Visszatérünk a szocialista rendszerbe?

Fiatal diplomás lány vagyok, közgazdászként végeztem, több idegen nyelven beszélek. Kezdőként alig keresek valamit a szakmámban, pedig külföldi cég magyar leányvállalatánál dolgozom idegen nyelven. A párom is diplomás, ő inkább kiment külföldre, különben nem tudnánk megélni. Több ismerősömnek is hallottam mostanában, mennyi a fizetése és teljesen ledöbbentem, mindegyik jóval többet keres nálam, pedig mindegyikük sima gyártósori munkás, némelyik 6 általánossal, némelyik sima érettségivel. A párom testvére is ilyen munkás egy gyárban, több tízezerrel többet keres nálam, pedig kb. ugyanakkor kezdtünk dolgozni és semmi szakmája nincs, idegen nyelven sem beszél.

Mindennek tetejébe a szüleim állandóan oltogatnak engem, hogy ez így van rendjén, nem kereshet mindenki milliókat, és hogy "ők nem egy irodában ücsörögnek". Persze, meg nem is kell egész nap idegen nyelven dolgozniuk, kommunikálniuk. Most mondhatnám, tényleg nem ezért tanultam, ez így is van. Ezért én is, amint sikerül, kimegyek inkább külföldre, és szememre hányhatja nekem akárki, hogy az ő pénzén tanultam, többé nem érdekel.

Szerintem lassan visszatérünk a régi rendszerbe, amiről eddig nekem az a kép jött le, hogy ott azoknak állt a világ, akik tanulatlanok voltak, akik egy kézmozdítást nem tettek, hogy jobb legyen az életük. Aki tett vagy tenni akart a jobb életért, azt elnyomták, visszahúzták, nehogy vigye valamire. Abban a rendszerben nem érte meg tanulni, az ember nem akarhatott valakivé válni, bele kellett olvadni az amúgy elég buta tömegbe. Most is ugyanide térünk vissza, jó képességű emberek mennek a levesbe (vagy külföldre, mint mi, már ha ez magyar szemmel nem számít szintén levesnek...), mi, akik tanultunk, le vagyunk nézve, le vagyunk kezelve, a rokonaink gúnyolódnak rajtunk (mire mentél a diplomáddal, nézz magadra stb.), és mindenáron lehúznak minket. A tanulatlan rokonaink szerint jogos, hogy egy gyártósori munkás vagy egy targoncás majdnem dupla annyit keres, mint én diplomával, jó nyelvismerettel. Szerintetek igazságos így ez? Szerintetek jogtalan lenne a felháborodásom? A társadalom szerintetek is ismét csak visszahúzza azokat, akik el akarnak érni valamit?