Volt olyan a 2. világháború során, hogy két bombázó harcolt egymás ellen?

Milyen bombázó?

Egy stuka leszedett egy orosz bombázót is is,de az amerikai b-17 már nem volt volna képes.

Eleve a tengelyhatalmaknak nem is nagyon volt nehézbombázója, csak a végtelen gyönge Heinkel He-177 Greif az ami úgy-ahogy nehéz bombázó volt.

De nem tudok róla, hogy lett volna légi harca bombázósok között. Sőt, általában "kollégáknak" tekintették egymást.

pl. 1944-ben a "Baby Blitz" idején, mikor a németek megpróbálkoztak a Brit-szigetek bombázásával újra, akkor már az angolok is bombáztak hatalmas formációkban éjszakánként. így volt olyan, hogy egy He-177 szembe találta magát egy Lancasterrel az alkonyatban, egyik erre másik amarra ment, és tudod mi történt?

A két hajózószemélyzet billegtette a szárnyait egymásnak, ami a klasszikus üdvözlés pilóták között, gyakorlatilag tudták, hogy a másik is "dolgozni" megy.

4-es! Olvasgass visszaemlékezéseket, könyveket a második világháborús bombázósokról, ezt tudom javasolni. Tudom, hogy hihetetlen a dolog, mert mindenki abban a tévhitben van, hogy a katonák mind az ellenség vérére szomjaznak, de nem feltétlen van így sok esetben tudják mindketten, hogy a másik is csak a dolgát végzi.

Olyan eset is volt, hogy egy sérült B-17-est a német vadászpilóta nem lőtt le, hanem kikísérte a La Manche csatornáig. Ezeket az ilyen barátkozásokat mindkét fél titkosította amúgy, pont azért, hogy dehumanizálja a másik oldal katonáit.

De visszatérve a repülőkre, ők tényleg ha lelőttek valakit gyakran előfordult, hogy a túlélők kvázi barátkoztak egy ideig, volt olyan, hogy egy lelőtt német vadászgép pilótáját a fogságban az az angol pilóta is fogadta, aki lelőtte, és agyon dicsérte, hogy milyen jó volt vele a légi harc.

Tudod általában a repülősök -és itt most nem akarom leszólni a többi fegyvernemet- de általában a legintelligensebb, legműveltebb emberek, sokuk érti, hogy az, aki szintén repül az szintúgy hozzá hasonlóan él-hal a repülésért, hogy ugyanazokon a pilóta történeteken nőtt fel stb. Éppen ezért van egyfajta kollegialitás a repülősök között ma is. Emlékszem egyszer láttam egy dokumentum filmet, amiben egy izraeli pilóta mesélt róla, hogy szívesen megismerkedett volna azzal talán egyiptomi MiG-21 pilótával, akivel volt egy kellemetlen találkozása, amiben ő maradt alul, nem azért mert gyűlölte, hanem mert egyszerűen értékelte, hogy egy az övénél gyöngébb géppel is majdnem őt lelövő pilóta milyen ember lehet.

A bombázógép elég lomha jószág, nem túl gyors, nem túl fordulékony légiharcra nem alkalmas (még üresen sem, bombateherrel meg pláne), max. a rácsapást végző vadászgépeket (védelmi célból) tűz alá venni.

A bombázó pilóták ha valahol ellenséges gépet láttak akkor inkább a másik irányba mentek (messziről nem látni, hogy vadászgép-e ami közelít) - túlélni akarták a bevetést nem egymásra lövöldözni.