Szerintetek milyen feladati lehetnének egy valódi feminista mozgalomnak - ha lenne olyan, - Magyarországon?

Nem egészen értem, mivel nyertem meg a beszólogatásod, tök normális választ adtam.

Mérnökként dolgozom, sikeres vagyok, nem szándékozom háziasszonyként működni, boldog vagyok egy kiegyensúlyozott, kölcsönös szereteten-szerelmen, megbecsülésen, hűségen alapuló párkapcsolatban. Élvezem az előnyeit az érzékenységemnek, ami a munkámban is szükséges és hasznos, élvezem azt, hogy nőként érzelmi biztonságot tudok adni egy igazi PASInak, aki ugyanezt megadja nekem, élvezem, hogy NŐ lehetek és nem kasztrált férfi.

És képzeld, a párom szokott nekem kezet csókolni, mert ez egy kedves gesztus köztünk, az abroncsos szoknyában viszont elég nehezen végezhetném a munkám, amit imádok, mert az építkezéseken nem túl biztonságos. Így kénytelen voltam lemondani róla. ;D

A kérdező kommentje:

Látom a negatív fogalomtársításra felhozott példáimat nem érted. Jól van, legyen más példa.

Pl. nézzük a fogalomtársításokat a munkák esetében:

Ha egy nő politikus, katona, bíró, szülészorvos, kovács, stb. akkor férfias foglalkozást űz a társadalmilag jellemző fogalomtársítás szerint.

Ha egy férfi balett-táncos, betegápoló, takarító, bába, óvóbácsi, stb. akkor nőies foglalkozást űz.

Mi a különbség a két foglalkozássor között?

A férfinak tartottak fontosak, megbecsültek, míg a nőinek nevezettek a társadalom által mellékesnek tartottak, kevésbé megbecsültek.

Na ezt végképp nem értem.

Én pl. a te felfogásod szerint férfias munkát végzek. És akkor most mi a szösz van? Szerintem pl. ápolóknál is már lassan 50-50% lesz az arány, a fiataloknál legalábbis. Mérnökképzésekben minimális eltérés van. A nőiesség és férfiasság kérdése nem foglalkozás-függő...

Azért a svédeknél nagyon sok minden van, ami jó dolog szerintem.

Toleránsabbak, mint a magyarok. Tényleg toleránsabbak, és nyitottabbak is egy csomó új dolog iránt.

Tehát azért van jó oldaluk is, nem is kevés.

Én csak azt írtam le, amit láttam, hogy milyen a megvalósult feminizmus.

Közelről nézve hidd el, hogy nem valami jó tapasztalni.

Alapvetően egyet értek azzal, hogy egy nőnek is legyen saját világa, világnézete, érdeklődési köre, saját hivatása, merjen kiállni magáért, ne csak az alapján mérje magát, hogy a férfiak mit gondolnak róla, és ne az legyen az egyetlen életcélja, hogy férjhez menjen, és utána férjuramnak csicskázhasson, tehát ez rendben van.

De az, amikor a nőkből jóformán férfiak lesznek, az nagyon nem jó.

Csak egy példát mondok megint.

Készültek fényképek rólunk. Áll a nő, egyik keze a barátja vállán, fogja a dzsekijét, a másikkal jó erősen szorítja a srác nyakában a sálat, a srác meg lehajol, nézi a földet, a lány meg áll mellette, és magabiztosan mosolyog a kamerába.

A kapcsolatuk is ilyen volt. "Lasse, gyere ide, hozd ide, ne menj ide, ne menj oda, kis hülye vagy, majd én tudom, mi a jó neked." Ez a kép mindent elmondott.

Na, nekem ez az, amikor egy férfi jóformán ki van herélve.

Nem azt mondom, hogy minden feminista ilyen, de ilyen is van. És ez a férfiaknak sem jó.

Engem, mint magyar lányt nagyon kedveltek ott, mindig megjegyezték a férfiak, hogy milyen mosolygós vagyok, milyen kedves, milyen jó velem beszélgetni, mert meghallgatom őket, nem vágok a szavukba, nem oktatom ki őket.

És nem azért mondták, mert meg akartak fektetni, vagy, ha igen, akkor sem sikerült, és nekem ez jól esett.

A feminizmusnak az lenne a célja, hogy a nőket ne tekintsék csak szex-tárgynak, házicselédnek, szülő-gépnek, hanem értékeljék a nőket ugyanannyira, mint a férfiakat. Higgyék el, hogy a nőknek is van eszük, elképzeléseik, világnézetük. Nem alacsonyabb rendűek, hanem EMBEREK.

De az ember az ember, hatalomvágy van benne, és még a jó dolgok is eltorzulhatnak, ha rosszul állunk hozzájuk.

És ez a dolog, hogy a nők olyanok lettek, mint a férfiak, ugyanúgy viselkednek, ez már egy eltorzult formája a feminizmusnak.

De alapvetően, természetesen a nők egyenlőek a férfiakkal. Persze, ezt senki nem tagadja.

De egy nő ne viselkedjen úgy,mint egy férfi, mert abból csak őrületes zavar fog kialakulni.

Én nem találtam alamuszinak a svéd fiúkat, és, ha én mint nő visszafogottabb voltam, tehát nem ez a sört vedelő, rájuk csimpaszkodó típus, akkor tahók sem voltak velem.

De, szerintem ott tényleg benne van a kultúrájukban, hogy a nők egyenlőek. Úgy is viselkednek a nők. Meg úgy is öltöznek.

Én egy nőies nő alatt azt értem, hogy kedves, melegszívű, gondoskodó, támogató, toleráns. És visszafogott. Nem ordít, nem káromkodik, nem vedeli a sört, nem böfög utána. És főleg nem ő akaszkodik egy férfi nyakába, hogy "Ugyan vigyél már haza, legalább egy éjszakára." A tini lányoknak is minden meg van engedve szexelnek égbe világba. 16 évesen 35-nek néz ki sok lány. Mert a szülők a nagy toleranciában nem szólnak rájuk, hogy ugyan ne csinálj már ku.rvát magadból édes lányom.

A nők nyomulnak a férfiakra, nekem magyar szemmel már furcsa volt ez.

Meg az is, hogy -én legalább is úgy láttam-, hogy a párok nem úgy voltak együtt, mint szerelmes férfi és nő, hanem inkább úgy, mint két haver, vagy lakótárs.

A férfiakban nem volt meg az a jó értelemben csábító férfi, aki imponálni akar, meg kezdeményez, csak ligtek-lógtak a barátnőjük mellett, mintha nem is a barátnőjük lenne, csak a haverjuk.

A nők meg annál jobban vitték a prímet, harsányak voltak, jobban, mint a partnerük.

Ja, és ami nagyon nem tetszett, hogy akár egy egy éves kapcsolatban is nagyon elhagyták magukat. Kócos haj, hátizsák, macskanadrág, edzőcipő, esetleg egy hülye szemüveg rajtuk, az az ocsmány fekete keretes SZTK, és kész volt az öltözék. Ezek kis dolgok, de nekem úgy tűnt, hogy nem igazán akarnak tetszeni.

Mert el vannak kényelmesedve.

A férfiak úgyszintén, ők meg nem udvariasak, nem is kezelik a nőket nőként.

De tulajdonképpen miért kéne zavarjon, hogy férfiasnak tartják a munkám? KIT ÉRDEKEL?!

Amíg én jól érzem magam vele, addig nem foglalkozom azzal, hogy K. István a sarki trafikban mit mond. :) Ha meg nekem nem felel meg, akkor majd foglalkozom a kérdéssel.

Szóval az egész kérdésfelvetés szerintem egy túlzott megfelelési kényszerből ered...