Ha mi abban hiszünk, hogy az élet evolúcionálisan alakult ki úgy, hogy az alkalmasabb fennmaradt, akkor milyen milyen természettörvényre építkeznek az "alapvető emberi jogok"?

Úgy, hogy a kooperatív viselkedés evolúciós előnyt jelent.

Számtalan állatfajnál, de még egyes növényeknél is megfigyelhető a szoros közösségek kialakulása, melyek révén annak minden résztvevője kölcsönös előnyhöz jut egymás segítése, támogatása által. Ily módon pedig elősegítik nem csak egymás túlélését, de a további sikeres szaporodást, az örökítőanyag továbbadását is.

Nagyon szeretik a hívők azt mondani, hogy erkölcs ésatöbbi csakis Istentől eredhet, de mélyebben már a világért se gondolnának bele a dologba, mert még rájönnének, hogy az egész pusztán józan ész kérdése. Onnantól pedig nyomban ki is van rántva a szőnyeg a hit alól.

"De a józan ész hol írja elő, hogy szociális segélyeket alkalmazzunk, pl. a nyugdíjasok, vagy fogyatékosok számára?"

A nyugdíjasok esetében viszonylag egyszerű a dolog, mivel annak ellenére, hogy fizikailag az idő előrehaladtával egyre kevésbé tudnak hozzátenni a közöshöz, mentálisan azért jóval tovább "működőképesek" - azzal pedig, ami a fejükben van, még nagyon sokáig szolgálhatják a közt: tapasztalatok, tanulságok, tudás - ezek mind felbecsülhetetlen kincsek, természetes tehát, hogy vigyázni kell rájuk.

Azonban ennél jóval gyakorlatiasabb hasznuk is lehet, pl. a családi közösségek támogatása terén: az unokáik gondozásába, nevelésébe is igen hatékonyan besegíthetnek meglehetősen sokáig, segítve ezáltal a család és annak minden tagjának dolgát is. Logikus tehát, hogy támogatni kell őket annak érdekében, hogy ők is támogathassanak minket.

A fogyatékosok helyzete kicsit elvontabb, mivel itt leginkább csak ún. "lelkiismereti tőkéről" lehet beszélni. De megpróbálom érthetővé tenni: az egész alapvetően a morállal, avagy ha úgy tetszik, általános közérzettel függ össze. Ugyebár az egyed sikeressége nagyban függ attól, hogy általában véve hogy érzi magát, hogyan viszonyul az egyes feladataihoz, amiket el kell végeznie a fennmaradása érdekében. Minél jobb a morálja, annál hatékonyabban teljesít ezekben.

Namármost, ha az ember azzal szembesülne, hogy a fogyatékosokat kivégzik, az nagyban rontaná a morálját, ezáltal a hatékonyságát és a túlélőképességét is. Miért rontaná? Azért, mert így azzal is tisztában lesz máris, hogy ha netalán ő maga bármikor olyan balesetet szenvedne, aminek következtében hasonlóan fogyatékossá/nyomorékká stb. válna, akkor őt is szó nélkül kivégeznék (másokat meg nem, de ez másik téma). Ennek következtében óhatatlanul is olyan mértékben túlzottan óvatossá, aggodalmaskodóvá válna, hogy nagyban csökkenne az életviteli hatékonysága.

Így tehát a fogyatékosok ki nem végzése rendkívül közvetett módon ugyan, de mégis megindokolható. Gondolj csak bele: ha holnap bejelentenék, hogy mától kezdve minden fogyatékosnak méreginjekció, IRDATLAN közfelháborodás lenne, mindenki kiborulna, káosz, tüntetések, stb. Tehát sokkal több kárt okozna a dolog, mint amennyi hasznot a "koloncok" kiirtásával.

Arról nem is szólva, hogy a fogyatékosok egyben számos orvosi kísérlethez is kiváló alanyok, és ezáltal elősegítik a tudomány fejlődését is - ami pedig egy napon akár a saját gyógyulásukat is lehetővé teheti, máris visszaintegrálva őket a közösségbe, hogy közvetlenül is hasznossá tehessék magukat.

"A józan ész a szociáldarwinizmusra hajaz inkább..."

Lásd feljebb, nem. Még pusztán önmagában sem. De ha még empátia is társul hozzá, amivel jó esetben szintén rendelkezik az ember, akkor végképp nem. Más kérdés, hogy egyesekből ez sajna kiveszett - ez viszont már másik téma, a szülők felelősségével kapcsolatban, és szintén hosszan lehetne boncolgatni.

Ja, és ki ne hagyjam, hogy e csoportok ellátása, a róluk való gondoskodás, a velük való foglalkozás, stb. nagyon sokakat motivál, vagy mert ilyen vagy olyan okok miatt személyesen is érintettek a kérdésben, vagy mert egyszerűen olyan a személyiségük, hogy vonzzák őket az ilyen jellegű feladatok. Ezáltal pedig az ő moráljuk, hatékonyságuk is javul egyrészt, amivel maguk is hozzájárulnak a közösséghez, másrészt pedig kívülállókban is jó érzést kelt, ha látják, hogy vannak, akik gondoskodnak az elesettekről, mert így abban a biztos tudatban élhetnek, hogy ha netán úgy alakulna, róluk is fognak gondoskodni majd. Ez megnyugtató tudat, ami szintén javítja a morált és fokozza a hatékonyságot.

Szóval nagyon sok összefüggés működik itt a háttérben.