2008 után hogy lehet még mindig hinni a kapitalizmusban?

Hát az attól függ. Lehet kapitalizmust is, a kommunizmust is olyan primitívnek elképzelni, hogy utálja, vagy éppen dicsőítse az ember.

A kommunizmus attól volt téves, hogy úgy cselekedett, ahogy a kitalálói nem mondták. A kapitalizmus attól téves, hogy működtetői úgy üzemeltetik, ahogy a megalkotói nem akarták.

A világválság nem amiatt jött létre, a csalás és önzés az ember tulajdonsága, nem a kapitalizmusé. Csaló és önző kommunista is létezett. Mondjuk Sztálin.

Egy közösség aszerint működik jól vagy rosszul, amilyen minőségűek a tagjai. Bármilyen tökéletes rendszerben lesznek csalók és önzők. Ha hagyják őket elhatalmasodni, el fognak hatalmasodni. De a létrejött állapot nem az ő hibájuk, hanem azoké, akik hagyták. ennek ugyanis egyszerű oka az, hogy mindig és mindenütt a csalók és önzők vannak kevesebben, és nagyon sokan hagyják őket.

Ma ennek legkiválóbb példája Magyarország. Pár ember csaló és önző, pár tízezer aktívan segíti őket ebben jó pénzért, a több millió meg szájtátva bólogat hozzá. Itt meg lehet csinálni a legkegyetlenebb kapitalizmus és legkegyetlenebb kommunizmust. Itt a legkegyetlenebb neoliberalizmus, a legkegyetlenebb szélsőjobb és legkegyetlenebb szélsőbal is nagyszerűen működnék. Mindössze az kell, hogy az a pár ember elhatározza. A milliók, elfogadnák. Meg is érdemlik. Ha beledöglenek is.

"Mivel, ha nem a teljesítmény központúság lenne az első, az ember azt csinálhatna amit szeretne és sokkalta szabadabbak, nyugodtabbak lennénk."

Na pont ez lenne a baj. Mármint az "azt csinálhatna, amit szeretne" rész. Most őszintén, ha körülnézel, az emberek többsége manapság is leginkább semmit nem akar csinálni, legalábbis tisztességesen, igényesen nem igazán. Lásd kb. egész napos kávé/cigi "szünetek" egy irodaházban, vagy a "jóvanazúgy, na menjünk ebédelni" mentalitás egy építkezésen. Ha még elvárás, környezeti kényszer sem lenne, az ilyenek nagyja egész nap otthon döglene a TV/számítógép előtt, esetleg berúgva-bedrogozva züllene valahol. Mondhatnád erre, hogy az már az ő magánügye, de nagy tömegben nem az! Jóindulattal azt feltételezem, nem azért gondolod így a fent leírtakat, mert pont erre a céltalan létre vágysz te is - úgyhogy őszintén, ilyen közegben te jól éreznéd magad?

Mert én már a mostaniban is azt érzem, hogy sokszor nem találom a helyem, nem tudok az engem körülvevők értékrendjével a legkisebb mértékben sem azonosulni. Pedig tudok talpon maradni a "kapitalista viszonyok" közt, nem az anyagiakon múlik a hiányérzetem: a közösség hiányát bizony időnként nagyon érzem. Viszont pont az ellenkező irányú változással gondolom, hogy ezen javítani lehetne. Az "önmegvalósítás" korlátlan hangoztatása helyett (ami ugye a kényszerek ellen szól), pont inkább egyfajta meggyőződéses feladattudat kialakításával. Én például sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, amikor folyamatosan (akár napi 10 órában, hétvégén is) azt a munkát végzem, amit szeretek is csinálni, és érzem róla, hogy ezzel másnak is örömet, hasznot hozok. Ha valami feladatot teljesen értelmetlennek látok, vagy épp semmi dolgom és csak telik az idő, az sokkal inkább frusztrál, és valóban nem vigasztal, hogy "de hát pénzem lesz belőle". És akiket kiegyensúlyozott, lelkiismeretes embernek ismerek, szintén van egy elhivatottságuk kivétel nélkül. Aki meg "képes elvonatkoztatni a teljesítménykényszertől", többségében csak tengeti az életét és próbál mindenáron célt találni a nagy szabadságának... Szóval nem hiszem, hogy ez az összetartóbb társadalom titkának a nyitja.

És ami az emberi természetet illeti, az bizony nem a kapitalizmustól és az oktatástól olyan, amilyen. A biológia logikája ezt diktálja, és kész. Én amúgy régi híradástechnikai eszközöket javítok, újítok fel - főleg gyűjtőknek, bőven van köztük itt a keleti blokkban készült készülék is. Szeretem ezeket, de nem vagyok elfogult.

Szocializmusban nevelkedett munkások szerelték össze, az egyéni érdek helyett a közösség ellátása volt a cél - névleg. Múltkor valaki azt írta egy ilyen korabeli rádióról, fórumban egy régi katalógus fotó alá, hogy "látszik, hogy akkor még mindenki beleadott apait-anyait, a tervezőmérnöktől a gyárigazgatón át a szalag melletti dolgozóig, hogy az ő termékük legyen a legjobb, és hosszú távon örömet szerezzen a tulajdonosának". Hát én kiröhögtem magamban! Mondom a nagy lóf.szt, az egyszeri kétkezi melósnak 35 éve is pontosan ugyanaz volt az egyetlen motivációja, hogy "gyorsan tudjuk le a napi darabszámot, aztán húzzunk a kocsmába bevágni pár sört" :DD Lehet, hogy a fotón jól néz ki, de amikor javítod, műszakilag is olyan részletek vannak benne, hogy csoda, hogy a megvételt követően működött, hogy az ebéd utáni műszakból kikerült, belülről zsíros-szaftos ujjnyomos skáláról például már ne is beszéljek.. Hát ezek alapján gondold végig, mi lenne bármilyen teljesítménykényszer nélkül..

"az ember azt csinálhatná amit szeretne. Tényleg azt hiszed, hogy mindenki fetrengene és sört inna?"

Nem! Vedelnék a rövidet és a bort is.

"Mivel a nemzetiszocializmus és a bolsevizmus a kapitalizmus sajátja ezért haltak meg milliók azokban a rendszerekben."

TE érted is amit leírsz vagy trollkodsz?

"Az őskorba se volt bérmunka mégse haltunk ki, ókori görögországban se volt és mégis milyen sok gondolkodó volt akkoribban."

Persze hogy nem volt bérmunka! Önellátás volt, nagyobb részt. És nagyságrendekkel jobban ki volt szolgáltatva a környezetének (természeti erőknek, időjárásnak, vadállatoknak) az őskori-ókori ember, mint a mai. Amiből egyrészt az következik, hogy többnyire közvetlenül érezte azt a kényszert (vagyis hogy ha nem csinálsz semmit, meghalsz), amiből ma hajlamosak vagyunk azt látni, csak a munkáltató erőlteti ránk a pénz hatalmán keresztül - másrészt a "gondolkodó"-ra, mint látszólag kivételre is égető szüksége volt, mert azok meglátásáraira, ötleteire támaszkodva is nagyobb eséllyel maradt életben.

"Aki nem látja be, hogy a kapitalizmus hanyatlik..."

Tulajdonképp belátom. Nyakunkon az automatizálás és már a mindennapi környezetünk használati tárgyait is mesterséges intelligenciával tervezik ellátni - a nem túl távoli jövőben simán lehet, hogy kb. 110-es IQ alatt végezhető munkához feleslegessé válik majd embert alkalmazni. Na akkor a jelenlegi formájában tényleg működésképtelenné válik, ugyanis nem lesz mit dolgoznia a többségnek.

Szóval nem, nem vagyok feltétel nélküli kapitalizmus-hívő. Konzervatív viszont igen, így nem vagyok hajlandó átgondolatlan, kipróbálatlan megoldási ötletekbe azonnal beleugrani, forradalmat csinálni, össznépi kísérleteket játszani. Ha van logikusan kigondolt, bizonyítható, kicsiben működni látszó rendszer, aminek nem az az első lépése, hogy rúgjunk fel minden hagyományos berendezkedést, akkor a változás lépésről lépésre beindítását, annak rendszeres értékelése mellett támogatnám. De nem úgy, hogy csináljunk egy második szocialista világforradalmat, hátha most bejön!

(Egyébiránt valószínűbbnek tartom azt a forgatókönyvet, hogy a fenti problémákra nem egy új rendszer kiépítése fog megoldást jelenteni, hanem kiderül, hogy ezzel túlléptünk egy bizonyos határt, a természet meg majd szépen visszaszabályozza egy fenntartható szintre az emberiség életkörülményeit és létszámát..)