Miért mondják egyes jobboldaliak, hogy a kommunista országokban a vezetők királyként éltek, miközben a nép szenvedett?

Gondolom, te még nem voltál a dobogó-kői Kádár-villában. Bár szolgálati lakásnak papíron bármit lehet nevezni.

Az ,,időnkénti gemenci vadászgatásról" pedig van egy eredeti fényképem egy '80-as évekbeli vadászkönyvben, ahol 4700 db fácán van körkörösen kitéve terítékre. Gondolom, szerinted egy ilyen ,,kedves vezetőnek" kijár párszor egy-egy erdő vadállományának komplett kiirtása.

A ,,nép nem szenvedett" témában pedig Mansfeld Pétert tudnád kérdezni, ha még élne...

Nekem még csináltak fogfúrást érzéstelenítés nélkül. A mai napig nem értem, hogy hogy bírtam ki.

Amit Kádár csinált az kompenzáció volt. Azt hitte, hogy ha hokedlin lábosból eszi a krumplistésztát, akkor ő megmarad egyszerű embernek, aki egyfajta áldozatként vezeti az országot.

Közben gyakorlatilag minden az övé volt. Nem volt szükség arra, hogy a nevén legyen bármi.

Rengeteg ilyen ember volt még, akik bőven kihasználták a pozíciójukat.

Persze ma is van, csak az a különbség, hogy akkor a legkisebb szürke tömegtől való eltérésért komoly retorzió járt. Olyan őszintének tettetett felháborodással tudtak viselkedni ilyenkor, hogy az elképesztő. És tényleg apró dolgokról volt szó, szappanról, ananászról, cipőről, amik Szabadkán ott álltak hegyekben. De oda csak évente egyszer lehetett menni, ha adtak útlevelet.

Nekik nem voltak ilyen problémáik, mert azt hoztak be, amit csak akartak. Mivel ma már elképzelhetetlenül alacsony igények voltak még egy pólóval is ki tudták fejezni a felülállásukat.

Szóval nem az a gond, hogy ők kaptak valamit, hanem az ők Mercedessel járnak, mindenki másnak meg Trabant jut, de azt is meg kell köszönni. Ha valaki ettől a Trabanttól eltérő dolgot szeretett volna, mondjuk egy használt Simcát behozni, akkor már megoldhatatlan problémákkal szembesült.

Aztán amikor a rendszer kezdte beadni az unalmast, akkor már ez kezdett változni, de minden az illegalitás határán mozgott. Nem tudta az ember, hogy hányadán áll velük. Mert néha nem volt gond, máskor meg volt, teljesen kiszámíthatatlanul.