Ez vár ránk szeptembertől a Nemzetiben?
Eddig is féltem attól, hogy valami álságosan nemzetieskedő kőkori kosztümparádét fog Vidnyánszky csinálni az egészből, elvégre ezt várja el a kormány (ld. Új Színház), de azért ez a kritika még az én elvárásaimat is alulmúlta...
Igény pedig láthatóan csak az első két hónapig lesz rá, amíg kielégíti az átlag vérjobber a tízévnyi kultúraigényét. Az Új Színház és a József Attila ugyanez, két saját szarában fetrengő lyukat csinált belőle a kormány csak azért, hogy csókosok irányíthassák mindkettőt. Aztán meglepődnek, ha a nézőszám a korábbi 2/3-a, fele.
Mondjuk vicces, hogy ugyanúgy a POSZT-on szerepelt Alföldivel az Amphytryon, ami az elmúlt 5 év egyik legjobb színdarabja az országban.
"Alföldi darabjait még nem néztem meg"
Igen, valami oknál fogva ez a tízmillió színikritikus országában annyira nem meglepő.
"Viszont egy közeli ismerősöm - szintén értelmiségi - undorral hagyta ott az egyik előadást. "
Melyik előadást? Illetve pontosabban: melyik Alföldi rendezést? A jelenlegi palettán az Angyalok Amerikában kapcsán szeretnek hőbörögni, ami kétségkívül Kushner célja is volt.
Ott voltam a másik "nemzetgyalázó" darab Az ember tragédiája utolsó előadásán, ami viszont Alföldi-darab. Összefeküdt sok fiú és lány egymással és nem testvérek voltak :) Amit nem értettem a darab után, hogy mit gondoltak annyira a turulzászlókalpagosok felháborítónak? Egy rendben lévő darab, láttam jobbat idén, de sok gyengébbet is, nyilván Alföldi interpretációjában trón helyett autóval, Keplert Stephen Hawkingként laptoppal megjelentíve, sok baszással, de semmi olyat, ami igazán felháborító lenne vagy ne férne bele a 21. századi színház kereteibe. Aminek a kereteibe kétségkívül nem fér bele az az archaizáló népnemzetieskedés, ahol a fáraó csakis fáraójelmezben, piramisokkal a háttérben tud fáraó lenni, elképzelhetetlen a mű más megjelenítése. Persze csak a HVG-s fotókat látva nyilván azt gondolhatod, hogy ez egy nézhetetlen, minden eredeti jelentést kiforgató népokosító propagandadarab, de ez csak szeptembertől lesz jellemző a Nemzetire, eddig és most ennek az ellenkezője volt igaz.
Van tömegszínház, amit különböző minőségben, de az utolsó utazó társulatoktól a Madáchig sokan képviselnek és ahol a vígjáték-bohózat vonal legalább 50, de inkább magasabb %-ban keveredik a könnyedebb drámákkal és vannak az igazi művészszínházak, amit az alternatív színházak, a Katona, az Örkény, (eddig) a Nemzeti és remélhetőleg jövő évtől a székesfehérvári Vörösmarty képvisel. A jobbosok meg, akik fingósbaszós nemzeti darabokon akarnak röhögni nyilván az elsőt tartják kívánatosnak. Kár.
Az is kár, hogy Vidnyánszky ezek szerint még rendezni se tud úgy, ahogy elképzelték az elvtársak. A Radnótiban ugyanúgy műsoron van a Bolha a fülbe, mint Debrecenben volt, előbbit (kategóriáján belül) kiváló kritikákkal illették, utóbbit meg...hát látod milyennel. Felőlem legyen ilyen színház, tudom, hogy van rá igény. Az alföldi kisvárosban, ahonnan származom pár éve nyílt egy színház, ahova inkább azért nem jár az amúgy nagy színházrajongó anyukám, mert a darabok (az ÖSSZES vígjáték, bohózat) minősége és szereposztása megáll Esztergályos Cicinél és "vidám pikáns zenés játék"-oknál. Ja igen, és természetesen van a nagyágyú Tamási-darab, az Énekes madár is, amivel mellényes barátunk tervez nyitni ősszel.
Alföldi egyszerűen felismerte, hogy egy nemzeti színház, a Nemzeti Színház nem attól válik nemzetivé, hogy izzadtságszagúan múltbarévedően próbálja kosztümös darabokkal a régmúlt "értékeit" visszahozni. A régmúlt értékei a régmúltban új és vitatott értékek voltak és ki kellett állni mellettük. Ugyanezt próbálja ő is képviselni, és ez visz minden társadalmat előre, nem a múlton kesergés.
A kinevezése ha nem is kultúrpolitikamentes volt, de századannyira nem politikai (itt nyugodtan el lehet hagyni a kultúr- előtagot), mint most a mellényessel vagy Dörnerrel.
Balikó Tamás volt az egyetlen komolyabb ellenjelölt, aki egy színházi ember volt és most is az, az eltelt időben egy kis baráti pályázatplagizáláson kívül mással nem nagyon hallatott magáról.
Dörnert én aztán nem nyilasoztam, egyszerűen egy szar színházzá változtatta a korábban tényleg újnak számító Új Színházat. A közönség pedig látványosan szavazott a pénztárcájával, a nézőszámuk a kinevezés előttinek ha jól emlékszem 65%-ra esett vissza.
De a látványos nácizást félretéve, nézzük a másik pártkinevezést a közelmúltból, Nemcsákot a József Attila élén. "Befogadótér" címszóval a felesége magántársulatát hívogatja havi rendszerességgel, nulla művészeti értékkel vagy távlati tervekkel.
Értem én, hogy ha egy panelház földszintjén van a színházad és a népszínművek meg a bohózatok a közönséged elvárása, akkor sok jóra nem lehet számítani, de az a csókosság amivel odakerült és a sikertelenség amivel a lapok előre leosztása miatti odakerülése óta működik megbocsáthatatlan.
Annak meg a hangoztatása, hogy "de legalább hagytuk kitölteni az idejét" igazán a jóságos diktátor mindenkit szerető szívének kiteljesedése! Hadd jelentsem ki előre, hogy boldog vagyok, hogy majd nem rúgatnak ki azért, mert a szabadidőmben fórumokon nem őket támogató véleményeket írok. Ez is a jóságukat mutatja: megtehetnék, de nem teszik!
válasza:"Igen, valami oknál fogva ez a tízmillió színikritikus országában annyira nem meglepő."
- Mint mondtam, én rendszeresen látogatom a színházakat. nem kell mindenáron az előre csőretöltött, fölényeskedő és részedről mély szaktudást sejtető közhelyeket elpuffogtatni az első adandó alkalommal, hogy bizonyítsd, mennyire igazad van... Várd ki, amíg beilleszthető lesz valahova.
"Melyik előadást? Illetve pontosabban: melyik Alföldi rendezést?"
- Nem tudom, nem kérdeztem az előadás címét. Kiderítsem neked?
"nyilván Alföldi interpretációjában trón helyett autóval, Keplert Stephen Hawkingként laptoppal megjelentíve, sok baszással, de semmi olyat, ami igazán felháborító lenne vagy ne férne bele a 21. századi színház kereteibe. Aminek a kereteibe kétségkívül nem fér bele az az archaizáló népnemzetieskedés, ahol a fáraó csakis fáraójelmezben, piramisokkal a háttérben tud fáraó lenni, elképzelhetetlen a mű más megjelenítése."
- Ha ez a XXI. század, akkor nagy bajban vagyunk. A színház attól színház, hogy kultúrát ad. Az ilyeneket meg hagyják a Gálvölgyi showba.
"Persze csak a HVG-s fotókat látva nyilván azt gondolhatod, hogy ez egy nézhetetlen, minden eredeti jelentést kiforgató népokosító propagandadarab, de ez csak szeptembertől lesz jellemző a Nemzetire, eddig és most ennek az ellenkezője volt igaz."
- Ez pedig egy szubjektív - és politikai világszemlélettől fűtött - kijelentés volt. Én mondhatom az ellenkezőjét, és ennyi. Ki dönti el, hogy melyik az igaz? Mi alapján mérlegelsz?
"és vannak az igazi művészszínházak, amit az alternatív színházak"
- Ha az "alternatív színház" alatt azt kell érteni, mint az "alternatív zene", illetve az "alternatív művészet", akkor értsem úgy, hogy beteg, elvont, és csak a sálas, svájcisapkás hűdenagyművészek értik?
Elárulok egy titkot: ha valamit magyarázni kell, az nem művészet. A művészet önmagában véve szép. Erre találták ki. Hogy szép a szemnek, és nem kell semmit hozzátenni. Nem mondom, hogy nem lehet mögöttes tartalma - sőt, az az igazi -, de ezt meg lehet oldani esztétikusan is.
Ahogy Michelangelo megfaragta a Dávid szobor ötméteres alakját, azzal egyszerre alkotott értéket, és fejezte ki városa előtt, hogy "egy kis ember is legyőzheti az óriást", melynek az egymással acsarkodó olasz városállamokban mögöttes jelentése volt.
A tartalmát elsőre nem biztos, hogy mindenki megérti. De aki művelt, az igen. És az sem ront a mű értékén, hogy az elkészítője - vélhetően - meleg volt. És hány ilyen példát lehetne még mondani?
Éles kontrasztban áll ez ezzel:
Ez egyfelől alpári, másfelől egyszerű, mint a bot. Sem tehetséget nem igényel az elkészítése (hol van ez a Dávid-szobor anatómiailag tökéletes kifaragásához?), sem elmét a megértése. Attól, hogy másnak nem jut eszébe ilyet csinálni, még nem művészet.
A művészet nem az, hogy ki talál ki nagyobb elvontságot, hanem hogy ki tud olyan szépet alkotni, amit mások nem - vagy csak igen kevesen - tudnak utánacsinálni, és ami előtt az emberek leemelik a kalapjukat. A művészet időtálló, ami 500 éve az volt, az ma is az.
Akik a fentebbi linkben bemutatotthoz hasonlóan állnak hozzá a művészethez, azok el akarják hitetni, hogy egyéniségek, többek, műértőbbek másoknál, és "csak az emberiség nem érett meg rájuk", de valójában saját maguk világában élnek.
Ám senki nem meri kimondani. Olyan ez, mint a király új ruhája. Elhisszük magunknak, hogy mi vagyunk az ostobák, amiért nem ámulunk el egy üresen kirakott, jobb esetben összefröcskölt vászontól (micsoda munkája volt benne), amire ad egy hangzatos fantázianevet, és nem szólunk, hogy "de hát ez hülyeség!", nehogy kinézzenek minket.
Láttam én kényelmetlenkedő arcokat a Szépművészetiben, én is csak azért nem hagytam ott, mert ki volt fizetve.
Volt egy gyúródeszka, televerve szöggel. Lehetne belőle művészet. Ha a szögeket úgy veri bele, hogy egy arcot adjanak ki. Még lenyűgözőbb, ha az _árnyékuk_ ad ki arcot. De így csak egy unaloműző pótcselekvés hasztalan termése.
Egy másikra is emlékszem: egy vásznon különböző színsávok futottak függőlegesen végig. Szintén jó ötletlapnak, ha úgy oldja meg, hogy minden köztes szín a két szomszédja keveredéséből van, majd azok is a mellettük lévő keveredéséből, és így tovább, mint afféle Sudoku. De nem.
Ezek értéktelen, összedobott kacatok, amelyiket - vallom - akármelyik interneten megtalálható ázsiai srác és lány, akik radírreszelékkel rajzolnak ábrákat, vagy zsírkrétákat helyeznek el úgy a falon, hogy olvadásukkor festményt rajzoljanak ki rá, mert ez 1) elkápráztat; 2) kreatív; 3) másnak nem csak az eszébe nem jutna, de utánuk csinálni sem bírná.
Ez modern művészet. Nem faragnak márványszobrokat, még is lenyűgöző, és tehetséget igényel. Formabontó. És elegáns. Ők azok, akik nem kapnak ma elismerést - majd csak később fognak.
"Alföldi egyszerűen felismerte, hogy egy nemzeti színház, a Nemzeti Színház nem attól válik nemzetivé, hogy izzadtságszagúan múltbarévedően próbálja kosztümös darabokkal a régmúlt "értékeit" visszahozni. A régmúlt értékei a régmúltban új és vitatott értékek voltak és ki kellett állni mellettük. Ugyanezt próbálja ő is képviselni, és ez visz minden társadalmat előre, nem a múlton kesergés."
- Mégis milyen "értékek" mellett áll ki Alföldi? A szexuális devianciák, a neoliberális életszemlélet, a nihilizmus, a genderizmus mellett? Attól, hogy keveri a különböző, össze nem illő dolgokat, még nem lesz formabontó.
Ha a gasztronómiában kevered az erős pistát a madártejjel, akkor legfeljebb meghánytatod a társaságot, nem írod újra a szakácskönyveket.
A Bánk Bánt nem lehet lézerpisztolyokkal megrendezni. Ez nem hatalmas eredetiség, hanem ízléstelen, stílustalan kontárság. Mindennek megvan a maga helye. Vagy "a XXI. század követelményeihez" igazítva technósítsuk fel a Himnuszt is? Igaz, volt erre is példa.
Ugyanez volt akkor is, amikor klasszikus szépirodalmat akartak "megreformálni", mondván, hogy a "gyermekek felfogóképességét ma már megerőlteti". Ja, kérem? Akkor az új generációval van baj, és nem az értékeket kell lebutítani hozzájuk, hanem fordítva: őket kell felemelni azokhoz:
Mindezt egy bulvárfirkász tollából, amely műfaj eleve sokat tett azért, hogy a mai generáció pársoros cikkekhez szokjon hozzá. Az agy is úgy működik, mint az izom: ha nem dolgoztatják, nem fejlődik rendesen.
Az pedig álságos, hogy így majd szeretni fogják a diákok - miért akarná bárki ezt a rövidített, lebutított művet elolvasni, ha továbbra is ott van a 8 oldalas "és még így is megerőltető" kigyűjtés?
"A kinevezése ha nem is kultúrpolitikamentes volt, de századannyira nem politikai (itt nyugodtan el lehet hagyni a kultúr- előtagot), mint most a mellényessel vagy Dörnerrel."
- Ismét szubjektív vélemény.
"Dörnert én aztán nem nyilasoztam, egyszerűen egy szar színházzá változtatta a korábban tényleg újnak számító Új Színházat."
- Remélem, buzgón látogatod (vagy legalábbis látogattad), hogy véleményezd.:)
"A közönség pedig látványosan szavazott a pénztárcájával, a nézőszámuk a kinevezés előttinek ha jól emlékszem 65%-ra esett vissza."
- Az "úgy emlékszem" nem érv.
Milyen szerencse, hogy a fenti válaszoló nem jár színházba, így van ideje sokat olvasni az interneten arról, hogy mit nem szeret.
Én azért még elmegyek holnap a Hazafit nekünk utolsó előadására, holnapután az Angyalokra, és egy hét múlva Mephistóra a Nemzetibe, mert szeretem ezeket az előadásokat és értékesnek tartom őket annyira, hogy még egyszer megnézzem őket lekerülésük előtt.
válasza:Kedves margo777!
"Milyen szerencse, hogy a fenti válaszoló nem jár színházba, így van ideje sokat olvasni az interneten arról, hogy mit nem szeret."
-> Már az első mondat értelmezése is kifogott rajtad? Kiemelem neked újra: *Mint mondtam, én rendszeresen látogatom a színházakat.*
Néhány sorban akartál odavetni valami "ütőset" az én terjedelmes és kifejtett véleményemre, pedig nem ártott volna előtte legalább az első sorig eljutnod benne...
válasza:Akkor 10 év elteltével kijelenthetjük, hogy a Vidnyánszky féle Nemzeti színház megbukott.
Fél házzal mennek az előadások úgy, hogy a nagy állami cégeket kötelezik jegyek vásárlására, amit ingyen adnak a dolgozóiknak...
Sikerült a színházat teljesen eljelentékteleníteni.
Míg máshol (Átrium, Centrál, Radnóti) folyamatos a teltház és a jegyek egy óra alatt fogynak el egész hónapra, itt 15000Ft-ért már 10 alkalmas bérlet is kapható, de így sem kíváncsi a kutya sem a színházra.
Nem baj, bölcs vezérünk újabb 5 évvel meghosszabbította a helytartó szerződését. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!