A hajléktalanság az egyén, vagy a politika hibája elsősorban?
válasza:Kedves kérdező, a hajléktalanság és az orvosok helyzete két eléggé eltérő téma. Maradjunk az eredetinél.
A hajléktalanság nem egy homogén probléma, ahol azt kellene kiszámítani, hány százalék a egyéné és hány a politikáé.
Az egyén adott pillanatban rendelkezik valamilyen képességekkel, amelyek a saját adottságai és a közállapotok együttes következménye. Ha ezek a képességek nem elegendőek ahhoz, hogy a meglévő gazdasági viszonyok között lakást teremtsen magának, akkor hajléktalan lesz. Lehet, hogy képezhette volna jobban magát, ennyiben a saját felelőssége. Lehet, hogy nem kéne olyan hamar feladnia, lehetne szívósabban munkát keresni, szóval egyénenként kell megvizsgálni, mennyit tett saját állapota javításáért. Lesz aki sokat, és lesz aki semmit, mindkettő ugyanoda jutott. A politika feladata a gazdaságból, a társadalomból legtöbbet kihozni. Ezt szervezéssel, törvényekkel, bizalomkeltéssel, motiválással teszi. Erőteljesen figyel a munkahelyekre, beavatkozik ahol kell, a lakáshelyzetet úgy alakítja, hogy valami mindenkinek jusson. Nem feltétlenül egyformán, de jusson. A politika felelőssége az, hogy mindent megtett-e ezért, ahogy az egyén is. Nos a politika nemhogy nem tett meg, de sokszor az ellenkezőjét tette. Nem védhette ki a munkanélküliséget, de jelentősen csökkenthetné a mértékét. Nem közmunkával, vagy legalábbis nem ilyennel. Számtalan konkrét eset van, ahol az emberek utcára kerülhetnek, de a politika nem kíván ezzel foglalkozni és ez baj. Ha ma az összes lakásszámot vizsgáljuk, nem lenne szükség hajléktalanságra. Lennének gyenge minőségű lakások, de lakások lennének, nem az erdő, vagy az aluljáró. Lennének közösségi szállók is, mert vannak, akik alkalmatlanok önálló lakhatásra (már). Számtalan jó megoldás létezik, szükséges a motiváció, mert az ide jutó ember akarata (a természet törvényei szerint) sokkal kisebb, mint szerencsésebb társaié. De a politika ehelyett arrogáns, megalázó, sok esetben inkább megnyomorító, tehát a felelőssége nagyon nagy.
Akinek nagyobbak a lehetőségei, sokkal nagyobb a felelőssége is, ha nem cselekszik, a hibája. Vitathatatlan, hogy a politika eszköztára, lehetőségei sok nagyságrenddel nagyobbak az egyénnél. Ezért a hibája is sok nagyságrenddel nagyobb az egyénnél. Még akkor is, ha vannak konkrét személyek, akik semmit sem voltak hajlandók tenni a saját boldogulásukért. A döntő többség nem önhibájából került ahová került.
A hajléktalanságra visszatérve,azért hasonlóságok,valami törvényszerűségek azért látszanak,amire nem árt odafigyelni.
Azok vannak nagyon kitéve ennek,akik valamilyen oknál fogva a családi kapcsolataikat elvesztették,vagy olyan szinten meglazultak ezek,hogy az egyént nem képes többé a megszokott környezete tovább befogadni,vagy ott tartani.
Itt sajnos nagyon ki kell emelni az elhagyatottság érzését,ami mindíg együtt jár az életben történő különválással,vagyis az elvált állapottal.Ez ha bekövetkezik,hogy olyan lavinát indít el az egyén körül,aminek a vége tényleg a völgyben van.Ők a legjobban kitettek ennek a folyamatnak.A felmérések szerint,szinte minden hajléktalannak fellazultak a családi kapcsolatai,vagyis, vagy elvált már,vagy annak aközelében van. Szinte nincs kivétel.
Nagyon nagy baj,hogy nálunk a válások száma a házasságkötések számához képest nagyon magas.A felmérések szerint 10 megkötött házasságból 7 válás,vagy aközeli állapotba jut.Tehát csak hárman maradnak meg. No comment.
Tehát hétnek a válás miatt,ha nem akar az utcára kerülni valamilyen lakásmegoldást kell találnia./Odaköltözés valakihez,másik lakás vétele,bérlése...stb/.
Ez anyagilag,egy olyan társadalomban,ahol az eredeti az első lakás megszerzése is emberfeletti teljesítménnyel párosul,szinte az átlagnak lehetetlen. Tehát nálunk senkinek nem szabadna -az anyagi ellehetlenülés nagy veszélye miatt- elválnia.Ez természetesen teória,de véresen komoly.Ilyen gyenge alapkeresetekű országban,mind a bérlés,nem beszélve az új/második/lakás megszerzése az átlag számára elérhetetlen. Na innen vezet egyenes út az utcára.Természetesen a jobb anyagi helyzetűek esetében
ez az arány alacsonyabb,de ott is előfordulhat,ha ez lelki bánattal,és azt követő összeomlással jár együtt.
Az ital,ami a második leggyakoribb oka az csak sok esetben az elsőből adódó következmény.Természetesen a sok ital,az már önmagában is kisodorhat valakit a társadalom peremére,de általában nem az a fő ok. Hiszen mi magyarok mind iszogatunk valamelyest,de ettől még nem kerül senki az utcára...tehát más főbb oknak is kell lennie. Ez pedig a családi kapcsolatok lazulása,ami a végén a válásig fokozódva okozza az egyén utcára kerülését.
A politikai oldalról az előttem szóló már jól leírta a helyzetelemzést,ami szintén oka lehet ennek.
Természetesen,ha van munkája,rendes családi környezete valakinek,akkor nagyon kicsi az esélye,hogy hajléktalanná válik valaki.Tehát ebben ez a két dolog a legfontosabb.A politika csak alakítja ezt,mert ha a két fenti dolog adott/hangsúlyozom,ha adott/akkor a politikai vetület szerepe a hajléktalansági kérdésben elenyésző lehet.Ez az egyén felelősségét ebben az ügyben tehát megkerülhetetlenné teszi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!