Van egy árva szó ami miatt fel kéne nézni a kapitalizmusra, netán amiért el kellene ájulni tőle?

Verseny.

Ha nem lenne verseny, akkor meg menne a hiszti, hogy miért csak egyféle sajt van, vagy miért csak 5 féle fagyi. A versenynek hála értek el hozzánk olyan dolgok, amik a Kádár rendszerben csak néhanapján voltak, de akkor is csak a diplomataboltokban.

"De például a drog megjelenése, a sok öngyilkosság, a korrupció és bűnözés, a politikusgazdagodások, a társadalom elszegényedése és kettészakadása, hát valahogy ezek mint ha a középkorba való visszazuhanásnak tűnnének." - a 80-as években egyszer sem volt olyan, hogy egy lakótelepen végigmenve ne láttam volna legalább 3 szipust, szóval ennyit a drogosokról, az öngyilkossági ráta meg mindig is magas volt errefelé, a korrupcióról meg ne is beszéljünk egy egypártrendszerben, ahol akkora központi vagyon volt, hogy egy közép-ázsiai ország egy évig megélt volna belőle. Osztálykülönbség meg a szocializmusban volt a legerősebb, holott az egésznek elvileg az ellenkezőjét kellet volna csinálni.

A versenyre visszatérve meg csak annyit, hogy az megint más kérdés, hogy ki és milyen eszközökkel él, hogy az ő cége vagy termékei fussanak fel. A kapitalizmus szabad versenyét a reklámok teszik tönkre, amik tudat alatt befolyásolják a fogyasztókat, ez kb. olyan mint amikor szavazatokat vásárol magának a politikus. A globalizáció és a kapitalizmus nem ugyan az, én látom a lehetőségeket az utóbbiban és bizonyos elemek eltávolításával nagyon jól működne, ellenben a globalizáció egy ocsmány dolog.

Először is senki nincsen elájulva a kapitalizmustól, a kapitalizmus egyáltalán nem jó, rengeteg a hibája, viszont a helyzet az, hogy egyelőre nem találtak jobbat.

A keményen dolgozás relatív dolog, mert pl. a gyári betanított munka lehet fizikailag kemény, de mivel ahhoz nem kellenek olyan szellemi képességek, tudás, tanulás, stb., ami csak keveseknek van meg, ezért a piaci értéke is kevés. A kapitalizmus ezt beárazza, ezzel szemben a szocializmus elvileg nem. De attól, hogy a sorgyári munkásnak és a mérnöknek meg az orvosnak is ugyanannyit fizetnek, még a mögötte lévő érték magasabb utóbbiaknál, hiába szólnak bele mesterségesen a folyamatokba, ez pedig visszásságot okoz. Ez alakította ki anno a hálapénz rendszert az orvosoknál, és emiatt nem volt motiválva egy csomó ember a tanulásra, hisz úgysem kereshetett vele többet.

A kizsákmányolás is tipikusan marxista fogalom. Nyilván nem a két szép szemedért fognak foglalkoztatni, hanem a munkáltatók profitot akarnak termelni, ehhez kell a munkaerő. A marxista nézetek szerint a profit ki nem fizetett munkabér. Ez azért nem igaz, mert munkaerőpiac van, és az, hogy a te munkád mennyit ér, az a munkaerőpiacon árazódik be, és nem pedig az a munkád értéke, ami bért kapsz + ami profitot realizál "rajtad". Ugyanis a munkáltató vállalat szerzi a munkákat, a munkáltató tőkéje van befektetve, az ő eszközeit használod a munka során, stb., így a profit, amit el tud érni vele, teljesen jogosan az övé, a tied meg az a bér, amit ki tudsz alkudni nála, nyilván a munkaerő piaci helyzettől függően.

De ha a kapitalizmus jó oldalát nézzük, valójában pont a motiváció az, ami ilyen. Mert motiválva vagy, hogy tanulj, fejleszd a képességeidet, esetleg vállalkozz, kockáztass, stb., stb. Nyilván bele lehet mindegyikbe bukni, de alapvetően az ember akkor érzi jól magát, ha cselekedni tud. Ha nem lenne ilyen motiváció, akkor az emberek többsége tenne rá, kikerülne az iskolából, elhelyezkedne egy gyárban, aztán családot vállalna, élne középszerűen.

4:

Ha a rendszerváltást nézed, akkor ha hű összevetést akarsz, vesd össze a 49-es rendszerváltással is. Akkor államosították a vagyonokat, tehát a motivációról annyit, hogy ha eljutottál valahová, akkor azt ott elvették tőled, hirtelen nem volt semmid. Akkor minek dolgoztál addig? Ez összevethetetlenül durvább, mint a privatizáció. Pl. feleségem dédanyja gyógyszerész volt, hitelből vette a patikát, épp kifizette az utolsó törlesztőt, mikor államosították. Utólag nyilván jobban jár, ha elszórja a pénzét, és nem kezd vállalkozásba...

A mutyi az tényleg igaz, bár nem értem miért fogod rá a kapitalizmusra. A szocializmusban is ugyanúgy lehetséges a mutyi, sőt, egy jól működő kapitalizmusban (a miénk még nem az) sokkal nagyobb a lebukás veszélye.

Ugyanakkor ne csak a privatizáció mutyistáit nézzed. Mondok egy példát, Prezi, egy másikat Graphisoft. Ezek ugyanúgy a kapitalizmus termékei. Igen, kevés magyar példa van sikeres és tisztességes vállalkozás felfuttatására, de idővel ezek is eljönnek, még ha most úgy is látszik épp, hogy visszafelé tartunk a szocializmusba egy magát jobboldalinak hazudó párt vezetésével.

Hozzáteszem, a rendszerváltás necces kérdés. Valamilyen formában így is, úgy is létrejött volna egy fajta tőkekoncentráció, illetve szükséges is, így is alig létezik a hazai tőkés réteg.

Egyéni szinten ugyanakkor nem azt kell nézni, hogy XY meggazdagodott a privatizációból és a megfelelő politikusi hátsók kinyalásával, hanem azt, hogy te mit tehetsz magadért, és itt nem kell tisztességtelen dolgokra gondolni. Én például épp most költözök jobban fizető munka miatt, meg hogy szakmailag fejlődni tudjak, és később még jobban keressek. Ha nem lenne a kapitalizmus adta motiváció, helyettes szocializmus lenne, valószínűleg nem tenném, mert az állam biztos állást biztosítana öregkoromig, én meg élnék a langyosban.

7:

Pár példát azért mondhatnál. Mert pl. Marxról nem rémlik, hogy utólag is mellőzték volna, sőt elég sok kísérlet volt a rendszerének megvalósítására, mégis megbukott. Lehet mondani, hogy félreértelmezték az eszmét, csak akkor kérdés hányan hány féleképpen mert nem csak a Szovjetunió és a keleti blokk próbálkozott.