Ki az a három-három történelmi személy, akiket nagyon tiszteltek?

"Roosevelt és Churchill is felelős sok ezer magyar haláláért,ők bombáztattak itt nem a németek."

Nem tették volna, ha nem támadják meg őket azok, akikkel karöltve mi is támadtunk.

1: OV, OV, OV

2:OV, OV, OV

A "legjobb kommentelő" hozzászólása:

"Adolf Hitler, J.F.Kennedy, A. Einstein"

- Ez így azért elég meredek. Szerintem mindketten forognak a sírjukban, hogy egy sorban vannak említve egymással.

----------

Ez túl nehéz kérdés, úgyhogy korokra bontom, engedelmeddel:

A fejedelemség kora:

Árpád fejedelem, Géza fejedelem

Árpád-kor:

I. László, III. István, III. Béla, IV. Béla

(Az elsőnél csak kettő volt, úgyhogy a másodikhoz utólagos engedelmeddel négyet merészeltem írni)

Vegyesházi királyok kora:

Anjou Róbert és Lajos, Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi János és Mátyás

Török hódoltság kora:

Szapolyai János, Bethlen Gábor, Báthory István, Bocskai István, Balassi Bálint, Tinódi Lantos Sebestyén, II. Rákóczi Ferenc (bár ő már kicsit későbbi)

Már nem is próbálom tartani a hármas korlátot... Bocsánat érte.

Reformkor és szabadságharc:

Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Batthyányi Lajos, Vörösmarty Mihály, Arany János, Kazinczy Ferenc, Wesselényi Miklós, Görgei Artúr.

A két világháború között:

Bethlen István, Klebelsberg Kunó, Horthy Miklós, Werth Henrik, Szombathelyi Ferenc, Jány Gusztáv

A háború után:

Kovács Béla (FKgP), Nagy Ferenc (FKgP)

Rendszerváltás után:

Antall József.

Kimaradtak még olyanok, akik jelentős hadiérdemeket szereztek, így Esze Tamás, Bottyán János (aki végvári vitézből lett generális), Károlyi Sándor, Zrínyi Ilona, és Zrínyi Miklós (az idősebb, és a fiatalabb is), Tomori Pál (aki szinte egymaga vitte vállán az ország védelmének minden terhét a mohácsi csatát megelőző rövid időben, és magában a csatában is, ajánlom B. Szabó János könyvét az eseményekről), Ozorai Pipó, a második világháború összes vitézségi címmel kitüntetettje, közülük azok, akiknek személyesen is ismerem a történetét (így Torda hősei, Vértes Vilmos, Böszörményi Géza, Bozsoki János, Siprák László, Rechtzügel Árpád, illetve a Pumások: Molnár László, Debrődi György, Szentgyörgyi Dezső), emellett olyanok is, akik tudományos munkájukkal értek el nagy tiszteletet bennem, így Hóman Bálint, Bólyai Farkas, irodalmi munkásságukkal (a fentebb felsoroltakon kívül) Radnóti Miklós, Wass Albert, vagy sportteljesítményükkel, azon belül is kiemelném a múlt olimpia hősét, Joó Abigélt.

Nagyon sokat lehetne írni.

Hogy ki legyen a három kiválasztotta fentiekből?

II. Rákóczi Ferenc, ez biztos.

Széchenyi István, bár itt vacillálok közte, Wesselényi, és Kossuth között, igazából a korszak magyar politikusai mind nagy emberek voltak.

És végül Horthy Miklós, akinek nevével szimbolikusan az adott kor politikáját és eredményeit (Klebelsberg, Bethlen, Werth) ismerem el.

Ó, igen, és a nem magyarok közül: Gandhi, akit gyakran szoktam idézni megbecsüléssel, de történelmi, politikai szereplők nemigazán vannak. Közhelyeket meg nem akarok elpuffogtatni, mint Washington - hiszen a saját fekete rabszolgáit ő sem szabadította fel, a "minden ember egyenlő" alatt a nőket nem értette -, vagy Napóleon és Cézár, hiszen a hódításuk, vagy harcaik nem az én nemzetem sorsát befolyásolták.

De minden olyan embert tisztelek, aki lehetetlen helyzetben állt ki a nyelve, az országa függetlenségének kivívása miatt, ilyen William Wallace, Nelson Mandela, Arábiai Lawrence (ráadásul ő nem arabnak született, mégis ízig-vérig azzá vált, szarkofágján is büszkén viseli az arab tört, nem csak afféle "diverzáns" volt a nyugati hatalomtól, mégha esetleg annak is indult, ami külön tiszteletre méltó számomra), és ebbe belefér a "másik oldalról" Atatürk, és akár a fent említett Matmata Gandhi is.