Az őskorban és az ókorban a hódító haderők hogyan bántak úgy általánosságban a leigázott, meghódított területen élőkkel?

Nem voltak emberjogi egyezmények :)

A bánásmódot az érdekek, hadi célok határozták meg. Ha a gazdasági cél új élőhely, új földek megszerzése volt, akkor az őslakosokat elűzték, kiirtották (ilyesmi az újkorban is jellemző volt). Ha egyszerű rablóhadjárat volt, akkor a cél a minél több zsákmány megszerzése volt, minél rövidebb idő alatt, így lehet, hogy a kincseket, állatokat, lisztet elvitték, akár rabszolgákat is gyűjtöttek, de alapvetően nem volt cél az ellenség elpusztítása, így ha nem volt ellenállás, mészárlás sem volt. Harmadik opció a politikai terjeszkedés lehetett, új területek bevonása a birodalomba, befolyásszerzés, hűbéres sorba taszítani a népeket. Ez esetben a terület fejlesztése is cél lehetett, mivel a fejlettebb gazdaság több adóbevételt jelent. Így a helyiek akár profitálhattak is a leigázásból (lásd például Római Birodalom terjeszkedése).

Az őskorban leginkább sehogy, mert nem létezett szervezett hadviselés. Akkoriban nagyon ritkásan éltek az emberek, nem volt állandó területük csak átmeneti(téli és nyári) szálásaik. Így aztán ritkán is találkoztak ezek a csoportok és ennél is jóval ritkábban volt összetűzés.

Az ókorban és középkorban pedig leginkább a hadjárat jellegén múlott. Ha a terület fennhatóság alá vonása volt a cél(a rajta élő emberekkel együtt), akkor szükségtelenül nem bántották őket. Elvégre egy néptelen, elpusztított területből nem sok hasznot lehet húzni, valakinek adóznia is kell, meg elvégezni a termelő munkákat. Persze aki ellenállt sok jóra nem számíthatott. A Római birodalom és a középkori feudális államok jó példák erre.

A sima fosztogatások során meg akik megadták magukat azok jó eséllyel ,,megúszták" egy kifosztással, megerőszakplással vagy rabszolgának hurcolással. Az ellenállókkal pedig a lehető legkegyetlenebb módokon végeztek, de sokszor a többiekkel is.

A harmadik eset meg a terület megszerzése az ott élő emberek nélkül. Ez volt a legvéresebb, itt a lakosság nagyrészét kiírtották vagy elűzték.

Ahogy fent is írták a hadjárat jellegétől függött. Egy hadjárat mögött mindig ott a gazdasági érdek, akármit is mond az ideológia.

Büntető/megtorló/megfélemlítő - szervezett kiírtás, elűzés.

Romboló - ld. fent (ha egy területet nem tud tartósan megszállni, de csökkenteni akarja az ellenfél erőforrás-potenciáljait).

Fosztogató hadjárat - rabszolgaság (rabszolgaként értékesebb mint holtan).

Hódító/terjeszkedő - leigázás, sarcolás, onnantól a hódítónak dolgozik.

Olvasd el Julius Caesar "A gall háború" című könyvét, és megtudod, hogy hogyan bántak az őslakossággal. Több, mint százezer gall férfit öltek meg a háborő során, kb. 1 millió embert vetettek rabszolgasorba. Valamilyen lázadás alkalmmával Caesar 8000 gall harcosnak vágatta le a jobb kezét.

Olvass részeket az Ószövetségből, elég jól illusztrálja ezeket. Nagyjából a menetrend az volt, hogy a harcképes férfiak legnagyobb részét megölték, ugyanígy az öregeket. A nőket megerőszakolták, majd rabszolgasorba vetették a gyerekeket vagy megölték (ha túl kicsi volt, amúgy sem élt volna túl az anyja nélkül), vagy ők is rabszolgasorba kerültek (ha már elég nagy volt, hogy tudjon dolgozni).

Van egy római közmondás erről: Vae victis! azaz Jajj a legyőzötteknek!