Most lehet hogy hülyeséget kérdezek, de miért utálnak minket a szomszédos országok?

"továbbá még ukránok se voltak"

Ukránok voltak, Ukrajna nem volt. Elég nehéz megmagyarázni, hogy milyen egy saját ország nélküli népnek, gondolom te sem lennél felthőtlenül boldog, ha itt ezt az egész Kárpát-medencét egy Szlovákia uralná (Magyarország nincs) és a magyar kissebbségben vannak a szlovákokkal szemben.

"a csehszlovák terület szlovákiai része egyébként is magyar terület volt évszázadokon át. Ők is magyarsághoz tartoztak, mert bevándoroltak országunkba."

Ők ezt nem így gondolják. A te nemzedékednek ezt már nem lehet elmagyarázni, mert a nemzetállamokhoz vagytok szokva, de nézd meg Spanyolországot: a baszkok egyáltalán nem érzik magukat spanyolnak, sértésnek is veszik, nem használják, csak a baszk zászlót.

"Ausztria szerintem szeret minket, mert a világháború alatt a németekkel volt mint mi."

Jah, önként és dalolva Anschluss....Talán nekik mint sógor van a legkevesebb bajuk velünk, de a "szeret" azért túlzás.

"Szerbia és Horvátország helyzetét nem ismerem"

A szerbek annyira szeretnek minket, ha kitör náluk egy háború első dolguk lemészárolni néhány arrafelé lakó magyart. A horvátokkal is puszipajtások vagyunk, mert Szent László területszerző hadjáratait és azt követő 800 évet ők kicsit máshogy élték meg...

Nos, én kettes voltam történelemből, de 90%-os közép történelem érettségit tettem le, úgyhogy szerintem nem az számít, hogy 3,6 voltál.

Törökök: A törökök kevésbé velünk, mint inkább a Habsburg császári hadsereggel vívódtak, így mi egy ütközőállam voltunk. A törökök egyébként nagyon szeretik a magyarokat, sokszor voltam Törökországban, ahol szívesen láttak.

Szlovákok: Ők sokasodni a török korban kezdtek, onnantól pedig mi nagyon elvoltunk foglalva a szabadságharcokkal. Ahonnan ők emlékeznek, és amit beállítanak mocskosnak, az a monarchia ideje, ahol a sok etnikum számára kedvező törvényeket és kompromisszumokat a magyar közigazgatás nem tartotta be. Mi a szélsőséges szlovákoknak kegyetlen hűbérurak vagyunk. A cseheket se szeretik, de hozzájuk már a konfliktus után csatlakoztak. És nem az, hogy minek jöttek ide, a Magyar Királyság hívta meg őket, mivel a magyar népesség a tatároktól kezdve a törökig hozzávetőleg kétharmadával csökkent. Meg kell jegyezni, hogy ekkor még nem lángolt a nacionalizmus (még a francia forradalom előtt járunk), a nemzet fogalom a királyi birtokra, őt szolgáló nemesekre és birtokaikra, a földesúri birtokra tartozott (így aki a királynak adózott, az volt magyar), a nép magában nem volt belefoglalva.

Ukránok: Nem utálnak minket, a ruszk népességgel nem volt kifejezetten baj az Osztrák-Magyar Monarchiában. A Párizs környéki békeszerződések egyébként sem hozzájuk, hanem először Csehszlovákiához, és csak utána kapták meg az ukránok a területet.

Románok: Szerintem velük sincs akkora baj. Nacionalisták mindig vannak, erőszakos szélsőségesek nélkül egy olyan korrupt államot, mint a mai Romániát el se lehet képzelni. Lecsitul az, ha rendbe rakják az országukat.

Szerbia: Ahogy az első világháború Casus Belli kialakítója, és az első világháború alatt végig hősiesen és partizán módon harcoltak a magyar és osztrák hadtestek ellen, értelemszerűen minket állítanak be az ellenségnek. Ma már kihalt a civilizált emberekből, de még mindig hallani magyar kisebbségek bántalmazását a vajdaságban.

Szlovénia: Habsburg birodalom részei voltak, kisebb része Magyarországon élt. Ma magyar és olasz kisebbség a legnagyobb, de a turizmusból bőven meg tudnak élni, és nem hanyagoltuk el, mert fontos kereskedelmi pont volt. Bennük alig érezhető utálat más népek felé.

A törököknél maradjunk inkább 150 évben. 1000 km-ről érkező hódító nép a középkorban. Akkor ez természetes szokás volt, ahogy korábban Nagy Lajos, vagy Mátyás hódításai. Különben pedig évszázadokig együtt éltek őseink. Sok a közös szavunk.

A Kárpát medence sem volt jogilag teljesem magyar, etnikailag pedig soha. Zrínyi horvát volt, Frangepán ősi vára Krk-en található, Fiume magyar lakossága csak a monarchia idején volt számottevő, tudniillik az oda delegált hivatalnokok egy része.

Erdély nyugati felén mindig számottevő oláhság szászok és mások éltek, a magyarság Gyimesre, Gyergyóra, a belső részekre koncentrálódott. Emlékezzünk István és az erdélyi Gyula ellentétére, és arra, Petőfi fő követelése: Unió Erdéllyel (miért nem az ország része volt? hát nem).

A Bánát még viszonylag egységes volt, de éltek ott szerbek bőséggel, a horvátokkal inkább csak a törökkel vívott közös harcaink és néhány főúr miatt voltunk talán jobb viszonyban (a szerbek inkább lepaktáltak a törökkel - érthető).

Mindehhez képest volt olyan nemzetiségi politikánk, hogy az egyik legliberálisabb és leghaladóbb vezető, Kossuth hallani sem akart semmiféle etnikai elismerésről. Mit szóljunk a többiről?

Ezért az első világháború veresége természetes lehetőség volt mindezen nemzeteknek az önálló államiságra. Szlovákia nem létezett, a nagyhatalmak nyomására csak a csehekkel együtt alkothattak államot, látszik, milyen eredményeset. A románok nem sokkal korábban kiáltották ki önállóságukat -hol másutt, Gyulafehérvárott. A szerbek végre - még ha a többi balkáni állammal is - meghatározók lehettek saját országukban.

Sokakat zavar ezeken a helyeken, hogy ettől még vannak ott ősi jogon nagy magyar tömbök, ettől még nem "tiszta" nációk. Pedig szeretnének. Ebbéli igyekezetükben azt sem akarják észrevenni, itt is vannak szinte tiszta szlovák, szerb, román, horvát települések. Szerencsére az utóbbiakkal - sok mostani érdeknél fogva - kezdünk normális viszonyba kerülni.

Még egy dolgot azért én hozzáfűznék.

Amikor az 1300-1400-as években a magyar nemzetről beszélnek a nemesek vagy a király akkor ebbe beleértették a horvát, "szlovák", szerb stb nemeseket(papokat, esetleg városlakókat) de a parasztokat nem!!! Vagyis ők a nemesek számára nem voltak a nemzet részei csak parasztok!

A Mátyás királyos mesék jól hangzanak de ez alatta és utána is így volt! Még ha a helyzetük javult is!

Ja és a szerb, horvát stb nemes továbbra is magyarnak tartotta magát! A mai szintű "nemzetállam" akkor érthetetlen fogalom volt és nem úgy volt jelentősége mint ma!

És a 19. században is még vegyes kép volt és kialakulóban voltak a nemzetállamok, nemzeti tudat csírái! Ezért is volt hogy sok nemes vagy polgár akkor is magyarnak tartotta magát ha ma már nem tekintjük annak mert tudjuk hogy a felmenői horvátok, szerbek, románok stb voltak!

Talán úgy tudnám leírni a különbséget hogy Petőfi valoszínű értetlenül nézne ha azt állítanák hogy ő nem magyar!

Ugyanakkor ha ma születne akkor talán tényleg nem tartaná magát magyarnak!!

és a történelem alatt ahogy kialakult nálunk a nemzeti öntudat úgy előjöttek olyan sérelmek amik annó esetleg fel sem merültek!!!

vagyis erős túlzás hogy hű de jó volt nálunk a kisebbségnek!!! Ugyanakkor a különböző "kisebbségek" nem is gondoltak feltétlenük arra hogy nekik mennyi függetlenség kell!(persze pl a horvátok kivétel)

Bár lehet túl kifejtős részbe mentem de remélem érthető amit írni akartam...

Szia!

A történelem összetett dolog és sokat kell tanulni ahhoz, hogy legalább részben megértse az ember egy régebbi kor viszonyait. Nem tudom, hogy Neked mit tanítottak történelemből, de néhány kiemelten fontos dolgot azért leírnék, talán lesz benne néhány kapaszkodó, amelyeken elindulva mélyebb megértésre tehetsz szert (ha tényleg érdekel).

1. Ne a mai nemzetállamok szempontjából (azaz a jelenkor szemléletmódjával) nézd a régebbi eseményeket. Ismerd meg, hogy abban a korban hogy látták az emberek a világot.

Pl.: Sokat olvashatod, hogy a magyar ázsiai eredetű nép. De nekik (mondjuk i.sz. 800 körül) mi számított Ázsiának? Ha utánaolvasol, rájössz, hogy nem az, amit ma a földrajzórán Ázsiaként tanítanak.

Hasonló példa: Az emberek jelentős része Európában a kereszténység megerősödése után elsődlegesen vallási identitású volt, azaz ha megkérdezték, hogy ő micsoda, akkor azt válaszolta, hogy keresztény. A zsidók egyébként is azok voltak, sokkal régebben. Esetleg megjelölte még valaki, hogy mely állam alattvalója, pl. a Magyar Királyságé, így magyar. Akkor is, ha az illetőt Hans Fischernek hívták és budai német polgár volt, aki csak németül tudott.

2. Fontos figyelembe venni, hogy az egyes államok sok esetben torzított, teljesen szubjektív történelmet tanítanak az iskolákban. A régi eseményeket úgy mutatják be, hogy az az ő elképzeléseiknek megfeleljen. Sajnos ez alól alig van kivétel. A hivatalos történetírás mindig torz, a fennálló rendszernek nem kedvező eseményeket nem szívesen emelik a tantervbe, más eseményeket teljesen hiteltelen változatban tálalnak stb. Ne vedd készpénznek amit tanítanak!

Pl. Magyarország és Szlovákia történetírása több szempontból is ütközik. Amit Te írsz, hogy Szlovákia nem is létezett, az ugyan igaz, de a mai szlovákok nem bevándoroltak a Magyar Királyság területére, hanem elődeik az északi hegyes területeket lakták már a honfoglalás időszakában is, egyébként azt megelőzően is. Történetírók elbeszélései tudósítanak arról, hogy a Kárpát-medence északi peremén lakó szlávokat hogyan kezelték az avarok, akik szintén egy sztyeppei nép voltak és a magyarok előtt uralták a térséget. Az ukrán kozákok részt vettek Bécs felszabadításában az oszmán-török ostrom idején, tehát nagyon is voltak. Továbbá Sztálin elvtárs halálra éheztetett kb. 6-7 millió ukránt, mert az ukrán lakosság nemigen akart alkalmazkodni Sztálin elvtárs kommunista elképzeléseihez. A második világháborúban az SS soraiban sok ukrán (és lett, litván, észt, boszniai muzulmán, magyar és még sorolhatnám) harcolt a sztálinista Szovjetunió ellen. Azért mert valakiket nem vesznek be a tantervbe, attól még létezhetnek.

3. Minden nép, amely nem elszigetelt környezetben él keveredik a szomszédos népekkel és ez így természetes. A szomszédos népek mindig hatnak egymásra, így - bár néha vérre menő konfliktusok alakulnak ki közöttük - mégis elég hasonlóak egymáshoz. Például a magyarok és a szlovákok különösen érdekes téma, mivel rengeteg ember van a mai Szlovákiában, aki szlováknak tartja magát és felül a magyargyűlölő uszításnak, de a nagyszülei között legalább egy vagy több magyar van. A mai Magyarországon is sok részben szlovák származású ember él, a nevekben is felfedezhető ez. A török uralom után rengeteg szlovák és német telepes került a Magyar Királyság legkülönbözőbb területeire a lakossághiány enyhítésére.

Na eleget írtam, szóval a normális emberek nem utálkoznak, hanem megpróbálják megismerni a másikat (történelmét, kultúráját, szokásait stb.) és utána döntik el, hogy mit gondolnak róla.

Hogy lehet szeretni vagy gyűlölni olyanokat, akikről az ember nem is tud semmit?

Az előző válaszolók közt is sok jó értekezést olvastam.

De én is megpróbálkozom eggyel vagy inkább az előzőek kiegészítésével.

A Trianoni békediktátumban nem jártak el valami korrekten, ugyanis sok színmagyar terület is határon kívülre került. (Szándékosan meg akartak minket csonkítani!) Legalább valami népszámlálásos 50%-os rendszert csinálhattak volna. Ennek okán a Magyarok mind a mai napig (és szerintem jogosan) vissza akarják szerezni legalább a többségében Magyarlakta területeket.

Ezt a környező országok lakói is tudják, és hát ugye a "rabló utálja a kiraboltakat" elven erőszakosan lépnek föl ellenünk.

Most mondja meg valaki pl mennyire volt jogos hogy az elnyomónk Ausztria is kapott belőlünk színmagyar területeket. A felvidék egy része, bánság, bácska jelen határainkhoz közeli részei, román határ mente, székelyföld...

Írta itt valaki hogy már a középkorban voltak ott románok, egy másik valaki pedig hogy a parasztok nemzetiségét nem nézték, meg az urakét sem azok annak vallották magukat akinek adóztak.

Nos részben igaz én ezt úgy tudom hogy a kora középkorban XI, XII század, az erdélyi Magyar urak kezdték az olcsóbb munkaerőt jelentő román parasztokat betelepíteni, illetve a Király a XII században a Szászokat

(utóbbiakkal igazán nem volt semmi probléma, a Magyarok barátai voltak, viszont a Román állam elűzte nagy részüket 800e főt 1992-ben a rendszerváltás után, visszatelepültek Németországba, Románia fizetett ezért Német o-nak nem kevés pénzt, pont azért hogy végleg megbomoljon az etnikai egyensúly.).

Tehát a X század környékén még Erdély is színmagyar illetve Székely (Magyarul beszéltek) volt, mivel a székelyek már itt éltek a nyugatdunántúlon is illetve a mostani területükön, 400- óta, mivel ők Attila népe!

Mindegy a problémát csak egyvalami oldhatja föl ha Népszavazás lesz az UNIO-n belül és közigazgatásilag minden település külön külön oda nem kerül ahova szavazza magát. A határoknak már úgysincs igazi jelentősége.

Amíg ez meg nem történik a Magyarok (Jogosan) követelik vissza ősi földjüket, és a környékbeliek utálni fognak minket ezért.