztelték. Ha felakasztják az amerikaiak, az csak még inkább szította volna az amerikaiellenességet, nehezebbé tette volna a megszállást, nagyobb lett volna az ellenállás a megszállókkal szemben.

Sokkal jobban jártak azzal, hogy Hirohito császárt maguk mellé állították és a segítségével, vezetésével kezdték meg Japán átalakítását egy demokratikus, pacifista, USA szövetséges országgá. Így könnyebb volt az amerikaiaknak elérni a céljaikat.

Jézusom, mennyi mítosz van ebben a kommentszekcióban...

Az amerikaiak azért nem végezték ki Hirohito-t, mert ő volt igazából az egyetlen japán vezető, aki valóban békét akart kötni, és az amcsik tévesen úgy gondolták, hogy a háború után Hirohito továbbra is egy fontos személy marad, akit mind báb irányítani tudnának. Azt hitték, hogy a japánok valóban istenként tekintettek a császárra, és a császár nélkül nem tudnák biztosítani Japán stabilitását.

A probléma ezzel csupán annyi, hogy a mítosszal ellentétben a japán lakosság túlnyomó többsége vagy közömbös volt a császárral, vagy egyenesen gyűlülte. A japán vezérkar egy debil, infantilis idiótaként tekintett rá, aki folyamatosan csak útban volt, és hátráltatta a japán hadsereg és a haditengerészet működését.

A lakosság gyűlölete főként abból eredt, hogy a japán gazdaság 1940 után egy totális csőd volt: az éhezés mindennapos volt, a munkakörülmények katasztrofálisak voltak, míg a hadsereg, illetve a császár klikkjei a lakossághoz képest elképesztő pompában éltek. A helyzet odáig súlyosbodott, hogy 1944-ben a japán Belügyminisztériumnál komolyan felmerült a gondolat, hogy az egész országot katonai irányítás alá helyezzék, és a lakosság körében tisztogatásokat végezzenek, hogy a "háborúellenes" egyéneket kiírtsák a lakosságból. Ezt végül azért nem vitték végbe, mert rájöttek, hogy MINDENKI háborúellenes volt: ha a terv valóban végbement volna, Japán szinte a teljes munkásrétegét elvesztette volna.

Amikor a császár bejelentette, hogy Japán megadja magát, a közvélemény tovább romlott: a japán társadalom szinte minden rétege vagy a császár rituális öngyilkosságát, de legalábbis a lemondását követelte. Az értelmiségiek egyértelműen a császárt okolták a háború kitöréséért és japán vereségéért.

A szövetségesek között megoszlottak a vélemények: Kína és a Szovjetunió mindenképpen a császár kivégzését preferálta, a briteket igazából nem érdekelte a dolog, míg az amerikaiak meg szerették volna tartani a császárt, annak ellenére, hogy az amerikai lakosság 70%-a kivégzéspárti volt.

Na, de akkor mégis miért? A válasz: Douglas MacArthur tábornok. MacArthur mindenképpen azt szerette volna, hogy a császár maradjon. Namost MacArthus egy totális idióta volt, és ő komolyan abban a hitben volt, hogy a japán császár gyakorlatilag egy személyben testesíti a japán nemzetet, a japán kultúrát, és a japán vallást. Ez viszont teljesen szembement a valósággal. Végül egy propagandakampánnyal elérték, hogy a japán császár úgy tűnjön, mintha ő csak egy ártatlan nézelődő lett volna a háborúban, akinek semmi befolyása nem volt. Helyette minden döntést Tojo és a többi politikus nyakába varrtak, olyanokat is, amik egyértelműen Hirohitotól származtak.

Forrás:

1/ Retribution - Max Hastings

2/ Embracing Defeat - John Dower

3/ Hirohito’s War - Francis Pike

4/ Hirohito and the Making of Modern Japan - Herbert P. Bix

5/ The Fall of Japan: the Final Weeks of World War 2 in the Pacific - William Craig

"Mert akkor ma nem lenne Usa, csak hamu a helyén."

Nevetséges. A háború végső szakaszaiban a japánok olyan szintű olajhiánnyal küszködtek, hogy a nyersolajat öntötték bele az üzemanyagtartályokba. Esély sem volt arra, hogy japán bármiféle módon megszállja az USA-t.