Akik megkérdőjelezik a feminizmus létjogosultságát, azok szerint ténylegesen egyenlőség van?

A 2# vagyok. De igenis szukseg van Europaban feminizmusra, mert a nok vedelme, lelki tamogatasa bizony ma is aktualis, sot a csaladon beluli eroszak donto tobbseget is a nok ellen kovetik el.

Egyebkent a noi kvotaval nem ertek egyet. Ha egy no meg akarja valositani onmagat, az igenis megtudja, lehet belole barmi katonan keresztul politikusig minden. Csak ehhez dolgozni es tenni kell, amire sok no keptelen vagy nem akar. Vagy azert mert lusta es a konnyebb utat valasztja es kiall a kvotaert hogy semmi munkaval kvota alapjan bekeruljon, vagy egyszeruen ilyen kis batortalan es nem valtoztat magan. A tiszteletet, megbecsulest, elismerest ki kell erdemelni es nem kvotak alapjan megszerezni. Egyebkent a nok hamarabb nyugdijazasaval se ertek egyet.

Én nem kérdőjelezném meg a feministákat, ha nem alkalmaznának kettős mércét. Csak amíg azt látom, hogy amikor egy nőt ér diszkrimináció, akkor felháborodnak, de amikor egy férfit, akkor jó nagyokat hallgatnak, addig nem tudok azonosulni velük.

Ha ezentúl azt látom, hogy a nők mellett (nem helyett) a férfiak diszkriminációját is ellenzik (pl. gyermekelhelyezés, nyugdíj), akkor egy vállalható, korrekt csoportnak fogom tartani őket. Persze, vannak ilyenek is, de a többség nem ilyen, a többséget csak a nők, a nők és a nők érdeklik.

Nincs egyenlőség, de nem is kell. Nem véletlenül létezik kétféle ember biológiailag. Sőt, állat- és növényvilágban sem azonos a szerepe a kétnemű egyedeknek.

Nem az egyenlőségért kell harcolni, az hülyeség. Azért kell/lehet, hogy az eltérő szerepek mellett se legyen az egyik rosszabb helyzetben, mint a másik.

Nem fogok oldalakat írni és nem fogom a többi hozzászólást elolvasni.

Annyit mondok, hogy ahol nagyon durván jelen van a feminizmus, ott már évtizedekkel (lassan már egy évszázada) megvalósult a nemek közötti egyenlőség. Gyakorlatilag a feminácik olyan dolgok ellen harcolnak, ami nem is létezik.

Ellenben az araboknál és egyéb sötét népeknél, még mindig le vannak tőlünk maradva több száz évvel. Na ott kéne keménykedni és kiharcolni, hogy ne kelljen a nőknek megalázva és a csadorba belerohadva élniük az életüket.

Na mindegy is. A lényeg, hogy a nyugati feminizmus is akkora baromság mint az, hogy Amerika kvázi demokratikus államokba exportálja a demokráciát, miközben keleten Kim Jong Un rakétákat lövöldöz össze-vissza, miközben a lakosság éhezik és terrorban van tartva.

Azokat az energiákat, amiket a rendszer és a férfiak gyűlöletébe fektetnek, simán lehetne hasznosan is eltölteni azt az időt.

https://www.youtube.com/watch?v=BY1H1rZL53I

1:40 körül van a legviccesebb rész. Ilyen egy átlagos feminista manapság.

Itt elég nagy zavar van a fejekben. A feminizmus annyit jelent, hogy a férfiak és nők egyenlő jogokkal rendelkeznek. Nem értem azt az előbb hozzászóló, magas fizetésű nőt, aki azzal érvel, hogy megvalósult az egyenlőség, tehát már nincs rá szükség. Mit jelent ez nálad a gyakorlatban? Kipróbáltad, milyen érzés jó beosztásban dolgozni, ezért már nincs rá szükség, inkább hazamész háziasszonynak? (ha igen, az a te dolgod, de biztos, hogy mindenki más is erre vágyik?)

Ellenzem a férfiak diszkriminációját is, de nem értem, miért lenne az én dolgom küzdeni ellene (azt leszámítva, hogy az aláírásgyűjtő ívet aláírtam a nyugdíjjal kapcsolatban és szavazni is elmennék). A feminizmus azért jött létre, hogy a nők jogait kiharcolja. Semmi nem akadályozza meg a férfiakat abban, hogy ők is létrehozzanak szervezeteket, amik a férfiak jogaiért küzdenek. Érdekes módon a fekete jogvédő szervezetektől senki nem várja el, hogy ne csak a feketékkel foglalkozzanak, a melegek/mozgássérültek/hajléktalanok jogvédőitől senki nem várja el, hogy ne csak a melegekkel/mozgássérültekkel/hajléktalanokkal foglalkozzanak, valamiért csak a női jogvédőkről hiszik azt az emberek, hogy ehhez hozzá lehet csapni minden mást, mint a bevásárlólistához ("Mucikám, ha már úgyis küzdesz, akkor légyszi még ezért meg ezért is, köszi.") Én abszolút támogatom a férfiak jogait, ha azt látom, hogy nekik maguknak van annyira fontos, hogy tegyenek is érte. De amíg ez csak abban merül ki, hogy a neten kommenteltek a nők problémáival foglalkozó cikkek alá, hogy mellőzve érzitek magatokat, addig nem tudom komolyan venni, hogy tényleg el akartok érni valamit (kicsit olyan érzés lenne kiállni mellettetek, mintha nekiállnék pucolni az ablakot, miközben a párom a fotelban ülve dirigálna, hogy "Mucikám, ott jobbra fent még koszos egy kicsit").

"Ha ezentúl azt látom, hogy a nők mellett (nem helyett) a férfiak diszkriminációját is ellenzik (pl. gyermekelhelyezés, nyugdíj), akkor egy vállalható, korrekt csoportnak fogom tartani őket."

Nyugdíjra már kitértem fentebb. Ami a gyermekelhelyezést illeti: pár férfinak már felvetettem, hogy a svéd modellt kellene itt is bevezetni, mely szerint a két szülő egyenrangú, és az apának is ki kell vennie a részét a gyesből. Amilyen válaszokat kaptam :D Volt, aki kioktatott, hogy "de hát akkor őt nem fogják komoly munkaerőnek tartani a munkahelyén". (Nem tudom, arra számított-e, hogy nekem - mint nőnek, aki évek óta tapasztalja ezt - most valami hihetetlen nagy újdonságot mondott.) Volt, aki közölte, hogy de ő nem mehetne, mert ő keres többet. (Társadalmunknak köszönhetően a nő bérébe beépítik, hogy bármikor kieshet évekre. A férfiéba nem. Ez érthető, vállalkozóként én is annak adnék több fizetést, aki nem kockázatos.) Volt - ebből volt a legtöbb -, aki kifejtette, hogy a gyereknevelés a nő szent hivatása, amihez sokkal jobban ért, mint a férfi, ez vele született, a génjeibe van kódolva, stb.

Szóval a nő ezt hallja egész életében, hogy ő az alkalmasabb a gyereknevelésre.

Otthon marad vele három évig, mert mindenki szerint (a férjét is beleértve) ő az alkalmasabb a gyereknevelésre.

Mindig ő marad otthon a beteg gyerekkel, mert mindenki azt mondja, hogy ő az alkalmasabb a gyereknevelésre.

Elvállalja a rosszabb munkát, a kevesebb túlórát, mert mindenki szerint az ő dolga a gyerek, és különben is, ő alkalmasabb a gyereknevelésre.

Aztán úgy hozza a sors, hogy elválnak, és a nő magának szeretné a gyereket, mert úgy érzi, hogy ő az alkalmasabb a gyereknevelésre.

Az egész férfitársadalom egyként döbben meg azon, hogy így érzi.

(én a valódi egyenlőség híve vagyok: gyed/gyes felesben, gyerekkel töltött táppénz felesben, válás utáni gyerekkel töltött idő felesben.)