Falanx vs. légió?

Mint ahogy a történelem is mutatja, a légió.

A falanx csak addig volt használható, amíg az ellenség is betartotta a "szabályokat".

Légióra tippelnék, bár nem a legyőzhetetlenségük, hanem a folyamatos utánpótlásuk jelentette a Rómaiak erősségét.

De, a teljes értékű légió rendelkezett több ballisztával is, amivel messziről lyukat lehet ütni a falanx soraiba. Plusz a rómaiak hajító dárdája is ott volt, abból legalább egy volt emberenként. És úgy volt megalkotva, hogy a hegye, ha valamibe pl pajzsba beleállt, akkor szinte kihúzhatatlan legyen(dobhatja is el a pajzsát), és görbüljön el becsapódás után, hogy ne lehessen vissza hajítani.

Az ellenség létszáma pár százzal kisebb lett volna valószínűleg, mire egyáltalán a közelharcra kerül a sor.

Ahogy a kettes írja.

Egy római légiót nem lehet egy falanxszal összehasonlítani, mert az egyik egy nehézgyalogos formáció, a másik pedig egy szervezeti egység. Ha a kérdést átültetnénk a modern időkbe, az picit olyan lenne, mintha egy 1000 főből álló, de kizárólagosan tankokkal operáló erőt hasonlítanánk össze egy amerikai tengerészgyalogos-zászlóaljjal.

A másik probléma a számokban van: egy római légió jóval nagyobb, mint egy falanx. Nem lehet úgy leegyszerűsíteni, hogy akkor most vegyünk csak ezret, mert nem így van kitalálva. Egy légió egy kerek egész, amiből nem lehet csak úgy kivenni alegységeket, mert akkor bedől az egész. Egy római légió abban a korban, ahol még használtak is falanxszokat, nagyjából 5000 főből állt. Ezt 5 csatasorra (hastati, principes, triarii, rorarii, és accensi) osztották, amiknek továbbá a hatvan főből álló manipulusok voltak a legkisebb alegységeik (15 manipulus/csatasor). Ezeket támogatta nagyjából 300 leves, mint előörs és portyázó alakulat, és 200-300 főből álló lovasság biztosította az alakulat két szárnyának a biztonságát. Ezzel szemben egy makedón falanx 16x16, tehát 256 főből álló, négyzetes nehézgyalogoscsoportulás volt, nulla lovassággal, nulla támogatóegységgel.

Egy makedón falanx önmagában sok mindent nem ér, ezt pont Philipposz és Nagy Sándor bizonyította. Általában a falanxot arra használták, hogy az ellenfelük előretörését megakadályozzák, hosszú időre lefoglalják az ellenséges nehézgyalogos-csapatokat, majd a lovasság mobilitását kihasználva, a frontot megkerülve hátbatámadják az ellenfelüket. A falanx önmagában elképesztően lassú, immobilis, és nagyon védtelen az indirekt támadásokra (pl. íjászok, dárdások) és a mobilis egységek ellen. A falanx általános csataterve úgy nézett ki, hogy felsorakoztak, beálltak a formációba, majd elkezdtek gyalogolni az ellenfél irányába. Egy több falanxból álló alakulatot irányváltoztatásra bírni ordas nagy feladat volt, ami hosszú időt igényelt, és ezt a valóságban is kihasználták a rómaiak, pl. a magnesiai csatánál, ahol a szeleukidák lovasságát a rómaiak széjjelverték, az amúgy addig kiválóan teljesítő falanxszaikat pedig képtelen voltak átcsoportosítani úgy, hogy időben felvegyék a harcot az oldalról érkező római csapatokkal.