Mennyiben érezni a nagyvárosokban, mint Budapest, Pécs, Székesfehérvár, a nyugaton munkát vállalók távozását, és mennyire érezni ezt a falvainkban?

Leírom azt amit gyakran beszélnek Győrben, nem szépítgetem. Gyakran hallani hogy az értelmes és szorgos emberek kimentek és maradtak a kevésbé tehetségesek, a kevésbé értelmesek, a dolgozni nem tudók vagy nem is akarók. Az emberek gyakran emlegetik például azt hogy a rendszerváltás előtt mikor még nem vándoroltak ki az értelmesek az országból, akkor még nem volt a lakótelepen ennyi kutyamániás. Ma meg életunt zombiként vonszolják négylábú társukat, mint aki a halálát várja hogy leteljen unalmas és rongyos élete. Az emberek hiányolnak kétféle réteget, az értelmiséget és az önállóan megélni képes embereket. Elprolisodásnak is nevezik a jelenséget, ami az elsivatagosodás megfelelője. Ami találó, hisz ha mindenki a multikat szolgálja összeszerelő munkásként akkor hiányozni fognak a népnek dolgozó őstermelők, ruhajavítók, háztartási gépjavítók, autószerelők, bejárónők, stb. De főleg a tudósokat hiányolják, miszerint még az egyetemi tanárokból is proli lett, akik a multiknak képeznek szolgákat, és nincs köztük Edisonhoz vagy Szentgyörgyi Alberthez hasonló nem szolgalelkű, önálló gondolkodásra képes egyén.

---

A szülőfalum sem kevésbé különleges. Mert a rendszerváltás előtt mindenki azt beszélgette hogy nem kéne kommunizmus mert mindenki megél a háztájiból vagy más maszek tevékenységből. Ami így is volt, a munkahely csak egy kötelező nyűg volt mint a sorkatonaság. Ma már nem kötelező dolgozni, mégsem maszekol senki. Hanem azt mondogatják hogy nincs munka. Csak kevesen vagyunk kivételek akik azt mondják hogy annyi otthon a sajátban a tennivaló hogy rövid az élet mindennek az elvégzéséhez. A többség azt várja hogy valaki megmondja mit csináljon. Nem így volt ez több évtizede, mert akkor még önálló indivídumok voltak az emberek és nem volt ekkora szükségük "gazdira".

Hiányolják azokat akik a társadalomnak dolgoznak. Például aki utat és járdát javít, aki a középületeket mint például a romos vasútállomásokat felújítja. Vagy a kórházakat. Mindenki a külföldit szolgálja, míg a saját sorsa és hazája nem érdekli, sőt a természetben még illegális hulladéklerakásról is gondoskodik. Kiveszett a tulajdonos szemlélet, a hazafiságról nem is beszélve.

Szokták szolgalelkűségnek is mondani. De az utcán egyszerűen elcselédesedésnek.

Az igazi értelmiséget és úri réteget is felváltta egy "nemtelen" réteg. Vagyis akik magas pozícióban nem hazafi nemesként szolgálják a haza érdekeit hanem ellenkezőleg: Annyit lopnak a közösből amenyit tudnak. Akár milliárdokat is.

Szóval érezhető az hogy hiányzik egy becsületes, lelkiismeretes, nem hazaáruló és gondolkodó réteg. Nagyon de nagyon érezhető.

Falukat ne is kérdezd, falun az a jellemző, hogy nincs munka. Ezért értsd szó szerint: nincs. Persze, eladó kell, hogy eladja azokat a dolgokat, amit >máshol< megcsinálnak és máshonnan behoznak ide, de körülbelül itt véget is ér a munkalehetőség a sarki boltossal és a kocsmárossal.

Tűzoltóság, rendőrség, orvosi ellátás, de még iskola se minden faluban található meg, ezek általában csoportokra vannak osztva, amikért egy központ felel, onnan hívják őket, ha valami van, tanulni meg átviszik busszal a gyerekeket. Ha szerencséd van, akkor jön egy nagy multis busz is arra, ami reggelente elfuvaroztatja a munkást az összeszerelőüzembe, ahol 12 órát kell robotolni. Nyilván ha legalább 1 órás az út, akkor már az se jöhet szóba, mert mire beutazik meg visszajön, addigra már le is fekhet aludni. Akkor meg sok értelme van az életének, inkább bemegy egy megyeszékhelybe csövesnek és ott fekszik az egyik fa alatt és kukázik, mert ennél még úgy is jobban él. Onnantól meg már csak egy lépés az, hogy kimenjen külföldre csövezni. Szerencsére ott már nem kell, mert kint meg is lehet élni.

Van ismerősöm, aki kint volt jó 10 évig, több országban (Olaszország, Franciaország, Anglia, Hollandia, Spanyolország). Nem gazdagodott meg, nincs lakása, nincs 5 éves autója. Oké, neki sokszor elment a költözésekre amit megspórolt. Informatika.

Van ismerősöm, aki legalább 20 éve, kisebb-nagyobb megszakításokkal Németországban dolgozik. A házán hitel van, a családja szétszakadt, oké, neki van szép autója-motorja, de nem mondanám annyira extrának. Kőműves.

Van több ismerősöm, aki szakma nélküli munkákat végez kint. Jobban élnek, mint itthon ugyanabból, de szintén: messze nem a sztereotipikus német színvonalon élnek.

Van olyan ismerősöm, aki valószinűleg kint is marad, ott megtalálta a párját. Szülői segítséggel sehol sem lennének (közel 30 évesen). Pedig itt az egyik fél az "ottani". Gyerekvállalásra rákérdeztem, nem tervezik.

MESSZE nem az van, hogy kimész a semmire, és akkor meggazdagodsz, 1, 5 vagy 10 év alatt. Jobban fogsz élni, mint itthon ugyanabból, ez biztos.

Falun szerintem jobban észrevenni. Ha másért nem, akkor azért, mert itt nem csak látásból ismered a szomszédodat, hanem a legtöbb embert valamennyire ismered. Így feltűnik, ha nincs, látod, hogy milyen, ha hazajön, akár csak vakációra.

Falu és Budapest közt ingázom. Én nem vettem észre semmi különbséget se itt, se ott.

30 éves diplomás vagyok, rengeteg 30 év körüli diplomás ismerőssel. Egy kezemen meg tudom számolni, hányan vannak közülük külföldön. Akik voltak, azok közül is sok hazajött 1-2 év után.

Falun többet vagyok. Itt konkrétan egy embert tudok, aki kiment.