Hogy lehet, hogy sokat fejlődött a tudomány, mégsem lett mindenki gazdag?

Az áram előtt is volt gazdagság, ez nem attól függ... Az viszont elég egyértelmű, hogy nem egyenletesen oszlik el a gazdagság, bár ma már jobb, mint rég.

Én egyébként nem használok okostelefont, mert nincs rá szükségem, az anyagi helyzetemhez pedig semmi köze.

Nagyobb távlatokban kell nézni a kérdést. Az, hogy most X helyen szegénység van, attól még globálisan nagyon is sokat fejlődtünk. Míg párszáz évvel ezelőttig csupán az önfenntartáshoz szükséges mezőgazdasági termékek előállítása felemésztette a lakosság nagy részének idejét és energiáját, addig mára a mezőgazdasági szektor aránya elenyésző.

Simán tudnánk etetni a világ népességét, csak az eloszlás problémás.

Ha nem tűnt még fel akkor most szólok, "kicsit" több ember él a Földön, mint Mátyás király idejében.

Ahogyan ha az etióp embernek lenne okostelefonja, akkor nem éhezne.

A hajléktalan pedig, akinek futja okostelefonra, az nyilvánvalóan akkor is hajléktalanként élne, ha bármi más ketyeréje lenne. Mert sok embernek pont azért nincsen okostelefonja, hogy ki tudja fizetni a lakhatását és ne legyen hajléktalan.

A tudomány fejlődése valóban rengeteg lehetőséget rejt, a baj azzal van, hogy mindezt odaadjuk néhány ember kezébe.

Ma a technológiai fejlődésnek köszönhetően a fejlettebb világrészeken 1 ember annyit tud termelni, mint 50 éve 100 ember tudott vagy még több. A fizetése, munkabére azonban nem lett a 100-szorosa.

Mert a tulajdonos most csak ezt az 1 embert fizeti meg ugyanúgy, mint korábban a 100-at, csak a 99 bérét most hozzácsapja a haszonhoz.

A fejletlenebb régiókban még rosszabb a helyzet, mert a fejlett világ az olcsó termékeket veszi át tőlük, tehát ott gépek nélkül kell megtermelniük azt az olcsó árut. Tulajdonképpen sokszor rabszolgamunkában, éhbérért.

Az ok ugyanaz, a tulajdonosok haszonéhsége. Csak megfejeli a nyugíti világ fogyasztóinak sötétsége is, amiért elhiszik, hogy a Kínából vagy Pakisztánból érkező márkás póló elkészítéséért ugyanúgy megfizetik a munkást, mint ha ott készült volna a szomszéd városban náluk.