Most akkor mi lesz a bevándorlókkal?

Igen, be kell fogadni őket télen és nyáron is és törekedni arra, hogy itt maradjanak.

Szent István király intelmei Imre herceghez:

“Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”

Nem nekünk kell félni tőlük, hanem sajnos nekik tőlünk, ami elég nagy szégyen ránk nézve.

A bevándorlók és menekültek nem veszélyt jelentenek, hanem lehetőséget. Kincsként kellene megbecsülnünk és befogadnunk őket.

Nálunk itt Magyarországon szinte mindenki bevándorlók és menekültek leszármazottja. József Attila szavaival élve: "török, tatár, tót, román kavarog

e szívben". (Ő így emlékezett családjára: "Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az.")

Ez egy kulturálisan színes ország volt mindig, mert Szent István eleve ilyen kulturálisan diverznek alapította. Ez adja legfőbb értékünket és csak úgy őrizhető meg, ha továbbra is igyekszünk minél többféle embert befogadni.

De ősi isteni parancsolat és bölcsesség is ez.

Szent Biblia:

3 Móz. 19:34

“Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”