Miért nem vált soha egységes országgá Európa német anyanyelvű része?

Az 5-ös választ kiegészítendő, kicsit az egyszerűbb megértéshez közelebb hozva, az NRCS rengeteg hercegségből, grófságból állt, és ezek mindegyikének területi urával nyilván érdekellentétes volt egy egységesítés. Hiszen abban mindannyian hatalmukat vesztették volna.

Azt kell megérteni ehhez, hogy a "német egység" valójában nem ezen német nyelvi területek egybeolvadása, társulása volt, hanem egyik, vagy másik terület többit túlnövő hatalmát jelenti. Például ha Hannover képes lett volna akaratát másokra is kiterjeszteni, azzal nem is a német egységet, hanem egyfajta "Hannoveri Birodalmat" épített volna ki. Amelynek ki kell jelölni egy fővárost, és egy uralkodót - értelemszerűen a tartomány székhelyét, és annak uralkodóját jelenti ebben az esetben a német egység egységes királya, császára, bármilyen monarchája.

Ilyenkor értelemszerűen elzárkózik ettől a többi tartományi úr, hiszen miért mondana le saját hatalmáról.

Nagyjából a XVIII. századra sikerült annyira megerősödnie két német nyelvű tartománynak, hogy reális esélye legyen a többit bedarálni, vagy szövetséggel maga alá rendelni. Az egyik a poroszokat, a másik az osztrákokat jelentette. Viszont ez a két pólus nem nőtt túl egymáson, így az egységes német irányítás továbbra sem valósult meg. Ezért is voltak a XIX. századi német nacionalista mozgalmak uralkodóellenesek - annak ellenére is, hogy saját nemzetükből való uralkodóik voltak -, mert a különböző grófokban, hercegekben - egyébként nem alaptalanul, mint fentebb felvázoltam -, az egységes német nyelvi állam gátjait látták.

Végül a Porosz Királyság tönkreverte az Osztrák Császárságot 1866-ban, Königgratznél, és a létrejövő, "Német Államban" valóban I. Vilmos porosz király lett a "német császár", a porosz főváros, Berlin pedig a "Német Császárság fővárosa".

Az Osztrák Császárság megtarthatta területi integritását, viszont a létrejövő német egységből kizárásra került. Ekkor lett tulajdonképpen Ausztria "más", mint Németország.

Vagyis mondhatjuk, hogy ahhoz, hogy német egység valósuljon meg, valójában egyik vagy másik tartomány többieket elnyomó birodalmának kellett létrejönnie.

Ezért alakult ki olyan nehezen Németország. Senki nem akart a hatalmától önként megválni, az ehhez szükséges kényszerítő erő kinövéséhez pedig idő kellett.

Viszont ezért is hülyeség azt mondani, hogy Ausztriában nem németek élnek. Merthát kiket nevezünk németeknek? Hessenben hesseniek, Baden-Württembergben baden-württembergiek, Brandenburgban brandenburgiak? De akkor hol vannak azok, akik a németek? Kiket nevezhetünk annak? A keletbirodalmi (österreichischer) tájmegjelölés miben másít?

Maguk az osztrákok is németnek vallották magukat, és így nevezte meg őket a külvilág is. Komáromnál azt mondták a védők, "Lőni nőhetsz, német, de be nem jöhetsz!". Ezért is voltak a Német Szövetség területi tagjai, ami nem jelentett egyet a Német-római Birodalom egyébkénti határaival.

Van egy osztrák ismerősöm, és ez a lány azt mondta, hogy az osztrák és a német nyelv teljesen más, majdnem két különböző nyelv. Az osztrákok pedig nem németek, ezt a gondolatot Hitler hozta be az ideológiájával. Pedig ez nem igaz, egy unokabátyám német nyelvtudással probléma nélkül elvolt Ausztriában. Ugyanez a lány egyébként egy németországi német sráccal jár. És németül beszélnek egymással. A különbségek felerősítése tudatos az oktatáspolitikában, de valójában a németországi német, és az ausztriai német egy nyelv. Még dialektusnak sem igazán tekinthető.

Az identitás pedig éppen fordítva alakult, Hitler alatt - és után - erősödött fel az osztrák azonosságtudat.

1919-ben az új állam akkor Német-Ausztria néven jött létre. Hogy 1938-ban mekkora volt az Anschluss támogatottsága, azt utólag nyilván nem tudjuk felderíteni, nem tudjuk, mennyiben befolyásolta az utólagos népszavazást a már tényleges birodalmi jelenlét, és mi lett volna az eredménye enélkül.

Hamis kép az is, hogy az Antant azért nem akarta Ausztriát Németországhoz csatolni, mert az osztrákok katolikusok, a németek protestánsok. Hiszen a bajor tartomány is katolikus. Valójában csupán arról van szó, hogy Németország gazdasági erejének csökkentése volt a cél, nem éppen a növelése.

A második világháború után pedig mindenki érthetően igyekezett magát kivonni - aki csak tudta - a német megjelölés alól, így alakult ki az elkülönülő, saját osztrák identitás. És ezért sértő egy luxemburgi számára a nyelvének német dialektusi megjelölése a fájó emlékként jelenlévő német megszállás óta.