Tudom, hogy elég történelmietlen kérdés, de szerintetek mi lett volna, ha sikerült volna a Hitler elleni 1944-es merénylet és Rommel lett volna Németország vezére?

Nem történelmietlen kérdés, valójában lehet, hogy csak egyetlen másodpercen múlt, hogy az a bomba nem tépte darabokra Hitlert.

Németország feltétel nélkül kapitulált volna Rommel vezetésével és ezzel elkerülte volna a legrosszabbat, azt hogy a német városokat földig szétbombázzák, illetve a keleti német területek szovjet megszállása is némileg kevésbé brutálisan ment volna végbe egy fegyverszünet után.

A zsidóság nagy része megúszta volna a Holokausztot, ha '44 nyarán véget ér a háború.

Magyarország is sokkal jobban járt volna. A szovjetek még nem érték el az országot akkor. Persze lehet, hogy Közép-Európa akkor is szovjet megszállás alá került volna ideiglenesen, de akkor már nem egy vérszomjas hordaként zúdultak volna át itt a ruszkik és nem lettek volna hadicselekmények sem Magyarország területén, így Budapest is elkerülte volna a nagyobb pusztítást.

Szerintem Magyarország, Csehszlovákiával együtt Ausztriához vagy Finnországhoz hasonló sorsra jutott volna, semleges marad, semmiképpen nem lett volna tartós szovjet megszállás és szocializmus.

Magyarország határai is másképpen néznének ma ki: a bécsi döntésekkel visszaszerzett területek egy része megmaradt volna, hiszen 1944 júliusának végén még Románia és Szlovákia is ugyanúgy német oldalon harcolt volna, mint mi, ugyanúgy beragadtak volna Hitler oldalán a háborúban, mint Magyarország.

Furcsán hangzik, de lehet, hogy az utolsó fél-egy évet tekintve végeredményben jobban járt Németország Hitlerrel, mint Rommellel.

Sztálin iszonyat kapzsi volt, ő az egész kontinentális Európát akarta, nem elégedett meg az ideiglenes katonai megszállással. Mi, magyarok pontosan tudjuk mi az "ideiglenes" szó jelentése a szovjetek esetében.

Óriási versenyfutás volt a szövetségesek között, hogy ki éri el először Berlint: az amcsik nyugatról vagy a szovjetek keletről.

Ha nem harcolnak a németek az utolsó töltényig a keleti fronton, egész Németország Sztáliné lett volna.

Magyarország sehogyan sem kerülhette el a végzetét.

Az 1943-as teheráni konferencián már lényegében eldöntött kérdés volt, hogy a háborút a Harmadik Birodalom teljes szétzúzásáig folytatják, tehát mind Magyarország, mind Németország katonai megszállása elkerülhetetlen volt. Már 1943-ban felosztották Európát, de ekkor még a határok képlékenyek voltak. Sztálin így is nagyobb szeletet harcolt ki magának, mint amit vártak tőle.

Még 1956-ban, Ausztriában szovjet csapatok állomásoztak, amik valahogy "elfelejtettek" kivonulni tíz év után.

Az a paradox helyzet, hogy nagy szívességet tettek a németek a franciáknak is.

Később egy koalícióba került az NSZK az USA-val, britekkel, franciákkal a Szovjetunió ellen.

"Ha nem harcolnak a németek az utolsó töltényig a keleti fronton, egész Németország Sztáliné lett volna."

Egy német kapituláció felülírta volna ezt a forgatókönyvet.

"Egy német kapituláció felülírta volna ezt a forgatókönyvet."

Kizárt dolognak tartom. Sztálin soha nem tartotta be az ígéreteit, az amerikaiak is tudták ezt, de hiába hadonásztak volna két kézzel, 1944-45-ben Európában egyetlen katonai erő sem tudott megálljt parancsolni a vörös hadseregnek.

Hidd el, így is úgyis bevonultak volna Berlinbe és ebben senki nem akadályozhatta meg őket.

Rommel stratéga volt, olyan személy aki átlátta a dolgokat és megfontolt döntéseket hozott, ezért is volt félt és tisztelt alak a Szövetségesek szemében is. Úgy gondolom, hogy politikai téren (ha átmenetileg) is megállta volna a helyét.

Hitler 1944-re már eléggé leharcolt volt, nem volt képes felfogni teljes mértékben azt ami történik, nem látta át a dolgokat és elhamarkodott döntéseket hozott.

Németország minden bizonnyal jobban járt volna Rommel-el, mint az akkorra már tévképzetes Hitlerrel.