A munkamániás embereket miért zavarja, hogy nem akarja mindenki halálra dolgozni magát?

Volt már olyan 2 éve, hogy hazamentem falura muterékhez nyáron, mert segíteni kellett nekik a kerti munkában, aztán este leugrottunk a helyi kocsmába faterral megnézni a régi arcokat.

Hallottunk két öreget beszélni az egyik asztalnál és arról ment a nagy vita, hogy melyikük mit csinálna egy több százmilliós lottónyereménnyel. Akkor lehetett nyerni asszem valami félmilliárd forintot.

Na mindegy, ilyet szólt az egyik, hogy ő abból a pénzből venne magának hat kapálógépet és amikor elromlik az egyik, akkor még mindig lenne öt, ami működik és akármelyiket tudná használni, amíg a rosszat megjavítja a szerelő.

Kellett 2-3 másodperc, mire megértettem az öreget, hogy mire gondol és ott helyben félrenyeltem a sörömet, aztán majdnem megfulladtam rajta a röhögéstől.

Azt szerintem soha nem fogom elfelejteni...

Abszolút nem érdekel a nyekergésetek senkit!

Kb. a szokásos elmeroggyantak vagytok, élen veled 53-aska, meg a folyamatosan a gyerekesek, satöbbiek ellen fröcsögő haverod, aki a "kérdés" kiírója.

Csak ti nem vagytok abban a helyzetben, hogy másokat oktassatok, így marad a fröcsögés nektek, mert semmivel nem vagytok különbek. ;)

Hála az égnek ilyen emberekkel még nem volt dolgom, és nekem sem szóltak be, miért nem melózom többet.

Am ismerősödnek mi kára származik abból, ha X Y kevesebbet dolgozik? Nincs már sztahanovista mozgalom :)

Amilyen a mosdó olyan a törölköző.

A munkamánia lehet figyelemelterelés is. Terápiás célja is lehet. Lehet azt gondolod egy illetőről, hogy milyen sokat dolgozik, szorgalmas, miközben csak a magánéleti problémái elől menekül.

Ne legyen félreértés, senkinek nem akarom megmagyarázni, miről van szó. Nem lehet valóban, mert ahhoz előbb nagyjából mindennek meg kellene változni. Újra születni meg nem lehet.

Aki itt hozzászólt, mind tehernek érzi a munkát. semmi meglepő , hogy szabadulna tőle. Azt pedig ti nem tudjátok elképzelni, hogy valaki munka közben jól érzi magát, örül, kellemesen telik az ideje, és főleg, számít neki, hogy hasznosnak érzi magát. Nektek nem lehet elmagyarázni azt, mit jelent az alkotás öröme, azt hogy Einstein, Edison, vagy éppen Rubik Ernő, ha azt javasoltátok volna nekik, mondjanak egy nagy számot, ennyit folyósítotok nekik életük végéig, és hagyják a fenébe a munkájukat, mit tettek volna. Előbb nem értették volna, ám hamarosan előbb röhögésben, utána sírásban törtek volna ki, és megkértek volna titeket, sürgősen húzzatok el a lehető legtávolabbra. Tegyetek amit akartok, csak nagyon messze tőlük. Ugye vicces? Hogy lehetnének ennyire hülyék? Na ez a különbség köztük és köztetek. ÉS bizony elég sok ember van, aki inkább Edison nézetét vallja, mintsem a tiéteket. Hogyan képzelitek ennek megmagyarázását?