Tudományos kutatók pályázati értékelése során, milyen objektív kiválósági kritériumokat lehetne jogszabályba vagy működési szabályzatokba foglalni?

Szinte mindegy csak valóban objektív és stabil rendszer legyen, amin nem lehet bizottsági sundabundával változtatni.

Nyilván kapjon szerepet benne a képzettség, publikációk, tapasztalatok, együttműködések, utánpótlásnevelés.

Egy biztos: a "befutott" tudósok érdekszövetségeire, urambátyám mutyira, akadémiai maffiára, bizottsági titkos szavazósdira, "majd a szakértők egyenként megmondják"-ra nem bízhatjuk a dolgot.

Nyilvánvalóan tiszta rendszer csak úgy lesz, ha objektívek a teljesítménykritériumok.

A fő probléma a tudományfinanszírozás jelenlegi rendszerében az, hogy nem valódi tudományos teljesítményre, hanem tudománypolitikai kapcsolati tőke fejlesztésre inspirál. Az lesz sikeres akinek jók a kapcsolatai és nem az aki tehetséges és jól dolgozik.