Hova tart ez a világ?

Vajon miért hanyatlik a közerkölcs generációról generációra? Vajon miért "virágzik" a dekadencia?

Liszt Ferenc szabadkőműves volt: 1841. szeptember 18-án a frankfurti Zur Einigkeit páholyban avatták inassá. 1842. február 8-án a berlini Zur Eintracht páholyban lett legény (a szertartást a porosz koronaherceg, a későbbi császár, Vilmos vezette), február 22-én pedig mester. 1842. június 27-én Frankfurtban szerepel, meglátogatja anyapáholyát, amely érmet ajándékoz neki. A következő időszakot okkal nevezte vándoréveknek. Zürichben a Modestia cum Libertate páholyt látogatja meg, a szónok így köszönti: „Fényes és zajos ünneplés, áradó tapsvihar után Franz Liszt testvérünk felkeresi szerény templomunkat, emberként az emberek, testvérként a testvérek között, hogy részt kérjen a szabadkőműves munkában. Váljék ez a munka számára megérdemelt pihenéssé.” Izerlohnban a Zur Deutsche Redlichkeit páholy tiszteletbeli taggá választja.

A "jótékonykodás álcázó leple" mögött a lovagok mindegyikére az alábbi szabályok és eskü vonatkozik: A jezsuiták titkos esküje Amikor egy alacsonyabb rangú jezsuitát előreléptetik vezetői posztra, a rend kápolnájába vezetik, ahol csak három másik ember van jelen. Az egyik a felettes, vagy a rendház vezetője. Mindkét oldalon áll egy-egy szerzetes, az egyik egy fehér-sárga zászlót tart a kezében, ami a pápság színei, a másik pedig egy fekete zászlót tart, amelyen egy tőr és egy vörös kereszt áll fent, alatta pedig egy koponya és csontok, rajta még az a szó áll, hogy INRI, alatta pedig a következő szavak: IUSTUM NECAR REGES IMPIUS. Ennek az a jelentése, hogy jogos istentelen vagy eretnek királyokat, kormányokat, vagy uralkodókat megölni vagy kiirtani. A földön pedig egy vörös kereszt van, amelyre a jelölt letérdel.