Igazságos e az hogy a 65 éven felüliek ingyen utazhatnak? Itt most nem néhány tízezer forintból élő nyugdíjasokra gondolok hanem azokra akik százezer forint fölötti nyugdíjból élnek. Ilyen azért tölünk se nyugatra, se keletre nem jellemző.

Senkinek semmi nem jár ingyen. Ideje lenne már ezt megtanulni végre.

A 65 éven felüliek ingyenes utaztatásának fenntartása egyszerűen egy igazságtalan szavazatvásárlás a mindenkori kormányzatok részéről, semmi más. Egyik sem meri eltörölni.

Ismét egy provokatív látszatkérdés minden meggondolás és hozzáértés nélkül. Hogy eredményes, az látszik sok válaszból.

De ha már a témánál vagyunk, nézzünk kicsit mélyebbre (szédülősök kiszállhatnak).

Az ingyen utazás egy döntés kérdése, bizonyos gesztus. Két dolgot érdemes vizsgálni ilyenkor. Van-e értelme a gesztusnak, és finanszírozható-e. Mint minden, így a nyugdíjak is heterogének, van kicsi és nagy. Az első megállapítás, hogy új nyugdíjszabályok bevezetése idején általában a korábban nyugdíjba menők relatíve rosszul járnak, mert törvényt nem lehet visszamenőlegesre alkotni (elnézést, én a normális törvényalkotásról beszélek, nem a mostani, torz, változatról, ami a törvényalkotás fogalmának megcsúfolása). Tehát ilyen törvényi hatás kompenzálására, továbbá a gondoskodás, a lemaradók helyzetének javítási igénye demonstrálására (meg persze a létrehozók kedvező megítélésének növelésére) született a döntés.

Nézzük a finanszírozást. A statisztika szerint 65 fölött jobbára orvoshoz mennek az emberek, szórakozási célból csak azok, akik egyidejűleg aránylag egészségesek, és a költségeket bírják. Ez elenyésző réteg (könnyen vizsgálható). A városi tömegközlekedés ugyan relatíve zsúfolt, de az utazási szokásokból megállapítható, hogy ez nem okoz további jelentős emelkedést, mert "orvoshoz menni így is úgy is kell". A vonatokon ez csekély létszámnövekedést eredményez, a vonatok messze nem feltöltötten közlekednek, bevételkiesés nincs, csak növekedés se. Összességében, ennek költségvonzata alig kimutatható, forgalomnövelő hatása szintén kicsi, és kizárólag a városi forgalomban, a reggeli órákban jelent észlehető növekedést.

Van még további probléma. Hol húzzunk határt. Majdnem mindegy, mert csak önkényesen lehet, és bárhol van, lesznek akik vitatják. Tehát legyen aránylag kerek, és más európai szokásokhoz illeszkedő (sok országban van úgynevezett senior kedvezmény közlekedésre, belépőkre, jegyekre és másokra). További kérdés, érdemes-e a rászorulókra korlátozni. Ehhez adatbázis kell, igazolások, ahol szintén önkényes határok lesznek, szervezet, amely ezt elvégzi, és amely ezt ellenőrzi, továbbá igazoló okirat (ami könnyedén hamisítható). Ha mindezeket a költségeket összevetjük az ilyenformán mégis fizetőktől származó várható bevételekkel, elég könnyen kiderül, hogy nagyságrendekkel lesz kisebb. Sőt, a megkülönböztetés komoly költségekkel jár, fölösleges vitákat generál, végül mindenki terhesnek érzi. Ilyen megkülönböztetést akkor érdemes tenni, ha az könnyen és olcsón végrehajtható és komolyan indokolható minden eleme.

A kérdés utolsó mondata egyszerű tájékozatlanságra utal. Tőlünk keletre is van (kisebb mértékben, mert nem annyira fejlett az infrastruktúra), nyugatra pedig olyan mértékű, amelyről a kérdező könnyedén gondolná, hogy hatására Magyarországon minden 65 éven felüli a bevezetőjére szavazna örök életében. Pedig ez (sem) igaz.

"Kérdés még: mennyi pénzt visz el a költségvetésből a nyugdíjasok ingyenes utazása?"

Kb. 1100 milliárd megy évente a költségvetésből szállításra és közlekedésre. Ennek valószínűleg csak töredéke a nyugdíjasok ingyenes utazása, mert ebben benne vannak az autópálya- és egyéb útépítések, mindenféle közlekedési kedvezmény (diákoké, mávosoké, fogyatékosoké, árváké stb.), sajnos részletezve nem találtam meg, de csak a nyugdíjaskedvezményt én olyan 50-60 milliárd környékére saccolnám. A GDP kb. 0,2%-a, a költségvetésnek kb. 0,4%-a, tehát nem egy túlzottan jelentős tétel, de a sok kicsi sokra megy, ha nem csak ezen spórolunk. Ha csak 50%-os kedvezmény lenne, azzal már a felét meg lehetne spórolni, és a kecske is jóllakna, meg a káposzta is megmaradna. Eldugva a következő Varga- vagy akármilyen csomagban szinte észre se lehet majd venni egy harmincmilliárdos kurtítást a nyugdíjaskedvezményekben.

Két kérdés:

"Itt most nem néhány tízezer forintból élő nyugdíjasokra gondolok hanem azokra akik százezer forint fölötti nyugdíjból élnek"

1. Hogyan határolnád el ezt a kettőt?

2. Ha már elhatároltad, akkor miért csak a nyugdíjasokra alkalmaznád az elvet?