Szerintetek az önzés honnan ered?

Az emberi létből, az életből ered.

Ahhoz hogy egy biológiai lény életben maradjon, ahhoz szüksége van az önzésre, hiszen ha egy újszülött eleve önzetlen lenne, akkor olyan apróságokkal, hogy éhes, fázik, nem zargatná a körülötte lévőket - és meghalna.

Az élőlények szaporodásakor más és más stratégia biztosítja a faj fennmaradását. Van ahol az önzés, vagyis a nőstény kisajátítása és akár az ellenfél utódjának elpusztítása is, hogy a saját utódai minél hamarabb megszülethessenek - mint pl. az oroszlánoknál, de van ahol az önzetlenség, ahol az elpusztuló állat teteme adja meg az utódai számára a táplálékot, vagy éppen belepusztul abba, hogy visszajuthasson oda, ahol leteheti az ikráit, mint a lazacok.

Az ember teljesen más, mint más állatok, mert tudatosan képes megváltoztatni az ösztönös cselekedeteit. Ezért képes önzetlen cselekedetekre, mert felismeri, hogy a családja, társadalma szempontjából más stratégia szükséges vagy lehetséges, mint amit zsigerből tenne.

Pontosan emiatt minden társadalom is más és a történelem során is más volt az önzés mértéke, amit természetesnek tartottak.

Manapság könnyű önzetlennek lenni, mert nem kell attól félni, hogy az utolsó falatot veszíti el az ember vele és éhen hal vagy nem marad energiája a saját családja ellátására, megvédésére, ha másnak segít.

Az, hogy mennyire jó vagy rossz tulajdonság, zt az adott társadalom határozza meg - ahhoz viszonyítunk.

A most felnövekvő fiatalokat mi, a szüleik neveljük. Ahogy minket a mi szüleink. Nekünk azt tanították - már akinek persze - hogy a közösséget kell segíteni és fontos a gyerekek, nagyszülők segítése. A mostani fiatalokat viszont mi elkényelmesítjük és nem követelünk meg tőlük megfelelő munkavégzést sem és együttérzést sem. Ezért mi nevelünk belőlük nző embereket. Az egykék, vagyis a testvér nélkül felnövő gyerekeknek nem kell osztoznia sem az anyagi javakon, sem a szülők figyelmén a testvérekkel. Nem is ismerik az önzetlenséget, alkalmazkodást sokszor csak amikor már közösségbe kerülve szembesülnek vele, hogy erre is szükség van.

A középiskolákban pontosan ezért kell most 50 óra közösségi munkát is elvégezni ahhoz, hogy érettségizni lehessen, hogy megismerjék a fiatalok az önzetlen segítséget.

Az, hogy a világ egocentrikus, az nem eleve elrendeltetett, az egocentrikus embereknek hagytuk, hogy azzá tegyék. De ugyanígy meg lehet változtatni és lehet másmilyen is, ahol nem az önzés az érdem és nem azzal lehet előrejutni.

Nem magyarázni szeretném az önzést, hanem segítséget adni a kutatásához.

Felfogásomban embertől elvonatkoztatott önzés nem létezik, az önzés az ember, pontosabban az emberi elme sajátja. Még pontosabban az egós elméé, az ego-é. Annak járj szerintem utána, hogy már a születéskor is rendelkezik-e az ember egóval, vagy az csak később, kisgyermek korban alakul ki, és miért. Erre vonatkozóan nem csupán tudományos -leginkább pszichológiai- megállapítások lelhetők fel, elég alaposan foglalkoznak a kérdéssel spirituális gondolatrendszerek is - politikai (v.ö. a kategóriával, amiben a kérdést írtad) megközelítésről nem igazán tudok.

Számomra az egóval foglalkozó kedvenc spirituális gondolatrendszer az advaita vedanta. De nyilván más spirituálisok is foglalkoznak vele - a kérdés nem megkerülhető.

Az önzés az evolúció természetes következménye. Az élőlénynek önzőnek kell lenni ahhoz, hogy a saját életét fenntartsa és a génjeit tovább adja. Minden egészséges ember önző.

Az önzés nem rossz tulajdonság. A gyenge és tehetségtelen emberek próbálják meg az önzést rossznak beállítani, hogy a megszégyenítésen keresztül csikarják ki mások erőforrásait maguknak.

Emberként az egyéni önzésnek több féle képpen tudunk érvényt szerezni. Másokkal kölcsönösen együttműködve, vagy másokon keresztül, átverve, kizsákmányolva őket. Hosszú távon az intelligens tervezés és a kölcsönös együttműködés jár nagyobb gyarapodással. Rövid távon az átverés és rablás.