Ahogy egyre többen hagyják el Magyarországot, az otthon maradottakban erősödik az önérzet és a büszkeség hogy ők otthon boldogulnak?

"Viszont aki kimegy annak el kell viselnie a magányt, honvágyat, lenézést kihasználást...

Az osztrák vagy német, angol szemében egy kelet európai jöttment vagy. Soha nem fognak egyenrangú félként kezelni. A fizetés is jóval kevesebb mint egy ott születettnek. "

10 éve élek Németországban. A fentiekből egy szó sem igaz...

10:

"Viszont aki kimegy annak el kell viselnie a magányt, honvágyat, lenézést kihasználást...

Az osztrák vagy német, angol szemében egy kelet európai jöttment vagy. "

Ha itthon költözöl másik városba, akkor is gyüttment vagy az ottaniak szemében. Budapest talán kicsit kivétel, mert a többség vagy maga, vagy a szülei révén a te cipődben jár, de a tősgyökeres budaiak itt is lenéznek. És mindezt sokkal aktívabban érzékeltetik, mint az angolok, németek, osztrákok, stb.

Márpedig az ország nagyobb részén nincsenek munkalehetőségek, így jó eséllyel elevw költöznöd kell, vagy országon belül, vagy kifelé.

Majd pont a.németek azok akik nem néznek le! Na ne röhögtess!

Hiszen még a keleti volt NDK-sokat is lenézik, kigúnyoják. Élhetsz te ott ötven évig is attól még a szemükben egy bevándorló vagy. Láttam már én is németet néhányat. Járok is ott heti szinten. Nekem ezek a tapasztalataim.

Lenézést én még nem tapasztaltam az elmúkt12 évben,de a magány az megvan.Otthon kertes házam van kisvárosban.Ittkint unalmas.Ha nem lenne netem meg PS már biztos befordultam volna végleg.Van a munka,aztán az ennivaló intézése meg a nagy semmi.A fennmaradó időben bicajozás esetleg.

Büszkeséget érezni azért mert kijöttem vagy éppen otthonmaradtam? Minek? Mire? Egyik is másik is szükségszerű,nincs benne semmi ami büszkeségre adna okot.

A büszkeség nem ér xart se amúgyilag.

Ez nem kemény mag vagy boldogulás kérdése, csak pusztán nem tudom és nem is akarom kire bízni se a kutyát macskát, kisállatot, jelen állás szerint értük vagyok csak itthon, az a pénz amit keresek elég rájuk, magamra, és egy korosabb autóra. Szóval el lehet lenni, de feljebb jutni nem igazán.

Annyiból van szerencsém hogy nem kell házra gyűjtenem mert már most külön lakrészesre lett kialakítva, így több generációs, a szülőkkel élünk egy portán.

Nyilván vágyom külföldre, hogy hozzak haza pár milliót félretenni, ha mondjuk 10-15 éven belül volna egy nagy felújítás, egy fiatalabb autót is vennék. De igazából ha már kint van valaki haza sem kéne jönnie, mert annak mi értelme hogy itthon építkezik de csak nyögve tudja fenntartani a házát egy itthoni fizetésből. Inkább nyugdíjasan lenne ésszerűbb és akkor kintről kapná a pénzét, itthon meg kényelmesen lehetne élni ami még hátra van.

Marha nagy teljesítmény itthon maradni, emelem kalapom.

Egy ideig abban a tévhitben éltem hogy külföldön új életet kezdeni, egy idegen társadalomba beilleszkedni, teljesen új baráti kört alakítani, és a hazádtól távol családot alapítani nehezebb.

Szerencsére fejbebsztak egy nemzetiszínű lobogóval, és azóta tudom, hogy vegzálva végignézni az országod szétcseszését egy-két elismerő fingás és léha taps kíséretében sokkal nehezebb.