Adolf Hitler hogyan tudott kiláballni a hajléktalanságból?

Hajléktalan? Na az nem volt régen, az csak egy modern fogalom.

Saját lakása régen sem volt mindenkinek, ma sincs és sokan jutnak, jutottak olyan helyzetbe, hogy nem tudtak rendes szállást megfizetni.

Régen nem engedték az embereket az utcán aludni, voltak szegényszállások, éjjeli menedékhelyek, mindenkinek szorítottak helyet, aki olyan volt, mint ma egy csöves, az menekülő bűnöző lehetett, de még az is inkább igénybe vette ezeket a lehetőségeket, mert csak kevés helyen firtatták, kiféle, miféle az illető.

Hitler ifjú korában lehetséges, hogy erre szorult egy időre, de rokonai támogatását élvezte, akik finanszírozták bécsi diákéveit, így lehetséges, hogy csak mese az egész, mert ráadásul az ismerősök is segítették egymást, meg az oktatási intézmények sem engedték a nehéz anyagi helyzetbe kerülő diákjaikat, sőt a város is fenntartott átmeneti szállást, meg az egyházi intézmények is.

Talán amikor a művésziskolát otthagyta, akkor kerülhetett ilyen helyzetbe, de az egy olyan kor volt, hogy kizártnak tartom, hogy a mai értelembe vett hajléktalanként élt volna akár csak rövid ideig is.

Kilábalni meg úgy tudott, hogy vagy pénzért munkát vállalt, vagy a rokonaitól kapott, akik polgáremberek voltak, így nem esett nekik nehezükre rokonuk támogatása.

Nem igazán hitelesek az ifjúkori legendák Hitler életéből, inkább csak onnantól, amikor politikai szerepvállalása következtében közismert figurává változott.

1913 tavaszán megkapta a nővérétől az apjuk örökségét és Bécsből Münchenbe költözött vele. Ott élt a háborúig, amikor is jelentkezett a bajor hadseregbe.

A többi, mint mondani szokták, már történelem.