Háborúkat miért nem sporttal intézték vagy intézik?

Jaj!

De aranyos ötlet, amúgy.

Ha te nézném végig,ahogy a gyerekedet összekapcsolják tíz másikkal és elégetik, kiegyenlítenél egy 3 pontos kosárral?

Még a nyelvi nehézségek kis!

Ha megjelenik egy tank a géppisztolyos szakasszal szemben, azt viszont megérti mindenki.

Érdekes,hogy szinte minden válasz a fizikai erőt nézi. Sokatmondó.

Itt ugyanis emberekről van szó. Eszerint "ember" alatt kizárólag gátlástalan állatot kell érteni. Olyant, ahol ez a kijelentés mérhetetlenül sértő az állatra nézve.

Úgy intézzük már lassan 100 éve, ezért nincs háború. Ekkora időtartalmú háború nélküliség sosem volt még korábban. Szerinted mitől megy a szurkolóknak a csapatokkal való nagy többesszám első személyűzés?

Churchill megmondta, a sport háború, az ember pedig egy háborúzó népség.

Törzsi háborúkban szocializált faj vagyunk, amit a modernitás elvett tőlünk.

Helyette plázázunk, színházba járunk, fogyasztunk, ezt kaptuk az helyett, ami az emberiségnek a kulturális evolúciójába több 100 ezer év alatt beidegződött. A lényünkben óhajtuk ezt a háborút, megvan bennünk az az űr, hogy le akarjuk folytatni a magunk háborúját, amihez többszázezer év alatt szoktunk. És ezt a háborút adja meg nekünk a modern sport. Ebben a háborúba vonul a te nevedben a foci esetében 11 ember, és akkor lehetőség nyílik arra hogy megvívd a harcodat. Akinek ez sem elég az kimegy a stadionba és törött üvegekkel vagdossa el a másik torkát, mert KELL ez a háború. Ami alávaló dolog, de még mindig sokkal jobb mintha barbár módjára élnénk rabszolgatartással, kizsákmányolással, erőszakolással..

Ha győz az a csapatom, akkor az az én győzelmem, amit ő kivívtak NEKEM. Ez a szurkolás lélektana, aki szurkol az tudja élvezni a sportot, és csak az tudja igazán élvezni a sportot. A szukolás olyan mint a szerelem, vagy elkap, vagy nem, aki nem szerelmes nem érti: ostobaság, nevetséges, értelmetlen, teljesen abszurd az egész, kívülről nem lehet megérteni.

Ott van pl. Svájc Szerbia a 2018as VB-n, ahol két albán származású játékos a kezükből sast formált gólöröm közben. Nem öncélú, hanem kifejez valami fontosat a két labdarúgó identitásáról:

Egyikük apja három és fél éven át raboskodott politikai fogolyként szerb börtönökben, másikuk családja pedig épp a szerbek koszovói tömeggyilkosságai elől menekült Svájcba.

Számukra az a gólöröm revans volt a családjuk és a népük nyomorúságáért.

A válogatott labdarúgásnak épp ez a legfontosabb funkciója: a futballpályákon nyilvánosan elégetni azokat a sérelmi energiákat, amelyek szerencsétlenebb korokban háborúkhoz és népirtásokhoz vezettek.

A válogatott futball olyan háború, ahol a nemzetek végre vértelenül küzdenek meg egymással.

Ezeknek a gesztusoknak és indulatoknak sehol a világon nincs jobb helyük, mint a futballpályákon, ahol felgyűlhetnek, kirobbanhatnak és eléghetnek.