Hova sorolnátok be a gazdaságpolitikai spektrumon az elképzeléseim alapján?

Nagyon ellenzem a kommunizmust, az eltúlzott jóléti államot, az alapjövedelmet és minden olyan szemléletet, hogy az államnak kell eltartania az embereket. Ugyanakkor nem támogatom a neoliberális gazdaságpolitikát sem. Alapvetően piacpárti vagyok, azt vallom, hogy a magántulajdonnak kell többségben lennie, de elutasítom azt, hogy az állam csak "éjjeliőr" legyen és azt, hogy az állam biztos, hogy mindig rossz gazda. Hiszek az erős államban, de ez alatt nem azt értem, hogy mindent államosítanak meg az állam pl.: megszabja az árakat, valóságtól elrugaszkodott rendeleteket vezet be, mindenféle hülye előírásokkal lehetetleníti el a vállalkozásokat, hanem azt, hogy az állam nincs teljesen kiszolgáltatva a nagyvállalatoknak, képes kiállni az országa érdekeiért, felléphet a kiskapukat kijátszók ellen pl.: jelen esetben az Uber ellen, nem pedig csak tétlenül nézi a dolgokat. A szabad versenyről megosztott a véleményem, jó dolognak tartom egy fejlett, komoly piacgazdasági hagyományokkal rendelkező országban, de a sok fejlődő ország gazdasága és vállalatai egyszerűen versenyképtelenek (önhibáján kívül, a történelmi eseményekről nem tehetnek), ezeknél nem tartom ördögtől valónak az állami beavatkozásokat, a hazai vállalatok védelmét. Természetesen az állami támogatás és protekcionizmus nem járna végtelenségig, ha az adott vállalat "elkényelmesedik", nem tesz semmit a fejlődésért, akkor megvonnák tőle, illetve azután is ha a vállalat már képes megállni a lábán a nemzetközi piacon is.

Hasznosnak tartom a protestáns munkamorált, már az iskolákban a gyerekek fejébe verném, hogy fontos az öngondoskodás, a kitartás, a szorgalom, a munka tisztességes elvégzése és azt is, hogy az szégyen ha elvárják, hogy mások tartsák el őket vagy munka nélkül akarnak megélni. A középosztályt tartom a legfontosabb osztálynak. az ő érdekeiket tartanám a legfontosabbnak.

Igazságos jóléti államot szeretnék, ahol mindenki tisztességesen meg tud élni AKI DOLGOZIK, aki sz*rt a tanulásra és nem hajlandó semmi munkát elvégezni csak a markát tartja az felőlem nyugodtan éhen is halhat.

Fontosnak tartom ösztönzést, igenis keressen többet az aki komoly végzettséget és nagyobb felelősséget igénylő munkát végez, mint aki utcát söpör.

Többkulcsos adót vezetnék be, de nem úgy ahogy azt sok proli szeretné, hogy aki 150 fölött keress azt "adóztassuk agyon me' burzsuj!" hanem jóval magasabb jövedelemszint fölött vezetném csak be a magasabb sávokat. Pl.: havi 500 ezer alatt 15 %-os SZJA, 500 ezer és 1,5 millió között 20 %, a fölött pedig 25 %. Nem büntetném azt aki mondjuk kitanult mérnöknek és keress havi 3-400 ezret csak mert a sok proli irigy rá.

Munkavállalók és munkáltatók: egyik mellé sem állnék, mindkét szélsőséges esetet károsnak tartom, azt is amikor a munkavállalók irreális követelései miatt versenyképtelenné válik a vállalat meg azt is amikor kizsigereli a dolgozókat a munkavállaló. Azt tartom ideálisnak amikor erőegyensúly van köztük és a munkavállalók felismerik, hogy tisztességesen le kell dolgozni a heti 40 órát és nem állhatnak elő irreális követelésekkel, ügyelniük kell arra, hogy a vállalatnak versenyképesnek kell maradnia. Ugyanakkor a munkaadók is felismerik, hogy tisztességesen meg kell fizetniük a munkavállalókat, tisztes munkakörülményeket kell biztosítani és elegendő időt és energiát kell hagyni a munkavállalóknak a pihenésre meg családi és szociális kapcsolatainak ápolására.

Segélyek, támogatások: a gyermekekért járó támogatásokat meghagynám, annyi különbséggel, hogy a középosztály szaporodását tartanám a legfontosabbnak, ugyanakkor az underclass emberek szaporodását igyekezném gátolni. Ennek megfelelően nem járna, ha a szülők csak az általánost végezték el vagy még azt sem, illetve büntetett előéletűek sem kapnának. A munkanélküli segély nem érné el a minimálbért és fél év után kevesebb lenne és csak egy része járna pénzben, nagyobb része élelmiszerben és egyéb ténylegesen nélkülözhetetlen dologban.