Ha a kommunizmusnak több áldozata volt mint a nácizmusnak akkor mért mindig a náci bűnökről hallani?

Kedves #29-es. Neked még nagyon sokat kell tanulnod, hogy megértsd az összefüggéseket, de nem az a fő baj. A fejedben lévő káosz, a zsigereidből áramló elfogult rosszindulat nem cserélhető le.

1. Az áldozatokat nem darabra mérik.

2. a két rendszer nem azonos méretben létezett, nem azonos ideig, nem azonos körülmények között és nem azonos (valóságidegen) céllal.

3. Az áldozatokat nem azonos módon és céllal válogatták össze. Az egyik esetben főleg etnikai és csak kismértékben politikai tisztogatás zajlott, a másik esetben fordítva.

4. Jelentős különbségek voltak a megsemmisítés módjában.

5. Hogy miről hallani legtöbbet, az kismértékben függ a hallgató irányultságától (mit hall meg), nagymértékben a média tevékenységétől, de mivel a média jelentős részben piacból él, ezért még nagyobb mértékben a megrendelőtől. Amikor tehát összehasonlítasz, akkor tulajdonképpen elsősorban a megrendelőt, másodsorban a médiát vizsgálod.

6. Minden megnyilatkozás mögött motiváció, a mögött érdek áll. Tehát az összehasonlítás eredményének közlése nem egyéb, mint az érdekérvényesítés mértékének megfogalmazása.

Mert a kommunisták nyerték meg a háborút, és ők irányították a médiát, az oktatást a keleti blokkban. A nyugatiaknak pedig a szövetségesük volt a Szovjetunió a háború alatt.

De azért a rendszerváltás után volt változás, 2000-ben az országgyűlés február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította, melyről mi is minden évben megemlékeztünk a középiskolában. Október 23. pedig nemzeti ünnep.

Sajnos itt is érvényesül a kettős mérce, mint sok más esetben is. Az én véleményem, hogy teljesen mindegy, hogy faji, vagy politikai alapon választották ki az áldozatokat, mindkettő elítélendő. A kommunizmus és a szocializmus számos vezetője, kiszolgálója ma is közöttünk él, míg a nácizmus rendszerének elkövetői jórészt már meghaltak.

Én a magam részéről úgy gondolom, hogy még hosszú időnek kell eltelni (ha egyátalán valaha is lesz ilyen), hogy mindkét rendszerről objektíven, az indulatokat és a pártállást mellőzve tudjanak beszélni. (Én ezt valószínűleg sajnos már nem élem meg, pedig fiatal vagyok). Akkor talán majd egyforma súllyal jelenik meg mindkét rendszer, mert igazából nem az számít, hogy melyik hány embert és mire hivatkozva gyilkolt meg, hanem hogy meggyilkolta őket.

Állj, állj, állj!

Che Guevara NEM volt tömeggyilkos. Még II. János Pál pápa is elismerően beszélt róla.

Lenin hibázott az elején (bár szükséges volt a hadikommunizmus és a terorr a rendcsináláshoz, de nem olan mértékben), de belátta a tévedését és normális Emberként bevezette a NEP-et, ami siker volt, Szovjetunió szerte kitört az elégedettség, a ország fejlődött (csak hogy egyet mondjak, GOELRO terv).

Lenin idején pillanatok alatt bekerülhettél a Pártba, a Párton belül pedig demokrácia volt, a párttagok vitáztak egymással, nemegyszer Lenin változtatott a véleményén más párttagok, szakemberek tanácsára.

Sztálin volt az az őrült pszichopata, aki ezt az egészet kiforgatta. Egy elmebeteg ember, aki hihetetlen paranoiájában még a Volga parti fenyőfát is ellenségnek nézte, milliókat likvidált, gyakorlatilag lehetetlenné tette a pártba bejutást a kisembernek, a pártranglétrán feljutást pedig ellehetlenítette, csak a személyes kedvencei juthattak pozícióba. Emellett hülyére kereste magát, nyaralói és autói voltak, miközben országszerte tombolt az éhínség. Grúz származását szégyellte, ezért oroszabb akart lenni az orosznál és ezért etnikai alapon irtotta az ukránokat (holodomor).

Ennyit az itnernacionalizmusról, a munkáshatalomról és minden egyébről.

Az Emberiség Tragédiája, hogy Lenin Sztálin és nem Trockij követte a Kreml-ben.

Miközben szocialista (India, Kína), vagy baloldali kötődésű (Irán, Brazília) országok katonai-gazdasági nagyhatalmakká növik ki magukat, a kapitalizmus haldoklik.

Miközben erkölcsi győzelemmel a zsebükben a föld legboldogabb lakosságát tudják a magukénak balos országok ( [link] aközben Közép-Kelet-Európában a kommunizmus szitokszó.

Miért is? Sztálin szétzúzott mindent, ami jó volt a rendszerben, utána pedig már csak közönséges bűnözők ültek Moszkvában a székbe, szétlopták az országot, rubelmilliókat vágtak zsebre, jobban éltek, mint egy-egy Nyugati miniszterelnök vagy tőkés. Hiteltelen "rendszert" tartottak fent, aminek semmi köze nem votl Leninhez.

Nem volt kommunista Mao, Rákosi, Kádár, Ceausescu, Pol Pot és a Kim-dinasztia sem!

Kommunista (volt), Marx, Engels, Lenin, Trockij, Josip Broz Tito, Nagy Imre, Maléter Pál, Fidel Castro, Che Guevara, Sasa Dubcek és más nagyszerű emberek.

Azt szoktam mondani erre, hogy "A Csillag nem elég és nem is mentség semmire".

A kommunizmusnak nem voltak áldozatai, a kommunizmus neve mögé bújó elmebetegeknek annál több.

Lehet lepontozni

"Ellenben:

Nem sok a kommunista ->

Nem sokat hangoztatják, hogy a kommunizmus jó ->

Nem szorul magyarázatra, hogy a kommunizmus nem jó, mert senki nem vitatkozik ezzel."

Az előző komment a cáfolata az írásodnak...

"Kedves #29-es. Neked még nagyon sokat kell tanulnod, hogy megértsd az összefüggéseket, de nem az a fő baj.

A fejedben lévő káosz, a zsigereidből áramló elfogult rosszindulat nem cserélhető le."

Nem tudom miből olvastad ki a "zsigereimből áramló rosszindulatot", meg hogy nagy a káosz a fejemben, szerintem saját magadból indulsz ki.

Talán betaláltam és fáj az igazság, megjegyzem az igazságot is meg lehet szokni.

Cáfold meg az állításaim, ha tudod.

A "nácik" utódaiból "kártérítések címén" több pénzt ki lehet vasalni, mint a kommunisták utódaiból,

mert az előbbiek - az utóbbiakkal ellentétben - dolgoznak és termelnek, gazdaságilag hatékonyak és eredményesek.

'Lenin hibázott az elején (bár szükséges volt a hadikommunizmus és a terorr a rendcsináláshoz, de nem olan mértékben), de belátta a tévedését és normális Emberként bevezette a NEP-et, ami siker volt, Szovjetunió szerte kitört az elégedettség, a ország fejlődött (csak hogy egyet mondjak, GOELRO terv).

Lenin idején pillanatok alatt bekerülhettél a Pártba, a Párton belül pedig demokrácia volt, a párttagok vitáztak egymással, nemegyszer Lenin változtatott a véleményén más párttagok, szakemberek tanácsára.

Sztálin volt az az őrült pszichopata, aki ezt az egészet kiforgatta. Egy elmebeteg ember, aki hihetetlen paranoiájában még a Volga parti fenyőfát is ellenségnek nézte, milliókat likvidált, gyakorlatilag lehetetlenné tette a pártba bejutást a kisembernek, a pártranglétrán feljutást pedig ellehetlenítette, csak a személyes kedvencei juthattak pozícióba. Emellett hülyére kereste magát, nyaralói és autói voltak, miközben országszerte tombolt az éhínség. Grúz származását szégyellte, ezért oroszabb akart lenni az orosznál és ezért etnikai alapon irtotta az ukránokat (holodomor).'

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__kulfoldi-politika__2..

A zsidó származású Lenin nyugatról pénzelt ügynök volt, akit azzal bíztak meg, hogy a háború alatt meggyengítse Oroszországot, lemészárolja a cári családot (amit meg is tett, brutális kegyetlenséggel, Jekatyerinburg egyik pincéjében, kisgyerektől a felnőttig).

A nemzetközi háttérhatalom csicskása volt, nem véletlenül ünnepelték a cárgyilkosság gyalázatát zsidó pénzemberek az USA-ban.

Csak az volt a gond, hogy kicsúszott a gyeplő a kezük közül, csakúgy mint a szintén általuk hatalomra segített Hitler esetében, és megoldásul a két hatalmat egymással próbálták elpusztítani. Csak részben sikerült a tervük.