Ha egy szigeten vagy az őserdőben találnánk egy primitív ősember fajt, ami nemnagyon tud gondolkodni, de egyszerű munkákra be lehet tanítani, akkor legalizálnád a rabszolgaságot, úgy, hogy ez az ősember lesz a rabszolga?

Nem hiszem.

Bár , az tény , hogy jót tenne a gazdaságnak mert lenne nagyon olcsó munkaerő.

"Bár , az tény , hogy jót tenne a gazdaságnak mert lenne nagyon olcsó munkaerő."

Ja, ha meg fellázadnának, akkor csoportosan megreszelnék édesanyádat a fűrészes farkukkal.

Nem.

Az erkölcsi megfontolásokat félretéve is: minél több "olcsó munkaerőt" szerzel be, annál több embert teszel munkanélkülivé a saját közösségedből. Akkor is, ha közvetve használod a munkaerejét (és kínaiak gyártotta cuccot veszel olcsón), akkor is, ha közvetlenül (rabszolgasorba hajtott ősemberekkel).

Okosabb? Én közelről láttam mindkettőt. A kutya pontosan tudatában van, hogy mit tesz, hogy te mit teszel, vannak érzelmei (szomorú, vidám), segít önzetlenül (akár tanítás nélkül is, saját logikája alapján következteti azt, hogyan tud), megismeri az embereket, véd téged, ha fél, ő bújik hozzád, ha kisgyerek van a közelében, óvatosan mozog, lépked, a játék öröméért labdázik (akár önállóan is), és még hosszasan lehetne sorolni. A kutyának személyisége van. A sertésnek nincs. A növényevő állatok (kivéve a ló) szembeszökően butábbak, mint a ragadozók - nem meglepő ez, az ember agytérfogata is akkor kezdett el nőni, amikor húst kezdett el fogyasztani, hiszen egyfelől a vadászat észt kíván (a mag nem fut el előled), illetve a fehérje segíti is annak építését.

Ennek ékes példája, hogy amíg a macska az öledbe ugrik, befúrja magát a karjaid közé, és este eleve hozzád jön lefeküdni aludni, addig a tyúk akkor is elfut előled, ha már százszor látott. Egyszer egy gyöngytyúk repült át hozzánk, de azt már elfelejtette, hogy visszafelé is van szárnya. Egy óráig állt a kerítés előtt, és nézte. Nézte, hogyan menjen át. Nézte. Ha nem fogom meg, és dobom át, még most is ott állna. Meg sem próbálta megkerülni. (Persze nem is tudta volna, de odáig sem jutott el, hogy kísérletet tegyen. Vagy annyira intelligens, higy tudta előre, hogy nem lehet megkerülni?:)

Ami még viccesebb, hogy mikor elfogtam, először kapálózott, majd megnyugodott. Mikor pedig megfordította a fejét, és észrevette(!), hogy fogom a kezemben, megint megrémült és kapálózott. Addig fel se tűnt neki.

Nem véletlen mondják, hogy annyi esze van, mint egy tyúknak. Jár, mint a kacsa valaga. Libasorban mennek. Ezeknek a mondásoknak mind alapja van...