Mennyi az államadósságunk, és mire lett elszórva a felvett kölcsön?

Nem "felvettük", hanem kibocsátottunk állampapírokat, például államkötvényeket, amiket kamatostul kell egy későbbi időpontban visszafizetnünk a vevőknek. Vevőből pedig sokféle van, pl. a Templeton jut eszembe, mint hírhedt és nagy összegű finanszírozója az államnak.

"és mire lett elszórva" - olyan jelentéktelen dolgokra, mint például az állami funkciók fenntartása.

22 ezer milliárd Ft körül van.

Minden dolgozóra jut közel 6 millió forint, ez elég nagy terhet jelent az országnak.

Úgy becsülöm mai reálértékben nagyjából fele elment jóléti kiadásokra, állam működtetésére, beruházásokra, a másik fele viszont a kamatok felgyülemlése lehet, mivel az állam ahelyett, hogy visszafizette volna a felvett hitelt, újabb hitelekből finanszírozza újra.

(kamatos kamat- például felveszel egy hitelt 3%-os éves reálkamattal, akkor 25 év múlva kétszer akkora értéket kell visszafizetned).

"Minden dolgozóra jut közel 6 millió forint, ez elég nagy terhet jelent az országnak."

nem. nem a tartozás mértéke a gond. az részletkérdés.

az az érdekes, hogy mennyi a bevételed és ebből mennyi a törlesztőrészlet.

ha a Magyar Államot levetíted egy átlagos ember szintjére, akkor Állambácsi olyan ember (most nem számolok pontosan utána, de a nagyságrendek jók), aki havi 150e körül keres és a hiteltörlesztése havi szinten olyan 5e forint. a gond az, hogy Állambácsi minden hónapban következetesen 2-3 ezer forinttal többet költ, mint amennyi a bevétele.

De a Fidesznek már sikerült elérni, hogy az államháztartás elsődleges egyenlege pozitív, tehát ha nem kellene fizetni az adósság kamatait, akkor évente 600 milliárddal több lenne az állam bevétele, mint a kiadása.

Az államháztartási hiányt és az adósság növekedését a hatalmas adósság terhe okozza.

Több lenne, de nem több. Maradjunk a valóságnál.

Az államadósság egy hosszú, több tíz éves folyamat eredménye. Általában az állam a költségvetésében kalkulál bevételeket és kiadásokat. Mivel ez bonyolult és sok mindentől (külső hatásoktól is) függő dolog, időnként kicsit téved. Az a jó, ha a bevétel és kiadás legalább egyensúlyban van, de még jobb, ha mindig képződik egy kis tartalék. Ez akkor lehetséges, ha a kiadásainkat úgy tervezzük, hogy a következő évben több bevétel legyen (ami a növekvő gazdasági teljesítményből keletkezik). Kétféle hibát lehet ebben elkövetni.

1. Rosszul tervezzük a gazdaságot, azt hisszük nőni fog, több lesz a bevétel, de ez nem lesz igaz. Ez lehet úgy, hogy nem értünk hozzá eléggé, vagy nem szervezzük meg a munkát megfelelően, emiatt rossz hatékonysággal és pazarlóan termelünk, vagy fölösleges termékeket veszünk, amit nem tudunk felhasználni (megveszünk egy komplett gyárat, csak a technológiát nem, vagy fordítva).

2. Pazarlóan élünk. Olyasmire költünk, amire nincs pénzünk. Sok utat csinálunk, de nincs miből. Emeljük a fizetéseket, de nem dolgozunk hatékonyabban. Megtetszik valami, behozzuk az országnak és sokkal olcsóbban odaadjuk a vevőknek, akik ezáltal jobban élnek, de alaptalanul (viszont örülnek nekünk).

Mindkettőnek az a következménye, hogy kölcsönt kell felvennünk. A következő évben viszont már a költségvetésünkben a törlesztés és a kamatok megjelennek kiadásként, tehát sokkal többet kellene termelnünk. Ha jólétre költöttük, ez nem fog sikerülni. Akkor se, ha nem olyasmibe ruháztunk, ami ezt a különbözetet kitermeli. Hiányunk lesz, és ezért újabb kölcsönt veszünk fel. Csakhogy ez már az előző fedezésére megy, se jobblét, se beruházás. A helyzet egyre rosszabb, a megállítása csak az lehet, hogy egyre többet és egyre hatékonyabban dolgozunk. Ami a munkára és a hatékonyságra való átcsoportosítást eredményezi a jólét rovására. Más néven, jön a megszorítás. Lehet ellene lázadozni, de kikerülni csak hatékonyabb munkával lehet. Két fő módszert ismernek erre: durva megszorítás, majd bele gebedsz, gyorsan és sokat dolgozol, viszont pár év alatt elmúlik (Bokros csomag), vagy sok kicsi megszorítás, néha lazíthatsz, cserébe akár egész életedben tart, míg vége lesz.

A mi mai kölcsönünk sem egyfélére ment. Volt belőle jólét, fizetésemelés hatékonyságnövelés nélkül, pazarló és fölösleges beruházás, csalás, nyerészkedés (az állam pénze magánszemélyek vagyonát gyarapítja), volt jó beruházás (ezért nem omlottunk még össze), és volt rossz. A pontos arányokat nem nagyon lehet megmondani, mert nincsenek hozzá adatok (valakiknek össze kellene szedni őket a különböző helyekről, rendszerezni, feldolgozni, elemezni, aztán lehet mondani valamit), ezért csak durva becslések vannak. Mivel a különböző kormányoknak mind kezelniük kellett valahogy, ezért a másik ténykedésében a hibákat, sajátban az erényeket nagyítják fel, torzítják el. Ennek mértékét pedig mindenki gondosan őrzi, a becslések szakembereknek sem egyszerűek. Aki tehát itt pontos adatokkal vagdalkozik, csak hasal vérmérsékletétől és beállítottságától függően.